DR. SZILI KATALIN környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy néhány szóban reflektáljak arra, amit képviselõtársam a napirend utáni mondandójában mondott, különösen azért is, mert aggódik az Erzsébet téri mûemléképület iránt. A buszpályaudvart egyébként 1978. január 31-én nyilvánították mûemlék jellegû épületté, ezt hangsúlyozom. Indoka kétirányú volt: egyrészt mert ilyen funkciójú építmények között idõbeli elsõbbséget élvezett, másrészt pedig, mert saját korának építészetéhez mérten jelentõs kvalitással bírt.
Hozzáteszem azt is, hogy az 1980-as évek végén már felmerült a buszpályaudvar funkciójának megszüntetése. Ekkor már pályázat kiírására is sor került, és felmerült már ennek a megszüntetése. Ez az épület egyébként a védett építmények azon típusához tartozik, amelynél az épület szorosan összefügg a funkcióval. Következésképpen amennyiben a funkciója megszûnik, úgy önmagában a védettsége is megkérdõjelezendõ, egyáltalán érdektelenné válhat. Gondolok itt például a fejépület megtartására.
Megítélésünk szerint a buszpályaudvar jövõje esetén a mûemléki védettség kérdése másodlagos, tekintve, hogy az épület - funkciója nélkül vizsgálva - nem valószínû, hogy eredetileg is védelem alá került volna, s e funkció a város életében már teher, és elõbb-utóbb a Nemzeti Színháztól függetlenül is kitelepítésre került volna. Itt visszautalnék újra a nyolcvanas évek végén tett kísérletekre. A védelemmel elérhetõ állapot nem feltétlenül kedvezõbb a védettség megszüntetése után beálló állapotnál. Hozzáteszem azt is, hogy a védelem megszüntetése iránt ez ideig még nem történt kezdeményezés. Hozzáteszem azt is, hogy a mûemléki védettség feloldása a mûvelõdési és közoktatási miniszter, valamint a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter együttes kompetenciája. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)