CSÉPE BÉLA (KDNP): Tisztelt Ház! Országos jelentõségû eseményként kell értékelnünk, hogy Magyarországot a múlt héten felvételre alkalmasnak találta a párizsi székhelyû Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet - rövidítve használt nevén az OECD -, így hamarosan beléphetünk a világ legfejlettebb országainak exkluzív klubjába, Csehország múlt évben történt felvétele után, megelõzve Lengyelországot.
Elõször is fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a gazdasági jogrendszerünk fejlettségét elismerõ esemény jogállamiságunk és piacgazdaságunk - lényegében az elmúlt ciklusban elindult - fejlõdésének eredménye - akkor is történt a jelentkezés -, ugyanakkor euroatlanti integrációnk fontos láncszeme is, így a következõ ciklusok, kormányok számára is döntõ jelentõségû. Mivel az Európai Unióba még nem vettek fel olyan országot, amely nem volt tagja az OECD-nek, számunkra a küszöbön álló felvétel jelentõségét nem nagyon lehet alábecsülni.
Ugyanakkor a dolognak ez csak az egyik oldala. Szinte a felvételi vizsgával egy idõben tette közzé a Világbank tanulmányát a hazánkban gyarapodó szegénységrõl. Igaz, a tanulmány korábbi idõszakot érint, de a helyzet azóta egyértelmûen romlott. A reálkeresetek 1994-ben három százalékkal javultak ugyan, de tavaly tíz százalékkal csökkentek - még 1991-ben is csak négy százalékos volt a csökkenés. Ezért e - kétségtelenül nagy jelentõségû - belépés elõtt fel kell hívnunk a figyelmet: egyre több embernek van mindennapi megélhetési gondja Magyarországon. Ez nem feledhetõ el a gazdagok klubjába való belépéskor. Sajnos ma hazánkban létminimum-számítás nincs - a KSH 1994- ben adott közre ilyen számítást -, viszont a megélni igen nehezen tudók egyre szaporodnak. Vannak olyan mutatók, amelyek nem statisztikai számokból állnak: ilyen a nemzeti közérzet, a jövõbe vetett bizalom. Azonban a létminimum- számítás nem ilyen kategória, azt nem szabadna nélkülöznie ennek az országnak.
(15.20)
Minden makroszintû javulás mellett folytonos mementó a népesség számának alakulása, a családokat, a gyermeknevelést sújtó intézkedések továbbra is a legkomorabb színekkel festik távolabbi jövõnket. Sajnos, a lecsúszó középosztály immár egyáltalán nem vízió. A lakosságot teljesen értelmetlen és fölösleges intézkedések is sújtják, mint az elõbb terítékre került elõlegügy is.
Szorosabban a gazdaságra térve, igen aggasztó a magas szintû mutatók javulása mellett az eddig eredményeket produkáló mikrogazdaság olyan megszorítása, melyben a megindult növekedést is megszüntetõ visszaesés lehetõsége van. Gondolok itt elsõsorban az egyéni vállalkozók terheinek képtelen növekedésére.
Manapság vezetõink a szociális kihívások növekedésérõl beszélnek. Úgy vélem, nem árt itt is emlékeztetni, hogy a kihívók nem e területeken keresendõk, a birtokon belüliek féktelen önzése taszítja lefelé az egyre szélesebb rétegeket. A társadalomban nem mûködik a szolidaritás elve.
OECD-tagságunk közeledtével országunk a latin-amerikanizálás felé tart. Az OECD-nek az egy Mexikón kívül más latin-amerikai tagja nincs; nem véletlenül. Felelõs kormányzati politikával el kellene kerülni ezt a szakadékot, felvételi bizonyítványunk sötét lapjait is fényesebbre kellene kicserélni. Az OECD-be való belépésünk talán erre is kötelez minket. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)