HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány legutóbbi döntése nyomán óvatos optimizmussal remélhetjük, hogy az Erzsébet téren végre valóban felépül az új Nemzeti Színház. Több évtized kínos huzavonái, légvárépítései és hírlapi vitái után most mintha egyenesbe fordult volna a Nemzeti ügye. Persze könnyen lehet, hogy ez az egyenes is hosszabb lesz, mint gondolnánk. A kormány 6 milliárd forintos ígérvényéhez és a fõváros által adományozott ingyen telekhez anyagban és anyagiakban, szellemi és fizikai munkában még sokat kell hozzátenni ahhoz, hogy néhány év múlva valóban ott ülhessünk a Erzsébet téri Nemzeti Színház nézõterén.
Az Erzsébet téren, de remélhetõleg nem egy elpusztított mûemlék helyén. A kormány elvi döntését követõen még semmilyen építészeti terv nem készült el, de máris emlegetni kezdték, hogy az építkezés érdekében elõször is le kell bontani az Erzsébet téri buszpályaudvar épületét, amely ugyan mûemlék, de hallhattuk a sugallt megoldást, mûemléki védettségét feloldva aligha kerülheti el a közeli bontást. Hiszen amúgy sem igazi mûemlék, 1945 után épült, a kutya se hullatna könnyet utána.
E csúsztatással szemben nagyon határozottan ki kell mondani, hogy az Erzsébet téri buszpályaudvar épülete a modern magyar építészet egyik jellegzetes alkotása, amelynek elpusztítása nemcsak az építészettörténetet, hanem a városképet és az egészséges történelmi tudatot is szegényítené. A tehetséges építész, Nyíri István 1949-ben elkészült munkája látványos homlokzatával, tiszta funkcionalizmusával és ízlésesen kialakított belsõ terével a felszabadulást követõ elsõ évek nemes erõfeszítéseit és hamar eltiport reményeit idézi. Azokat a röpke esztendõket, amelyekben a hazai építészek legjobbjai az 1945 elõtti felemás modernizmust immár hivatalos béklyók nélkül a korabeli nyugat-európai és amerikai eredmények szellemében kívánták továbbfejleszteni Magyarországon is.
A koalíciós idõk demokratikus reményei, a néhány évig még nyilvános szellemi viták és a nyugati építészeti folyóiratok ihlették és formálták ezt a törekvést. Aki szeretné megtudni, hogy milyen lehetett a negyvenes évek második felének hitben és illúziókban újjáépülõ Budapestje, annak érdemes például az Erzsébet téri buszpályaudvar épületét megnéznie. Megnéznie és beszívnia a belsõ tér hangulatát, amelyet e viszonylag kis épületen belül is nemesség, igényesség és gerincegyenesítõ levegõsség jellemez. Buszpályaudvar, tehát a legszélesebb értelemben a tömegeknek készült. De anyagaiban, térformálásában és szellemiségében mégis finom választékosságot áraszt. Olyan korban fogant, amikor még reálisnak látszott a remény, hogy nemcsak építészeti formákban, de politikában és gazdaságban sem kell leszakadnunk a háború utáni nyugat-európai és amerikai fejlõdéstõl. Röviden: jellegzetes és nagyszerû épület, bár az elmúlt évtizedek butik- és büféízlése, azaz ízléstelensége utóbb ide is befészkelte magát.
A modern építészet 1945 utáni magyarországi fellendülésének, a sokat emlegetett szocreál kényszerû fordulata vetett véget. A modern építészetrõl kimondatott, hogy - idézem -: "Egy eszme nélküli, sivár és lélektelen emberfajtának, a hanyatló burzsoáziának lelkivilágát tükrözi". A már elkészült épületeket szerencsére nem lehetett lebontani, és így tárgyiasult emlékei maradtak annak, hogy 1945 és a sztálinista fordulat között létezett egy demokratikus és modern irányba tájékozódó Magyarország. Kiváló mûemlékként ennek a kornak a szellemét õrzi az Erzsébet téri buszpályaudvar épülete is.
Tervezett lebontása ellen ezért máris meg kell kezdeni a tiltakozást. Nem az új Nemzeti Színház ellenében, hanem egy szép mûemlék védelmében! Mindez természetesen nem az egész buszpályaudvarra, hanem csakis Nyíri István értékes épületére vonatkozik. Ha a Nemzeti Színház felépítése és majdani mûködése kiszorítja az Erzsébet térrõl a távolsági buszforgalmat, akkor ezt könnyen tudomásul lehet venni. A pályaudvar felvételi épületét azonban meg kell õrizni. Kellõ építészeti fantáziával színházi jegypénztárként, színháztörténeti kiállítóteremként, vagy más, az új Nemzetihez kapcsolódó épületként is hasznosítható lehet. Remélhetõleg eleve olyan építész kap megbízást a színház felépítésére, aki nem egy értékes mûemlék elpusztításával, nem neves építész-elõdje munkájának lerombolásával, hanem az építészeti folyamatosság hangsúlyozásával kívánja majd a nemzet új színházát felépíteni.
Az Erzsébet téren még semmirõl sem késtünk le, hiszen egyelõre a részletes tervezés sem kezdõdött el. Mentsük meg a buszpályaudvar épületét és reménykedjünk abban, hogy a mellé épülõ új színház építészeti kvalitásában méltó lesz Nyíri István kiváló munkájához! Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)