DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Az a kérésem, hogy az Országgyûlés az alkotmányügyi bizottságnak ezt az ügyrendi jellegû állásfoglalását erõsítse meg szavazatával. Miért?
Az ügynek egy központi kérdése az interpelláció fogalma, az interpelláció jelentõsége. Az interpellációt az egyszerû kérdéstõl az különbözteti meg elsõsorban tartalmilag, hogy az Országgyûlésnek szavaznia kell az interpelláció elfogadásáról, ha az interpellációra adott válasszal az interpelláló képviselõ nem értett egyet. Ez kiemeli a kérdések körébõl, hiszen a kérdéseknél ilyen szavazásra nem kerülhet sor. Ha szavazásra kerül sor, az interpellációnak közjogi jelentõsége van. Ha közjogi jelentõsége van, akkor pedig a miniszternek is, aki válaszol, és az Országgyûlésnek is döntési helyzetben kell lennie. Hogy döntési helyzetben lehessen, éppen ezért a Házszabály tartalmazza azt a rendelkezést, amelyre Dávid Ibolya is hivatkozott, hogy a tényeket, amelyek az interpellációban elõfordulnak, elõzetesen közölni kell a miniszterrel, hogy a tényekre felkészülhessen, ne kelljen rögtönöznie, ne váljék komolytalanná az interpellációs válasz.
Az adott esetben mi történt? Az írásban bejelentett interpellációhoz képest az interpelláló képviselõ összesen három új tényt állított, amirõl nem volt elvárható, hogy bárki azonnal reagáljon rá. Az elvárhatóságot én úgy értem, hogy vannak nyilvánvalóan köztudott dolgok, vannak jogszabályok, amelyeket ismernie kell a miniszternek - az adott tényállítások nem ilyenek voltak. Többek között például egy szakvéleményre való hivatkozás is elhangzott, amelybõl fel kellett volna készülni. (Zaj.)
Ha az Országgyûlést levezetõ elnök komolyan veszi a feladatát, akkor az interpellációs eljárás közben is vigyáznia kell arra, hogy a Házszabály rendelkezéseit tartsa meg az Országgyûlés, illetõleg az egyes képviselõk. Az adott esetben ez történt: az eljáró elnökhelyettes - alelnök asszony - azt mondta, hogy kérem, ragaszkodjon az írott interpellációjához. Ez volt az elsõ figyelmeztetés. Teljesen korrekt figyelmeztetés, összhangban volt a Házszabállyal. Utána kialakult egy vita, a vita végén eltelt az idõ, és ekkor hívta fel a képviselõt, hogy most már mondja el akkor a kérdését, ha az idõ eltelt.
A lényeg az, hogy az interpelláló képviselõ túllépett a Házszabály szerinti interpellációs szabályokon. Olyan tényekre hivatkozott, amelyek írásban nem lettek elõterjesztve, tehát amelyekre a miniszter eleve nem készülhetett, ezért teljes egészében jogszerûen járt el az eljáró alelnök abban az esetben, amikor erre figyelmeztette a képviselõt. Hogy ebbõl egy terméketlen ügyrendi vita lett és közben az idõ elment, ez egy másik kérdés, ettõl még nem hosszabbodik meg az interpellációs idõtartam.
Az alkotmányügyi bizottság ezért úgy foglalt állást, hogy semmiféle házszabályszegést nem követett el az ülést levezetõ alelnök akkor, amikor az adott intézkedést foganatosította.
Ennek megfelelõen az a kérésem, hogy a vitában kialakult álláspontot, amelyet nagy többséggel fogadott el az alkotmányügyi bizottság, szavazásával erõsítse meg az Országgyûlés is. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)