DR. MOLNÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportja vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! A kormány jogalkotási programjának, a fegyveres erõkkel és rendészeti szervekkel szemben támasztott növekvõ követelményeknek megfelelõen a törvényhozás folyamatában a mai nappal megkezdõdött a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról, valamint a katonai és rendvédelmi felsõoktatási intézmények vezetõinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitája.
Nem túlzás, ha kijelentem, hogy ezen törvénytervezetek elfogadása - a hivatásos állomány jogállásáról szóló törvénytervezettel együtt - jelentõs elõrelépést jelent hazánk demokratikus társadalmi rendjének, a sokat emlegetett jogállamiság megteremtésének folyamatában olyan területen, amely korábban teljesen zárt szféra volt a nyilvánosság számára, ahol a mûködést többnyire titkos belsõ szabályozók, szabályzatok határozták meg.
(10.40)
A polgári ellenõrzés és irányítás pedig a gyakorlatban néhány politikai vezetõre szûkült, így a rendszer egészében bizonyult mûködésképtelennek.
Hazánk demokratikus átalakulása, integrációs törekvései, a fegyveres erõk és rendvédelmi szervek korszerûsítésére irányuló kormányzati szándék - amely találkozik a társadalom többségének jogos elvárásával - csak megfelelõ szintû, az európai normákkal harmonizáló törvényi szabályozással valósítható meg. E feladat teljesítése nemcsak a katonatársadalommal, hanem a törvénytervezetekben érintett, minden szervezettel szemben fennálló több évtizedes adósság törlesztését jelenti, mivel ezen szervezetek többször megszenvedték az elmúlt évtizedek társadalmi változásait. E változások mindenkor politikai, hatalmi érdekek szolgálatában álltak, háttérbe szorítva a szervezetek és azok tagjainak érdekeit, szinte teljesen kizárva az érdekérvényesítés lehetõségét, a társadalmi kontroll jogi normákban megjelenõ elemi igényét.
Az elmúlt években sokat beszéltünk a fegyveres erõk és rendvédelmi szervek civil kontrolljáról vagy más szóval: ezen szervek polgári irányításáról és ellenõrzésérõl. Úgy gondolom, hogy e beterjesztett törvények igen jelentõs lépést jelentenek ennek megvalósítása útján.
Tisztelt Országgyûlés! A hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló törvényjavaslathoz csatolt elõterjesztésben található koncepciós célok valóban régóta hiányzó és támogatást érdemlõ jogpolitikai célokat fogalmaznak meg. Kiemelkedõ ezek közül az emberi és állampolgári jogok érvényesülésének törvényi szabályozása, illetve a jogi korlátok és garanciák egységes rendszerbe foglalása, valamint a szolgálatból eredõ kötelezettségek tartalmának és mértékének meghatározása.
Dilemmát jelent azonban, hogy ha a honvédelmi törvény után a fent említett törvények elfogadásra kerülnek, akkor a honvédelmi joganyag egy magas szinten, részletesen szabályzott, sokszor összetett törvényi keretbe kerül ugyan, de miközben ez elvileg kívánatos, a gyakorlatban veszélyekkel is jár; nevezetesen: az egymással szorosan összefüggõ területeken egyidejûleg hatályban lévõ magas szintû jogszabályok között mindig igen nagy az összeütközés, az eltérõ értelmezés, és így a joggyakorlat területén kialakuló inkoherencia veszélye.
A jogalkotó alapvetõen jól oldotta meg ezt a kérdést, és úgy vélem, hogy a meglévõ koherenciazavarok, a nem egyértelmû fogalomhasználat módosító javaslatokkal, a tervezetek lényeges átfogalmazása nélkül kiküszöbölhetõk. A fogalomhasználat körébõl egy konkrét probléma: a honvédelmi törvény szerint a hadkötelezettség nem és kor szerint meghatározott állampolgárok csoportjának - õk a hadkötelesek - általános kötelezettsége, amelynek alapján az állampolgárok többsége, akik nem hivatásos vagy szerzõdéses katonák, sorkatonai, tartalékos vagy póttartalékos szolgálat keretében teljesítik. Tehát a tervezet jelenlegi zavaró fogalomhasználata helyett egyszerûbb és következetesebb lenne: "a sorkatona, a sorkatonai és tartalékos katonai szolgálat" megnevezés használata, illetve velük kapcsolatban a "tényleges szolgálati viszony" megnevezés, mivel ez a törvény csak szûk kivételként tartalmaz ezen túlmenõ rendelkezéseket, amelyeket pontosan meg is nevez.
Tisztelt Országgyûlés! A katonai és rendvédelmi felsõoktatási intézmények vezetõinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló törvénytervezet szintén egy fontos területen jelent áttörést. Az 1993. évi LXXX. törvény hatálybalépése elõtt a felsõoktatásra vonatkozó jogi normák hatálya gyakorlatilag nem terjedt ki ezen intézményekre. Az általános rendelkezéseket az érintett minisztériumok belátásuk szerint, szabadon alkalmazhatták vagy mellõzhették, és ezt sajnos megtették, mert meg is tehették. Az így keletkezett ûrt nagyszámú és ezért nehezen áttekinthetõ, viszonylag alacsony szintû, elavult értékrendszerek mentén mozgó normarendszerekkel töltötték ki.
Az 1993. évi felsõoktatási törvény szakított a korábbi törvény szemléletével, és hatálya kiterjed az összes magyar felsõoktatási intézményre. Mindazonáltal a jogalkotó fontos területeket érintõ, de konkrétan meghatározott kérdésekben megadja a sajátosságoknak megfelelõ eltérés lehetõségét. Ezen eltéréseket foglalja össze a beterjesztett törvénytervezet, amely alapvetõ megoldásaiban valóban alkalmas arra, hogy a felsõoktatás formai és szervezeti követelményeinek megfelelõen teremtse meg a katonai és rendvédelmi felsõoktatás bázisait, és végrehajtsa a sajátosságoknak megfelelõ törvényi szabályozást.
A tervezet szervesen a felsõoktatási törvényre épül, lehetõvé téve, hogy a katonai és rendvédelmi felsõoktatási intézmények beintegrálódjanak a magyar felsõoktatásba. Ez megjelenik mind a felvétel- és követelményrendszerben, mind a kibocsátáskor adott diploma minõségében. A tervezet külön pozitívuma, hogy a katonai és rendvédelmi felsõoktatási intézmények - a polgári intézményekhez hasonlóan - kikerülnek a Magyar Honvédség, illetve a rendõrség közvetlen szervezeti keretei közül, és az adott miniszter törvényességi felügyelete alá kerülnek. Ezzel megszûnik ezen intézmények kézi vezérlése, és létrejönnek valódi autonómiájuk keretei és egyben lehetõségei.
A törvényjavaslat áttörést jelent a tekintetben is, hogy megnyitja ezen intézmények kapuit polgári hallgatók elõtt is, valamint lehetõséget nyújt az intézmények közötti átjárhatóságra. Ez mindenképp a fegyveres erõk és rendvédelmi szervek társadalomba történõ beépülésének, nyitottságuk megteremtésének folyamatában teendõ egyik nagyon fontos lépés. Nem mindegy számunkra, hogy az innen kikerülõ hivatásos állomány folyamatos megújulásra képes tudással, a társadalomra való nyitottság képességével felvértezve kerül- e ki, vagy tudása pusztán csak a szûk szakmai ismeretekre, az aktuális szabályzatok, technikai és egyéb utasítások ismeretére korlátozódik, viselkedését pedig nem a társadalomra való nyitottság, hanem a befelé fordulás jellemzi.
Szeretném azonban megjegyezni, hogy a kreditrendszer következtében az átjárhatóság, az áthallgatás lehetõsége sehol sem korlátlan. A törvénytervezet pozitívumai között kell megemlíteni az oktatói és hallgatói állomány jogállásának rendezését, ami mindig problémás volt. A hallgató sorkatonaként vonult be, majd zászlósi rendfokozatot kapott, de nem kapta meg az azzal járó összes jogokat. Egyértelmûvé teszi a tandíj kérdését, és ebben piaci szemléletet érvényesít. A vezetõk pályáztatás útján történõ kiválasztása lehetõvé teszi az oktatóknak, vezetõknek a polgári, katonai, rendvédelmi tanintézetek közötti átjárását. Ez mindenképp a személyi feltételek javulásához vezet.
A fentiek alapján az MSZP-frakció nevében javaslom a törvénytervezetek megvitatását és elfogadását. Meggyõzõdésem, hogy azok elfogadásával a Magyar Országgyûlés jelentõs lépést tesz a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek életének korszerûsítése irányába, ami egyértelmûen integrációs törekvéseinket is szolgálja. Köszönöm a figyelmüket, köszönöm a szót. (Taps.)