MÁDAI PÉTER, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Képviselõtársaim! "Ahol jogok vannak, ott nyilvánvalóan kötelezettségeknek is lenniük kell" - írta valamikor az igazán kötelességtudó Széchenyi István. Abban a sajátos helyzetben vagyunk a mostani törvénynél, javaslatnál - amelyet a magam és az SZDSZ nevében elfogadásra javaslok -, hogy meglevõ kötelezettségek mellé szeretnénk jogokat biztosítani.
A hadköteles katonák szolgálati viszonyát szabályozó törvényjavaslat szorosan kapcsolódik a fegyveres erõk és rendvédelmi szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyát szabályozó - a következõ tárgyalási témát magába foglaló - törvényhez. E törvényjavaslat önálló jogszabályként történõ elfogadását mindenekelõtt az indokolja, hogy amíg a hivatásos állomány jogviszonya túlmutat a fegyveres erõkön, a hadköteles sorállomány csak a fegyveres erõk - honvédség és határõrség - kötelékében teljesíthet az alkotmány szerint szolgálatot.
A hadköteles állomány szogálati viszonya teljes körû szabályozásának igényét és szükségességét aláhúzza az is, hogy a hadkötelezettség intézménye jelenlegi viszonyaink között még nem szüntethetõ meg, valamint az, hogy a fegyveres erõk legénységi állománycsoportja a lehetõ legszorosabb kapcsolatban van a társadalommal, annak minden rétegével, minden családjával. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy a fegyveres erõk demokratikus polgári ellenõrzése, az úgyneveztt civil kontroll, a hadköteleseken keresztül nyilvánul meg az egyik legtermészetesebb módon. Ezért ezen állomány jogviszonyának, szolgálati viszonyának sokoldalú szabályozása nemcsak a fegyveres erõk, hanem az egész társadalom érdeke is.
A hadköteles katona szolgálati viszonya lényegesen különbözik a hivatásos állományétól, hiszen ez nem önkéntes vállaláson és egyenjogú akaraton alapul, hanem az alkotmány ereje folytán és a fegyveres erõk oldaláról egyoldalúan. E jogviszony vitája kapcsán feltétlenül szólni kell, ha csak röviden is, magáról a hadkötelezettségrõl.
A Szabad Demokraták Szövetségének hadseregképe kisebb, de ütõképesebb, ugyanakkor korszerûbb, és NATO-kompatibilis összetevõk mellett a hivatásos és önkéntes jelleget is hangsúlyozza, vagyis olyan hadseregben gondolkozunk, melynek állománya nemcsak képzettségét és felkészültségét, hanem a teljes állománykategóriáját tekintve is profi.
A Magyar Honvédség átalakulási folyamata - melynek ütemét csak feltételek befolyásolhatják- határozott elmozdulást kíván tenni ebbe az irányba. Azzal értek tehát egyet, hogy a hadkötelezettség fenntartásának, illetve megszüntetésének feltételeit és körülményeit folyamatosan vizsgálni kell, s amikor ezek úgy alakulnak, a hadkötelezettség intézményét meg kell szüntetni, a hadköteles állományt önkéntes, illetve szerzõdéses legénységgel kell felváltani. Ugyanez a véleményünk a hadkötelesek szolgálati idejének alakulásáról, jelen esetben további csökkentésérõl is.
Nem kívánok a törvény paragrafusaival részletesen foglalkozni, erre a részletes vitában lehetõség lesz majd. Az azonban gondom, hogy a törvény paragrafusaiban meghatározottak milyen mértékben hajthatók végre, adottak-e, megteremthetõk-e ehhez a feltételek. Vajon van-e, és lesz-e mód a szolgálati hely rendszeres szolgálati idõ utáni elhagyására - ahogyan ezt a törvény elõírja - vagy az adható szabadság maradéktalan kiadására?
Szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy a teljes egyetértésemmel találkozó törvény csak akkor fogja kívánatos szerepét betölteni, azaz a katonai tevékenységet szabályozottá, ugyanakkor az egyén részérõl érthetõvé és végrehajthatóvá tenni, ha az ehhez szükséges feltételek mielõbb, a fegyveres erõk minden szintjén és egységénél létrejönnek; folyamatos a biztosításukra törekvés, és a parancsnokok mindegyike e törvény szellemében cselekszik, követel és biztosít. Itt szeretném a magyar parancsnokok figyelmébe ajánlani Hannibál számomra oly fontos mondatát: "Ahhoz, hogy parancsolni tudjak, meg kell tanulnom uralkodni magamon."
Befejezésül még egyszer szeretném mondani, hogy a magam és az SZDSZ nevében a törvényt elfogadásra javaslom, és - lévén szó katonaságról - elnök úr tisztelettel jelentem, hogy katonásan rövid voltam. (Derültség.)
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)