DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Parlamentáris demokráciákban a kormány által beterjesztett törvényjavaslatok felelõssége a kormányt terheli. (Dr. Vastagh Pál: Így van.) Ezt a felelõsséget nem lehet megosztani oly módon, hogy az ellenzéki képviselõket bevonjuk a törvény-elõkészítés folyamatába, és ezzel megfosztanánk õket attól a lehetõségtõl, hogy az Országgyûlésben ellenérveket tudjanak megfogalmazni. Miután több esetben ezek az egyeztetések egyéb törvényjavaslatoknál nem vezettek sikerre, teljesen értelmetlen dolog ilyen kérdésben hatpárti egyeztetéssel beterjeszteni törvényjavaslatot.
Ha ez a törvényjavaslat olyan jó lett volna, akkor már decemberben meg lehetett volna szavazni, mint ahogyan ez állandóan szerepelt az Országgyûlés ütemtermében.
Miniszter úrnak arra kellene választ adnia, hogyha jó a törvényjavaslat, amelyet õ terjesztett az Országgyûlés elé, akkor miért nem emelkedett már ez törvényerõre.
Én örülök, hogy el tetszett ismerni, hogy ez egy nagyon bonyolult kérdés, hisz 1992-ben az akkori Országgyûlés úttörõ munkát végzett ezen a jogterületen.
A probléma a kormány által beterjesztett javaslattal az, hogy túlterjeszkedik az Alkotmánybíróság által elõírt problémakörön, és olyan új jogosultak számára kíván kárpótlást megállapítani, akik más csoportokhoz képest indokolatlan elõnyhöz jutnának. Itt a "más csoportokat" szeretném hangsúlyozni, mert a sérelem bekövetkeztét, jelen esetben a hozzátartozók halálát soha senki nem vonta kétségbe. De igenis, az, hogyha valaki 1945. augusztus 1-je után hal meg a hadifogolytáborban, annak a gyermekei 300 ezer forint kárpótlást kapjanak, annak a katonának a gyermekei pedig, aki viszont meghal a fronton, vagy annak a polgári áldozatnak a gyermekei, akiket az átvonuló csapatok gyilkolnak le, ne kapjanak kárpótlást, ez azért elfogadhatatlan, mert alkotmányos diszkriminat megkülönböztetést jelent embercsoportok között.
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)