TÓTH PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Remélem, hogy a részletes vitában lesz alkalmunk reagálni azokra a felvetésekre, amiket Sepsey képviselõ úr produkált az imént, de én nem erre kívánnék reagálni.
Az elõttem felszólaló Gyõriványi képviselõ úr figyelmébe szeretném ajánlani a következõket: ez a törvénymódosítás, amely elõttünk fekszik, és amely tényleg egy hosszú szünet után került ismét a Ház elé, egyértelmûen az életüktõl és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szól, és nem azoknak a kárpótlásáról vagy valamilyen módon való segítésérõl, akik harci cselekmények következtében vesztették életüket. Legjobb tudomásom szerint az elõzõ parlament alkotott egy olyan törvényt, amely éppen a háborúban, a harci cselekmények, a bombázások következtében kárt, sebesülést, fogságot szenvedettek gondozásáról szól. Úgy gondolom, ennek a törvénynek nem ez a feladata.
Nem állhatom meg, hogy még néhány megjegyzést ne fûzzek Sepsey képviselõ úr felszólalásához. Igen, képviselõ úr, azért pihent a törvény egy kicsit, mert nemcsak az egyik legbonyolultabb és legnehezebben megalkotható jogszabályról van szó - hiszen annak idején, amikor az eredeti javaslat megszületett, akkor a magyar sajtó hangos volt ennek a törvénynek a komplikációitól, diszkriminatív megoldásaitól és egyebektõl, amelyet mindenki elolvashat -, hanem azért is kénytelen volt pihenni ez a tervezet, mert én átnéztem a módosító indítványokat, és az ön meglehetõsen szûkkeblû módosító indítványát kivéve, kivétel nélkül majdnem mindegyik módosító indítvány a jogosulti kör bõvítését szorgalmazza. Majdnem kivétel nélkül, és nemcsak úgy... (Az elnök pohara kocogtatásával figyelmeztet a rendelkezésre álló idõ leteltére.) Elnézést kérek, köszönöm.