DR. ISÉPY TAMÁS, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Országgyûlés! Egyesek szerint a jog egy öntözhetetlenül száraz tudomány, és a jogról csak álomba ringatóan és unalmasan lehet beszélni. Ha ez igaz lenne, akkor a zálogjog címû rész az "unalom a köbön" címû minõsítést érdemelné ki, mert ez néhány elvetemült bankjogászon vagy még elvetemültebb vidéki ügyvéden kívül sokakat nagyon nem tudna érdekelni, és annak idején a kedves jó vizsgáztató professzorok ezt a tételt úgy dugták el a tételcsomagban, hogy nehogy a vizsgázó kihúzza, mert vagy meg se mukkan, vagy a professzor számára is egy teljesen újszerû fejtegetésbe kezd, vagy - ne adj'isten - szemtelenül érdeklõdést színlelve visszakérdez, és a professzort hozná kellemetlen helyzetbe.
Vitatom azonban ezt az unalmat, és a valóságban a jog szerintem öntözhetõen száraz, és nemcsak unalmasan, hanem közérthetõen is lehet róla beszélni. A jog világa ugyanis olyan, mint a tengeré. A tenger sem azért van, hogy a vizét kiigyák, és a sós víztõl valaki megfulladjon, hanem azért, hogy az ember vidáman úszkáljon benne, vagy hajókázzék rajta.
Az általános vita keretei lehetõséget adnak arra, hogy a rendelkezésemre álló szûk 15 percben egy kis hajókirándulásra hívjam meg a véletlenül az ülésteremben maradt képviselõtársaimat és netalán az ülésnapra figyelõ nézõket és hallgatókat, és bízom abban, hogy a rövid utazás végén úgy szállnak le a hajóról, hogy a zálog szóról nemcsak a zálogházak, a zacik sivár világa és képe jut az eszükbe, hanem megértik az intézmény mögötti emberi tényezõket, a szabályozás szükségességét és fontosságát.
A hajókázást a múlt kikötõjébõl indulva kell kezdenünk, mert a zálogjog évezredes múlttal dicsekedhet. Egyidõs a tulajdonnal és a kölcsönnel. Most nem a kereszténydemokrata elkötelezettség, hanem kizárólag a jogtörténet tényei köteleznek arra, hogy a kirándulás elsõ állomása az ószövetség, mert már a kultúrtörténetnek ebben az erkölcsi töltetû szent könyvében is megfogalmazódnak a gyengék védelmét szolgáló zálogjogi szabályok. S csak néhány mondat az ószövetségnek a második törvénykönyvébõl: ne vedd el zálogba a kézimalmot, sem a felsõ malomkövet, mert ez annyi volna, mintha magát az életet vennéd el zálog gyanánt.
(12.30)
Azt mondja: ha kölcsönt adsz embertársadnak, ne lépd át küszöbét, hogy zálogot végy tõle; állj meg kint, és akinek kölcsönt adsz, az hozza ki neked a zálogot. Ha szegény, ne térj nyugovóra zálogával; napnyugtakor vidd neki vissza a zálogot, hogy köntösében fekhessen le.
Azt mondja: az idegent és az árvát ne csorbítsd jogában, és az özvegy ruháját ne vedd el zálogba. Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén, s az Úr, a te Istened kiszabadított onnan. Ezért parancsolom meg neked, hogy így tégy.
A második állomásnak nyilvánvalóan a görögöknek kellene lenni, mert Démoszthenész az egyik legnagyobb hatású perbeszédét éppen egy tengeri hitel ügyében mondta el.
A harmadik állomás lehet csak a római jog, mert a római jogban fogalmazódtak meg a ma is élõ fogalmak: a fiducia, a pignus és a hipotéka, mert minden zálogfajtát ismert. És hogy mit tesz isten: ismerte az ingókra vonatkozó jelzálogjogot is, csak azzal, hogy nem volt nyilvántartás. Titkos volt az ingók jelzáloggal lekötése, ami azt eredményezte, hogy lassan már nem volt római polgár, aki a hitelezõk számára ismeretlen mennyiségû és a záloggal lekötött vagyontárgyával el ne adósodott volna, tehát a titkossága és a nyilvántartás hiánya tette teljesen tönkre utána az elsõ, ingó jelzálogjog intézménye címen a jogtörténetbe bevonult zálogjogi intézményt.
Nincs ugyan tengerünk, de a hajókázás során azért el kellene jutni a magyar jog világába is, mert a magyar jogban már elég korán megjelennek a zálogjogi intézkedések. Csak egész röviden: sem a nemesi, sem az úrbéri birtokra nézve nem volt telekkönyvszerû nyilvántartás; mind az ingókra, mind az ingatlanokra a zálogjogot csak azok valóságos birtokba vétele és elzálogosítása útján lehetett szerezni. De törvénytárunkban a jelzálogjog általános, elvi elismerésével már III. Károly törvénykönyvében találkozunk. Olyan szép könyv; õfelsége, más országok és tartományainak hasonlatosságára mielõbb állandósuljanak azok a bizonyos városi nyilvántartások, amelyek lehetõvé tettek már jelzálogjogi bejegyzést is.
A XIX. század végén és a XX. század elején jelenik már meg a törvényalkotásban a zálogjog teljes, részletes szabályozása és az ingók jelzálogjogi lekötésére vonatkozó lehetõség. Elég csak megemlíteni az 1927. évi XXXV. törvénycikket, vagy - ami a legérdekesebb -, az ipari záloglevelekrõl szóló törvényt.
Nem szeretném, ha a hajókázás sok idõt elvenne, tehát inkább érjünk a révnek abba a részébe, ahol szét lehet tekinteni a tájon és nézzük meg - remélhetõleg az eddigi utazástól még senki nem kapott tengeri betegséget -, mi tette szükségessé a Ptk.-nak ezt a módosítását, mi a fontossága ennek a szabályozásnak, mik a pozitívumai és a negatívumai, és mik a módosító javaslatokkal áthidalható hiányosságai.
Kérem szépen, a szükségességet a preambulum egy fél mondattal megmondja: a hitelélet kielégítése érdekében alkotja meg az Országgyûlés ezt a szabályt. Hitel nélkül nyilvánvalóan nincs pezsgõ gazdasági élet. A pénznek megvan az a jó szokása, hogy mozogni akar. Mozogni szilárd talajon akar, és ezt a szilárdságot csak a biztosíték és a fedezet teremtheti meg. Tehát nyilván egy átfogó zálogjogi szabályozásra szükség volt.
A másik, ami ennek a szabályozásnak a szükségét indokolja, az európai jogharmonizáció. Az nem vitás, hogy a szabályozás lényegében egy mintaszabályzaton alapul; a mintaszabályozás kidolgozásának magyar résztvevõje is volt, mert az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank kidolgozott egy modelltörvényt. És azért került erre sor, hogy a közép- és a kelet-európai államok számára a befektetésekhez szükséges hitelfeltételek bizonyos stabilizálását oly módon segítsék elõ, hogy ezek a jogrendszerek utána egymással harmonizálva megkönnyítsék a külföldi befektetõk hitelnyújtási lehetõségét. Mert minden hitelezõ - eléggé indokolt és érthetõ módon - arra vágyik, hogy azért fedezet és biztosíték álljon a hitel mögött.
Most mik a pozitívumai ennek a törvényjavaslatnak? Egyszer, az elsõ az, hogy egységes rendezést teremt. Tehát kiemeli eddig a Ptk.-nak a 20 paragrafusból álló jogszabályát, és önállóan, minden egyes zálogfajtára egységes tartalmi, fogalmi és alkalmazható rendelkezést tartalmaz. Feloldja a merev elválasztást a jelzálogjog és a kézizálogjog között, és megteremti az ingó jelzálogjog intézményét. Kiszélesíti a zálogjoggal megterhelhetõ tárgyak körét. A zálogjog terjedelmét - amit az egyik felszólaló negatívumként említett - én pozitívumként említem, azt, hogy az alkotórészre és a tartozékra is, és azt, hogy a mezõ- és erdõgazdaságban a gazdálkodásra rendelt gépekre és egyéb eszközre is kiterjeszti. Ez egy érthetõ és indokolható intézkedés.
Ami feltétlenül újítás és sajátos típusa a jogi szabályozásnak, az a bizonyos lebegõ zálogjognak az intézménye, ami - másokkal ellentétben - nem új a magyar jogban. Az 1928-as ipari jelzáloglevélrõl szóló törvényben már lebegõ jelzálogjog volt; a római jogban is volt majdnem ilyen jellegû lebegõ jelzálogjog - persze a nyilvántartás hiánya miatt a lebegésével a semmibe hullt, de létezett. Tehát ez nem egy olyan új kitaláció, a lebegõ jelzálogjog intézménye, amit olyan váratlan meglepetésként kellene itt nyugtázni. Ez létezett, volt, van és lesz; a sajátos típusa nyilvánvalóan a hitelélet megkönnyítésére szolgál.
Bevezeti a nyilvántartási rendszert, tehát ezzel megszünteti azt, amin a római jogban aknára futott a rendszer, azzal, hogy a Magyar Országos Közjegyzõi Kamaránál egy közhitelû nyilvántartást vezet be. És ami a lényeges: megágyaz az itt többször említésre került földhitelintézeti jelzáloglevélrõl szóló jelzálog-hitelintézeti törvénynek. Ez a törvény csak úgy tud lefeküdni, ha elõtte megágyaznak neki. Nyilvánvalóan elõször meg kell teremteni az intézményrendszert, hogy hogy tud utána a bank erre kölcsönt nyújtani.
Persze én tudom, hogy az új, tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvénybõl ezt a szót, hogy "szédelgõ feldicsérés" mellõzték; én abba is hagyom a szédelgõ feldicsérést és a pozitívumok folytatását. A hiányosságokkal inkább valóban a módosító javaslatok során a részletes vitában kellene foglalkozni, de azért az igaz a lebegõ jelzálogjoggal kapcsolatban, hogy vigyázni kell erre a lebegésre, nehogy mélységiszonyt kapjon a nagy lebegéstõl, tehát nyilvánvaló, hogy egy magassági korlátot valahogy be kellene vezetni, tehát szabályozni a lebegõ jelzálogjogot.
Én aggályosnak és egy kicsit megfoghatatlannak tartom, hogy miután a birtokba vehetõ dolgokra kiterjed a zálogjog a kiterjesztés eredményeként; nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogy lesz ez a pénzre és természeti erõre: például a villanyáramot megfogom, vagy hogy lesz záloggal lekötve? Tehát vannak benne feloldható részek.
Ami kétségtelen, hogy itt nagy vitát fog kavarni: én tevékeny részese voltam a közjegyzõi törvény megszületésének. Most senki ne gondoljon rosszra: a tevékenységem abban állott, hogy ott voltam a szülõszobában, és utána, itt a törvényalkotás templomában én mutattam be a gyermeket, és tartottam keresztvíz alá, ami azt jelenti, hogy eltéphetetlen rokoni szál fûz most a közjegyzõkhöz. De azért 40 évig csak ügyvédkedtem, és a pálya végén egy kisebb csalódás ellenére azért elkötelezettje vagyok az ügyvédi karnak, és nem szeretném, ha az ügyvédi kar csak kívülrõl szemlélné a torta elosztását. És ez az ellentét feloldható. Mert az igaz, hogy a közhitelû nyilvántartás - ha már a cégbíróságot nem akarom terhelni - maradjon a Magyar Országos Ügyvédi Kamaránál, de azért ezt a közokirati, a közjegyzõi okirathoz fûzött, szerzõdést keletkeztetõ mintát, formakényszert azért fel lehetne oldani. Hogyha az ingatlan-nyilvántartásnál ügyvédkényszer van és közjegyzõi szerkesztés, akkor miért rekesztem ki a gazdasági életben tevékenyen részt vevõ ügyvédi kart abból, hogy egy magánokirat szerkesztésével is - amit utána nyilvántartásra bead a közjegyzõi kamarához - részt vehessen.
(12.40)
Tehát ez a közokirati kényszer azért oldható állapotú.
Én egy hiányosságot is szeretnék pótolni. Tudom, a költõ ír egy ötsoros verset, ha ír még egyet, az bekerül a halhatatlanságba, az irodalmi lexikonok nyilvántartják, csak mindig a jogalkotó marad az ismeretlenségben.
Itt már elhangzott Harmathy Attila akadémikus neve, aki az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank modellszabályzata megalkotásában részt vett és tevékeny részese volt ennek a törvényjavaslatnak. Elhangzott Kecskés László neve is, aki szintén egyik bábája volt ennek a törvényjavaslatnak, de hangozzék el azoknak a neve is, akik oroszlánrészt vállaltak, illetve a nehéz aprómunkát is elvégezték. Hangozzék el Nemes András fõtanácsos neve és hangozzék el Erdõsné Szejbert Orsolya neve is, akik ennek a törvényjavaslatnak a kidolgozásában igazán tevékenyen kivették a részüket.
Én tudom, hogy most mindjárt dudálni fog a révkalauznõ és be kell fejezni az utazást, mert révbe értünk, de azt szeretném, hogy ne csak itt a vezérszónok érjen révbe, hanem a törvényjavaslat is az elfogadás révébe jusson, és ezért a Kereszténydemokrata Néppárt részérõl a benyújtott módosító indítványokkal javított formában a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom tisztelt képviselõtársaimnak. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)