DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Valóban szerencsésebb lett volna a kérdéseit interpelláció vagy azonnali kérdés formájában hozzám intézni; bár tudom, hogy délután ugyanezt meg fogja tenni. Azt is tudom, hogy ugyanez elhangzott már egyszer egy sajtótájékoztatón, és nyilván fognak még találni okot és alkalmat arra, hogy újból ugyanezt feltegyék és elismételjék.
Nemcsak azért lett volna szerencsésebb, mert az a helyes formája, hanem azért is, mert itt nekem két perc áll rendelkezésre, és ön vagy öt kérdést tett fel, méghozzá olyan kérdéseket, amelyekre egyenként is legalább öt percre van szükség; amennyiben ön valóban kíváncsi a válaszokra. Én attól tartok, hogy itt nem errõl van szó.
Nem kíváncsiak a véleményünkre; egyébként a kérdései egy részére jól ismeri a válaszokat, volt is alkalmunk errõl beszélni. Én itt részletekbe nem fogok belemenni, hiszen úgy látom, hogy az egész csak egy célt szolgál: hogy önök a határon túli magyarok ügyében egy kampányt folytathassanak, egy belpolitikai jellegû kampányt.
Én kérem önöket arra - és önt, képviselõ urat is -, hogy ezt az ügyet ne tekintse és ne rendelje alá hazai belpolitikai céloknak. Ezekrõl folytassunk megbeszéléseket a külügyi bizottságban; a Külügyminisztériumban számtalan ilyen lehetõséget ajánlottunk fel egyébként ebben az ügyben is, tehát a megbékélési dokumentumban is volt egy hatpárti megbeszélés, az önök pártelnöke és ön személyesen is részt vett ezen a megbeszélésen. Tehát van fórum arra, hogy errõl beszéljünk.
(9.50)
S ha valóságos kérdéseket akar feltenni és tényleges válaszokra kíváncsi, akkor ezt tegye meg abban a formában, ahogy a leghelyesebb, tehát az interpellációk vagy az azonnali kérdések között. Köszönöm szépen. (Taps.)