DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Annál is inkább, mert komolyan felmerült bennem a gondolat, hogy én is visszavonom a felszólalási szándékomat, de a frakciófegyelem kötelez rá. Szomorú vagyok, hogy most nem Torgyán elnök úr után tudok megszólalni, mert általában úgy szokott lenni, de megteszem azért is, hogy államtitkár ne érezze úgy, hogy az ellenzék oldaláról pro vagy kontra érvek nem hangoznak el ebben a Házban, mert azt gondolom, hogy ez a benyújtott törvényjavaslat még a kritikáimmal együtt is valóban nagyon fontos. Megígérem, hogy a késõi idõpontra való tekintettel rövid leszek.
Itt ma napirend elõtt Csépe Béla képviselõtársam már beszélt az OECD-hez való csatlakozás jelentõségérõl, hogy ez mennyire fontos nekünk. Tehát mindazt, amit a törvényjavaslatban benyújtott az elõterjesztõ, természetesen mi, kereszténydemokraták támogatjuk.
Három ok miatt került tulajdonképpen e törvényjavaslat benyújtásra. Most egy kicsit zavarban vagyok, mert az államtitkár úr a miniszteri expozéjában csak kettõrõl szólt, és nem szólt arról az általános indoklásban megfogalmazottakról, hogy a kormány elhatározott szándéka a feketegazdaság megfékezésére... Nem igazán tudom, hogy itt ebben a kavalkádban, ezekben a viharokban, hogy a bizottság dönt, nem dönt, benyújtja a kormány a már módosított elõterjesztését egy kormánypárti képviselõ által... - úgyhogy elnézést kérek, de én errõl a harmadik dologról is szólni fogok.
A második indok az volt az általános indoklásban, hogy a külföldi részvétel esetére a jelenlegi szabályozások nem megfelelõek, tehát ezért szükséges a jelenleg érvényes törvényt módosítani. Mivel hangsúlyozta, hogy az OECD-hez való csatlakozás mintegy elvárása, hogy ezen módosítsunk, ezért igazán nem mondhatom azt, hogy ezt a kereszténydemokraták nem támogatják. De azért engedjen meg néhány gondolatot, vagy aggálynak is nevezhetném, mert az természetesen igaz, hogy a külföldi bankalapítás jelenleg érvényes szabályozása, vagyis a kormány engedélyezése nem konform természetesen a nemzetközi liberalizációval, vagyis az egyenlõ elbánás elvével. Persze én azt gondolom, hogy a törvényalkotók 1991-ben, amikor a hazai pénzintézetek védelme és a megfelelõ reláció, sokoldalúság biztosítása érdekében módosították a törvényt, tudatosan átmenetinek tekintve, akkor bizonyos gumiszabályokhoz kötötték ezt a kormányengedélyezést is. Nyilvánvaló természetesen, hogy a versenysemlegesség a hazai alapítással azonos feltételeket követel meg, tehát ez valóban fontos.
Ha körülnézünk, az igazság azonban az, hogy ma már oly ütemben tört elõre a vegyesbanki szektor Magyarországon, hogy rövidesen a bejövõ - netán még bejövõ - új bankok külföldi tulajdonban már csak a most itt mûködõ vegyes tulajdonú bankoknak támasztanak majd igazán nagy versenyt. Tehát már elég sokan itt vannak, és nyilván az újabb piaci résztvevõknek majd ezektõl kell kiharcolniuk a részesedésüket.
A Bankfelügyeletrõl szólva ugyan az általános indoklás azt mondja, hogy megfelelõ eszközök állnak rendelkezésre, azonban mi azt gondoljuk, hogy vizsgálódási lehetõségük ugyan lehet egy esetben, amikor majd bekérik az üzleti terveket - teljesen mindegy, hogy milyen nemzetiségû alapítóktól -; aggályaink vannak, nem a kellõ szaktudás hiánya miatt, hogy meg tudják-e majd védeni az álláspontot, hogy esetleg nem jó a piacfelmérés a bejövõ bankok részérõl. Tehát azzal kapcsolatban vannak aggályaink, hogy hogyan fogják tudni védeni a hazai érdekeket. Azt gondoljuk, hogy ezek a lehetõségek nem a magyar állami szándékokra, hanem a már meglévõ belsõ banki erõk érdekérvényesítõ képességére fogják bízni vagy inkább csak hagyni, hogy a belsõ piacot védeni legyen képes. Csak egy példát hadd mondjak, hogy a fenti, már elfogadott liberális elvek alapján például amerikai bankok megpróbáltak betörni német piacokra, azonban az egyik képviselõjük mesélte el, hogy bizony-bizony bevert orral távoztak a német banki piacokról.
Nyilván a már meglévõ bankjaink - magyar többségû bankokról beszélek - nem lesznek majd olyan erõpozícióban, ami elvárható lenne. Nem ismerjük a konkrét tárgyalási feltételeket, így csupán csak hiszünk abban, hogy valóban fontos, hogy ilyen módon történjen a külföldi részvétel liberalizálása.
Nyilván itt az OECD-érdekek az erõsek, a pozíciójuk erõs, és nekünk csupán egyetlenegy eszközünk maradna: ha tudnánk élni a kölcsönösséggel, ha lenne hozzá tõkénk és persze szakmai hozzáértésünk, hogy külföldön mi is nagyon sok bankot tudjunk alapítani, és persze, ha nem félnénk mi is az orrunk beverésétõl, mint az amerikaiak. Tehát azt gondoljuk, hogy ez a szabályozás, ez a liberalizálás mindenképpen az erõsebbnek a már meglévõ elõnye egy regionális integráció-félében.
Azt mondtam, hogy a harmadik kérdésrõl is szólni fogok. Azt gondolom, hogy nem kell megerõsítenem, hogy a kereszténydemokraták nagyon szeretnék, ha a kormány végre komolyan fellépne a feketegazdaság ellen.
(18.30)
Ezért támogatunk minden olyan eszközt, amely erre esélyt ad. Egy dolgot azonban nem szeretnénk! Ha az illetékes szervek megkapják ezeket a jogosítványokat, akkor ne abból induljanak ki, hogy minden állampolgár tudatosan törekszik az állam megkárosítására, vagyis arra, hogy adócsalóvá váljon. Bizonyos, általunk meghozott törvények adnak esélyt arra, hogy ez a tendencia fel fog erõsödni. Tehát azt szeretném, ha nem a kis- és középegzisztenciákat zaklatnák esetleg érdemtelenül, miközben nagy halak pedig zavartalanul úszkálnak. Köszönöm szépen.