LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Aki sokat markol, keveset fog - mondja a magyar közmondás. Ez a közmondás nagyon- nagyon érvényes erre a honvédelmi törvénycsomagra, amelyet a tisztelt kormány benyújtott számunkra.
Három törvényjavaslattal foglalkozunk, azonban a miniszteri expozé óta eltelt idõ miatt szükséges feleleveníteni egy-két dolgot. A tavaly elhangzott expozé együtt tárgyalta a három törvényt, és akkor a Független Kisgazdapárt álláspontja az volt, hogy a hivatásos katonák szolgálati viszonyát és a sorkatonák, illetve a hadköteles katonák szolgálati viszonyát egy csomagban kellene tárgyalni, mert rengeteg összefüggés van a két törvény között.
(10.50)
A két törvényben az egyik a hivatásos állomány, a parancsnokok állományát és jogállását határozza meg, ugyanakkor a másik a hadköteles katonáknál pedig a beosztott katonáknak a jogállását határozza meg - s e kettõ között feltétlenül jelentõs összefüggés van.
A Független Kisgazdapárt akkor a hivatásos katonák szolgálati viszonyával kapcsolatos törvényjavaslatot elutasította, alkalmatlannak találta az általános vitára és kérte a kormányt, kérte a honvédelmi tárcát, hogy ezt vonja vissza, dolgozza át, mert áttekinthetetlen, rendkívül széles, rendkívül bürokratikus, nehezen értelmezhetõ, nagyon sok minden van összezsúfolva benne, a honvédségtõl kezdve a tûzoltóságig, és ezek nehezen értelmezhetõk, nehezen eligazodhatók.
Csodálatos módon azonban a kormánytöbbség és a kormány tisztelt képviselõi javasolták ezt általános vitára, jónak találták, elfogadhatónak találták. Ugyanakkor jelen pillanatban a hivatásos katonákra vonatkozó törvénnyel kapcsolatban több mint 200 módosító javaslat fekszik a Ház elõtt, a képviselõk elõtt, és érdekes módon ebbõl százat, vagy annál valamivel többet, pontosan a kormánypárt tisztelt képviselõi nyújtottak be, és ennek következtében nem a honvédelmi minisztert kérték föl - ahogy a Kisgazdapárt javasolta -, hogy csináljon a törvénybõl egy normálisabb, érthetõbb, és közérthetõbben tanulmányozható, elfogadható törvényjavaslatot, hanem a képviselõkre bízták ezt a munkát. Ennek következtében most a 200 fölötti módosító indítványról fogunk vitatkozni, és azokból egy nagy részt - nem tudom, mekkora részt - mindenképpen be fogunk építeni ebbe a törvénybe.
Abban a pillanatban megváltozik már a sorállománynak a törvénye, mert hisz ott olyan javaslatok fordulhatnak elõ, amelyek elfogadásra kerülnek, amelyek az egész konstrukciót megbolygatják, mert hisz hatalmas átjárhatóság van a két törvény között. Ezek már most így, hogyha nem nyúlnánk semelyik törvényhez, akkor is rengeteg ellentmondást hordoznak, és bizony nagyon sok olyan van benne, ami nincs szinkronban a két törvényben.
Most ennek következtében nem lett volna-e jobb - kérdezem én, tisztelt kormánypárti képviselõ hölgyek és urak -, hogyha a Kisgazdapárt javaslatát megfogadva megkérjük a kormányzatot, hogy dolgozza át ezt a törvényt, tegye fogyaszthatóvá? Inkább száz fölötti módosító javaslattal ennek a törvénynek talán a kötõszavak és a címe fog megmaradni a végén. És akkor ehhez hogy lehet illeszteni egy olyan törvényt, amelyik viszont a sorkatonákra vonatkozik? Ez elég rejtélyes számomra és elég megoldhatatlannak találom.
Ha visszaemlékeznek, tisztelt képviselõtársaim, tavaly nagyon sürgõsen kellett ezt a bizonyos hivatásos állománnyal kapcsolatos törvénytervezetet megvitatni - az elõbb Póda képviselõ úr itt elõttem hivatkozott rá, hogy valószínûleg politikai okokból. Ezt én el is fogadom, mert én is azt hiszem, hogy a világon semmi értelme nem volt ezt elkapkodni, elõrevenni, most hosszú szünet után folytatni, és vissza kell történelmi múltba mennünk ahhoz, hogy valami értelmeset tudjunk kitalálni.
Akkor én azt mondtam, hogy ez egy túlszabályozott törvény, mert rendkívül sok paragrafust, és számtalan, sok száz pontot tartalmaz. Ez fokozottan érvényes erre a törvényre, mert itt is 170 paragrafus körül vagyunk és olyan 700 pont körül, ami, azt hiszem, emészthetetlen, és szinte megoldhatatlan, hogy ezt a törvényt áttekintsék, ezt a törvényt megértsék.
Ezek után egy-két olyan, a törvényben szereplõ érdekességre hívnám föl a figyelmet, amelyik egy kicsit nekem furcsa, és talán - ha nem veszik rossznéven és nem veszi tiszteletlenségnek a tisztelt kormány -, mondjuk a humorfesztivál kategóriájába tartozik.
Például a civil ruha használata. A civil ruha használatával kapcsolatban sok szempontból megközelíthetõ ez a téma. Nagyon sajnálom a katonai rendészetet - magyarul, az én idõmben: készültséget -, mert a törvényben azt mondják, hogy civil ruhát ölt a katona, aztán mint a hivatalnok, mikor nincs dolga, szépen kimegy, alanyi jogon jár neki a kimaradás minden nap, és kimegy a városba. És akkor nem mondhatom azt, hogy szégyent hoz az egyenruhára, mert nem hoz szégyent, mert nincs egyenruhája, mert civilben van. De szegény katonai rendész vajon honnan fogja tudni, hogy ki a katona? Mert az van a törvényben, hogy a katonai rendészet feladata, hogy a városban lévõ katonát, ha úgy viselkedik, ami nem helyes és nem alkalmas egy honvédnak a viselkedésére, azt akkor elõállítja, bevezeti. Kérdezem én: honnan lehet azt megtudni, drága miniszter úr, drága kormány, hogy valaki katona vagy nem, amikor civilben van?
Talán egy jelvényt kellene rendszeresíteni, hogy azt mindegyik hordja, és legyen egy ilyen kerek jelvény, és abban legyen egy nagy "K" betû, de hogy ne legyen "K" betû, mert az félreérthetõ, talán a mindenkori honvédelmi miniszter úr színes fényképe, vagy valami ilyesmi, amivel meg tudja különböztetni a rendészet, meg tudja különböztetni a tényleg civilt a katona civiltõl. Tehát egy ilyen dolog, ez elég furcsa, egy törvényben így szabályozni. Tehát valami jelzés - de ezt nem biztos, hogy hordani fogja a katona, lehet, hogy zsebre teszi, mert azt mondja, miért kell tudni, hogy én katona vagyok... stb., stb.
Tehát ezekkel a törvényekkel kapcsolatban csak azért akarom mondani ezt az egyetlen példát, mert bizonyos értelemben megkérdõjelezi ennek a törvénynek a komoly elõkészítését, megkérdõjelezi azt, hogy vajon ez a törvény jól van-e elõkészítve, nagy figyelmet fordított-e a törvény elõkészítõje a valós életre, a gyakorlatra.
Vagy: a civil ruha hordása. Régebben az volt szép a katonaságban, hogy bevonultunk katonának, bevonult az érettségizett ember, bevonult a hat elemis ember, bevonult a nyolc általánost végzett ember, fölvette a katonaruháját és egyformák voltunk. Egyformák voltunk, bajtársak voltunk, szerettük egymást, együtt dolgoztunk, együtt mentünk a gyakorlatra, együtt mentünk kimaradásra, együtt ittunk egy-egy fröccsöt. Ma pedig mi fog történni? Lesz, aki csodálatos irhabundákba, legdrágább cipõkbe és ruhákba fog átöltözni és megy ki a laktanyából, ugyanakkor a szegény gyermekek rossz melegítõben, vagy használt pulóverben mennek ki, és rögtön a hatalmas társadalmi különbség látszik, és akkor ez a bajtársiasság rovására megy. Mert az volt szép a katonaságban, hogy egyformák voltunk, voltak parancsnokaink és voltak honvédek, akik együtt, bajtársi szellemben éltek. Ez ezt is elrontja.
Most nem beszélek másról, csak még mindig a civil ruháról egypár szót: hogy hogy oldja meg a honvédség technikailag, hogy lesznek a gardróbszekrények elhelyezve, hova teszik a civil ruhát, az inget ki fogja kimosni, mindig hazaviszi, a mama mossa ki, vagy a laktanya gondoskodik, hogy tiszta fehér inge legyen a civil ruhához a katonának stb., stb. És ez csak egy példa.
Én kifogásolom a magam részérõl és a Kisgazdapárt nevében ezt az alanyi jogon járó kimaradást. A kimaradás a katonánál mindig egy olyan volt, hogy jól végezte a gyakorlatot: "No, kimehetsz a városba." Ez egy - hogy úgy mondjam - kedvezmény volt, ezért igyekezett a katona a kiképzésben helytállni és jól mûködni. Ma nem: befejeztem a szolgálatot, leveszem, fölveszem a civil ruhámat, és kimegyek, ha valami rendkívüli esemény történik, akkor majd valahogy összeszedik azt, aki közel lakik - és nem tudom, mik vannak még a törvényben, ilyen meghatározások, hogy "a közel lakó". Nem tudom, ez milyen jogi kategória.
Ugyanakkor ez a szabadságadás is egy érdekes dolog. Egyszer elõ van írva: négy nap, két nap, egyik helyen ennyit találunk, a másik helyen annyit találunk a szabadságra; szabályozva van, hogy külföldre mehet a katona esküvõre, de miért nem mehet például a nagymamája temetésére, ha az külföldön hal meg? Például az se lenne ártalmas.
Úgyhogy ezek túlszabályozott dolgok, ezeket a szolgálati szabályzatban lehet szabályozni, kisebb rendeletekben. Túlzsúfolt ez a törvény és túl sok mindent emelnek be a törvénybe, ami teljesen fölöslegesnek látszik.
Itt az egész törvénybõl én azt látom, hogy a közvetlen parancsnoknak a hatáskörét erõsen szûkíti, és ezáltal a közvetlen parancsnok és a beosztottak közötti kapcsolati viszony megváltozik. Mert például ha a kimaradáson egy katona berúg, verekedni kezd, a készültség behozza - mert véletlenül katonaruhában van, tehát tudja, hogy katona -, akkor ott a közvetlen parancsnoka nem teheti be a fogdába, hanem el kell menni az ezredparancsnokhoz, és különbözõ ilyen jogi formulákat kell csinálni, ami idegen a katonaságtól. Bármennyire is azt mondjuk, hogy a civil kontroll, meg azt mondjuk, hogy polgárosítani kell a hadsereget, ezzel mi nem tudunk egyetérteni.
A Független Kisgazdapárt befejezésül azt szeretné elmondani, hogy ennek az egész törvénynek a szelleme, az egész törvénynek a filozófiája a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint kimondottan káros, túlzott, és a rosszul értelmezett liberalizmus idegen a magyar katonai szellemtõl, idegen a magyar hagyományoktól.
(11.00)
Egyáltalán idegen az egész honvédségtõl, az egész seregtõl, az egész harci szellem kialakításától.
Most, ugye, a honvédséget rengeteg csapás érte; elõször a létszám drasztikus csökkentése, utána a katonaidõ megrövidítése. És ez a törvény, hogyha ezt a tisztelt Ház megszavazza, halálos döfés lesz a hadseregnek, mert most már morálisan is szétzülleszti a hadsereget. Lehet, hogy ez cél, de mi ezt semmiképpen sem tudjuk támogatni. A Független Kisgazdapárt határozottan és keményen azt mondja, hogy "nem"; mert a Független Kisgazdapárt véleménye szerint - elnézést kérek, hölgyeim és uraim - ez a törvény nagyon közelít a hazaáruláshoz. Köszönöm szépen. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Jaj!)