SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Már elszoktunk attól, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak éves költségvetését a kormány idõben az Országgyûlés elé terjessze, és az idõben, vagyis a költségvetési törvénnyel együtt kerüljön megtárgyalásra és elfogadásra, legalább a tárgyévet megelõzõ decemberben. Különösebb panaszra azonban nincs okunk. Most február közepe van, talán március elsõ felében már lesz törvény a társadalombiztosítás idei költségvetésérõl. A tavalyi évhez képest tehát komoly javulás várható, akkor ugyanis - kormányunk késlekedésének hála - csak májusban, túl az év harmadán született meg a törvény. A kormány érezhetõen nem viseli úgy a szívén a társadalombiztosítási költségvetés ügyét, mint a jelzõ nélküli költségvetését. Pedig a társadalombiztosítás 1100 milliárdos fõösszege igazán nem csekélység.
Az igazi kérdés azonban az - s talán ezzel magyarázható a kormány magatartása -, hogy e költségvetésnek végül is ki a gazdája. Ha a gazda az Egészségbiztosítási és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat, akkor mi köze ehhez az Országgyûlésnek? Ha pedig az Országgyûlés a gazda, ha õ fogadja - illetve mi fogadjuk - el a társadalombiztosítás költségvetését, akkor az önkormányzatok hatásköre - elsõsorban a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzaté - tisztázásra szorul. Vajon az önkormányzatok: állam az államban?
Nemcsak hatásköri problémák várnak tisztázásra. Az egészségügy reformra szorul, ami legfeljebb tükrözõdhet a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetésében, de nem ott dõl el. E költségvetés elfogadásának vagy elutasításának nincs is jelentõsége, hiszen a nyugdíjakat folyósítani kell, akár teszik, akár nem, a betegeket meg kell gyógyítani - tehát semmi tétje ennek a költségvetésnek. E költségvetés megtárgyalására és elfogadására azonban e Ház által hozott törvény kötelez bennünket.
Ami ennél fontosabb lenne, az az egészségügy finanszírozásának reformja, az egészségügy sajátos belsõ érdekviszonyának megváltoztatása, a rendszer újrastruktúrálása. Ehhez azonban ötletek, ideák, gondos tervezõ- és szervezõmunka szükséges, s a kormánypártokkal oly szoros kapcsolatot ápoló lobbyk visszaszorítása. Ezért várjuk, hogy végre megismerhessük a kormány által nagy zenebonával beharangozott államháztartási reform részeként az egészségüggyel kapcsolatos elképzeléseket. Ezen elképzelések - csak remélni tudjuk - kellõen megalapozottak lesznek ahhoz, hogy valóban a magyar egészségügy reformját eredményezzék, és a kormány lesz elég erõs ahhoz, hogy megszabaduljon a jelenlegi rendszer fenntartásában érdekelt lobbyk befolyásától. Félõ azonban, hogy azok épp most nyújtják be a számlát.
Lehetséges, hogy a kormány és a kormánypártok szakértõi valahol elmélyülten dolgoznak az egészségügyi reformon, de ennek még semmi eredményét nem tudtuk felfedezni. Amit látunk, az a kapkodás, az ötlettelenség, a tanácstalanság. Például - meglátásunk szerint - a pénzügyminiszter úr egészségügyi reformkedve kimerül abban, hogy a kormányon belül ellenez és leépíteni kíván egészségügyi területen mindent, amit feleslegesnek vél. Az államháztartás rövid távú érdekeivel szemben fogatlan nemzet víziója áll. Az utóbbi idõk hasonló történetei közül emlékezzünk csak a mentõszállítás 100 forintjaira; szégyenteljes és nevetséges.
Tisztelt Országgyûlés! A beterjesztett törvényjavaslathoz számos súlyos és súlytalan megjegyzés fûzhetõ. Bírálat tárgyává lehet tenni, hogy ez és ez a tétel miért ennyi és amannyi. Ezeket az észrevételeket természetesen a legnagyobb jóakarattal és szakértelemmel fogják képviselõtársaink az általános és a részletes vita során elmondani. De a Független Kisgazdapárt véleménye szerint a társadalombiztosítási költségvetés kulcsa nem a benyújtott törvényjavaslatban, hanem még mindig a gondosan titkolt reformokban lesz. Ezt várjuk, s egyben reméljük, hogy a kormány nem tekinti az egészségüggyel kapcsolatos ténykedését reformlépésnek, hanem azt az egészségügy felszámolásának suta és a társadalom ellenállásán megbukott kísérletének tekinti.
(16.20)
Ami a Számvevõszék jelentését illeti, meglehetõsen tragikus képet fest a tb-n belül uralkodó állapotokról. Mintha az urak hitbizományba kapták volna a költségvetéstõl a pénzt. Gondoljunk mi csak a CN-milliók ügye mellett, ami 150 millió forint, az egészségügyi kockázatok csökkentését elõsegítõ programra, ami 2 milliárd forint. A sajtó errõl nagyon keveset írt.
A tb vagyongazdálkodása máig nem szabályozott, pedig a kérdésrõl törvényt kellett volna benyújtani a kormánynak. Remélem, a kormány ilyen irányú mulasztásait a közeljövõben korrigálni fogja. Átfogó jogszabályokra van szükség, amelyek logikusak, könnyen áttekinthetõk, magyarul az egyszerû ember is megérti, és ettõl lesz demokratikus, hogy a közember is megérti, és feleslegessé fogja tenni az óriásira duzzadt bürokráciát. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a jobb oldalon.)