DR. KUTRUCZ KATALIN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Egy ízben már módom volt szólni errõl a törvényjavaslatról, akkor a törvényjavaslat egészérõl beszéltem. Engedtessék meg nekem, hogy - a Házszabályban foglalt lehetõségemmel élve - most ne a törvényjavaslat egészérõl beszéljek, ne az egésze szükségességérõl, hanem csak egy részének a szükségességérõl. Látszólag egy picit messzirõl indulok, de nem térek el a tárgytól; látni fogják képviselõtársaim, hogy minden szavam a tárgyhoz tartozik.
A jelenleg hatályos büntetõ törvénykönyv XV. fejezete tartalmazza az államigazgatás, az igazságszolgáltatás és a közélet tisztasága elleni bûncselekményeket. Ennek második címe tartalmazza a rendészeti bûncselekményeket. Ezek a rendészeti bûncselekmények tipikusan úgynevezett engedetlenségi tényállások; olyanok, mint például a sajtórendészeti vétség, ahol is a törvény büntetni rendeli azt, aki olyan sajtóterméket terjeszt, amelynek lefoglalását vagy elkobzását már elrendelték; vagy ilyen bûncselekmény a jogellenes belföldi tartózkodás, ahol az a büntethetõség alapja, hogy valakit kiutasítottak Magyarország területérõl, és anélkül tér ide vissza, hogy erre engedélye lenne.
Ugyancsak ilyen bûncselekmény a jelenleg hatályos törvényben az egyesülési joggal való visszaélés, amelynek a tényállását ez a törvényjavaslat szeretné megváltoztatni. A jelenleg hatályos törvény szerint a bûncselekmény akkor valósul meg, ha a bíróság feloszlat egy társadalmi szervezetet, de a társadalmi szervezet tevékenységét ennek ellenére tovább folytatja, és személy szerint azt bünteti, aki egy ilyen szervezetnek a vezetésében részt vesz. Ez egy tipikus engedetlenségi tényállás. Itt arról van szó, hogy az ügyész bead egy keresetet, mert úgy ítéli meg, hogy a társadalmi szervezet mûködése ellentétes az egyesülési törvény 2. § (2) bekezdésében foglaltakkal, a bíróság pedig hoz egy jogerõs döntést. Aki ennek a döntésnek nem tesz eleget, azt meg lehet büntetni. Ez egy engedetlenség.
Ezt a szöveget az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény határozta meg. 1988-ban - képviselõtársaim közül talán még többen visszaemlékeznek erre - elég nagy csatározások voltak az akkori ellenzék és az akkori kormánypárt - egyetlen kormánypárt - között, mert eredetileg már akkor is lényegesen szélesebben akarták meghatározni ezt a tényállást, valahogy úgy, ahogy ez a javaslat teszi meg.
Ennek a javaslatnak, tisztelt képviselõtársaim, semmi köze a rasszizmushoz, semmi köze a kisebbségvédelemhez; ez a tényállás egész egyszerûen nem való ide. Nem arról szól, nem azzal foglalkozik; ez egy olyan tényállás, amely lehetõvé teszi azt, hogy a mindenkori kormány - ha úgy látja, ha úgy kívánja - visszaélhessen a hatalmával, hogy a mindenkori kormány - ha úgy gondolja - megfélemlíthessen különbözõ társadalmi szervezeteket, ne adj' isten, közöttük pártokat, de egyéb szervezeteket is. Ez egész egyszerûen arra szolgál, hogy a kormány - ha gusztusa van rá - megpróbálkozhasson beleavatkozni a civil szférába, megpróbálhassa fékezni annak a fejlõdését.
Ez a tényállás egy általános elõkészületi tényállást fogalmaz meg, és különösen hibás az új 212/B §, amelyik azt mondja - engedjék meg, hogy felolvassam -, hogy "társadalmi szervezeten olyan társadalmi szervezetet kell érteni, amelynek nyilvántartásba vételét megtagadták, amelyet a bíróság feloszlatott..." - eddig nincs probléma - ".., illetve amelynek a nyilvántartásba vételének megtagadására, illetve feloszlatására került volna sor, ha a nyilvántartásba vételt kérik, illetve a nyilvántartásba vétele megtörténik".
Itt egy teljesen más helyzet van! A jelenlegi tényállásban arról van szó, hogy van egy ügyészi kereset és van egy bírói döntés. Itt viszont se ügyészi kereset, se bírói döntés nincs; van viszont rendõrségi eljárásra lehetõség. És ugye, a mindenkori rendõrségre a mindenkori kormány bizonyos mértékû befolyást tud gyakorolni.
Én nagyon örülnék annak, ha tisztelt kormánypárti képviselõtársaim meghallgatnák az aggodalmaimat, és nem támogatnák a törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését.
Én nem állítom azt, hogy a jelenlegi kormány vissza akar élni a hatalmával; de azt állítom, hogy a mindenkori kormány - ez, a következõ, az utána következõ -, ha akar, akkor ennek a tényállásnak az alapján igenis megpróbálkozhat visszaélni a hatalmával. Ezért kérem, hogy támogassák majd azt a módosító indítványomat, amely ezeknek a rendelkezéseknek az elhagyására irányul; és nagyon szépen kérem a kormányt, hogy legalább annyira legyen belátó, mint amennyire 1988-ban az akkori ellenzéki szervezeteknek és a Független Jogász Fórumnak a tiltakozására az akkori Németh-kormány volt, amikor is lemondott arról, hogy egy ilyen jellegû kvázi politikai bûncselekményt fogalmazzon meg.
Azt én el tudom fogadni, ha a kormány azt akarja, hogy a szervezett bûnözés ellen legyen egy hatékonyabb fellépés, hogy bizonyos szervezeti formákat - közkeletû kifejezéssel élve: bûnbandákat, bûnszövetkezeteket - lehessen büntetni -, akkor arra lehet csinálni egy tényállást! Csak nem itt, nem ebben a fejezetben, nem a kisebbség védelmére szolgáló büntetõ javaslatok kapcsán; és akkor nem a felhívásokat kell büntetni, hanem meghatározott bûncselekmények elkövetésére létrejött szövetségeket. Erre a világon máshol is van példa, például a szomszédos Ausztriában is, de akkor könyörgöm, nevezzük nevén a bûnszövetkezetet, és ne nevezzük társadalmi szervezetnek!
Nagyon kérem, hogy támogassák majdani módosító indítványomat. Köszönöm. (Szórványos taps.)