GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Németh Zsolt az imént azt mondta, hogy az RMDSZ nélkül semmiféle megállapodást ne kössön a magyar kormány a románnal. Nem volt, nincs olyan hír, amely szerint az RMDSZ álláspontját a részletkérdésekben és a megállapodások egészében figyelmen kívül akarná hagyni a magyar külpolitika.
Ezzel szemben igazán akkor lehetett volna ezt a némiképpen szemrehányó megjegyzést tenni a képviselõ úrnak, hogyha a Fidesz a maga memorandumát egyeztette volna az RMDSZ-szel. Ám, ahogy ezt Németh Zsolt is elmondta, bemutatták ezt a memorandumot Markó Bélának, aki rábólintott; nem is tehetett volna egyebet. Úgyhogy úgy gondolom, elõször kinek-kinek a maga portája elõtt kellene söpörnie ahhoz, hogy egy ilyen megszólalásra ragadtassa magát.
Ami pedig az autonómia-stratégiákat illeti: nagyon jól tudjuk, hogy ezek a problémák sokkal inkább feszítik a határon túli magyarok belsõ kereteit, mintsem a magyar külpolitikát. Hiába próbáljuk innen ezeket a kérdéseket forszírozni, úgy gondolom, nem elsõsorban nekik szól ez akkor, hanem épp ennek a parlamentnek. Márpedig ha felelõsen viselkedünk a határon túli magyarokkal, akkor tekintetbe vesszük az õ törekvéseiket, az õ kéréseiket; és ezek a kérések nem irányulnak arra - a legitim szervezetek vezetõi legalábbis ilyen nyilatkozatot nem tettek, nekem személy szerint épp az ellenkezõjét mondták -, hogy itt a magyar parlament próbálja valamiképpen összekovácsolni az egymástól meglehetõsen különbözõ autonómia-koncepciókat.
Együtt voltunk Bukarestben Németh Zsolttal; õ ott egy sajátos kijelentést tett - bár ez nem volt igazán hivatalos politikai tárgyalássorozat, hanem egy szeminárium -, hogy itt a diplomácia helyét a verbalizmus vette át. Ezek a napok most nem ezt látszanak igazolni, és ezt kérem, képviselõ úr vegye figyelembe. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)