DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr, a szót és miniszter úrnak a választ. Számolni persze magam is tudok a 45 százalékos és 55 százalékos különbségeket illetõen. Az a szomorú, tisztelt miniszter úr, hogy persze hogy Budapesthez nem tartozott Budakeszi közigazgatásilag, a kék autobuszokat tekintve stb. de magam is elmondtam, hogy üzleti kapcsolatokat, munkahelyeket, életformát tekintve, a szó nyugat-európai értelmében vett agglomerációs helyzetet tekintve Budapesthez tartozott, mellesleg budapesti telefonszámaik voltak.
Ami a szolgáltatás minõségét illeti, személyes tapasztalatom Budakeszire és onnan telefonálva, hogy a szolgáltatás minõsége nem lett jobb. Sõt!
Ami a liberalizált piacot illeti, én ennek rendkívül örülök, csak az a baj, hogy az érintett települések, tehát Budakeszi, Törökbálint és Budaörs telefonáló polgárai ezt másként értékelik. Azt is megértem természetesen, hogy teljesíteni kell a koncessziós tervet, de a 25 esztendõre szóló koncesszió bevételét nem három esztendõ alatt kell begyûjteni a lakosság terhére. Ha pedig az a bizonyos 30/1993-as kormányrendelet annyira megköti a vezetés, a minisztérium kezét és olyan nehéz, akkor ezt már másfél esztendõ alatt bizonyára lehetett volna módosítani.
Tehát én az összes szakszerû fordulatot és az összes, a közmûállás bonyolultságát illetõ észrevételt és indokot megértem, miniszter úr, csak az a helyzet, hogy az ön válaszából kitetszõen a helyzet változatlan marad, és a telefonszolgáltatás, valamint a Matáv lakossághoz való viszonya, abban pedig az államnak, a kormányzatnak a fogyasztókhoz való viszonya változatlan marad. Tehát megköszönöm azt, hogy miniszter úr ilyen alaposan felkészült és segítségemre volt a válaszával, amit a polgárok is hallhattak. Én ezért õszinte köszönetet mondok, de a választ sajnálattal nem tudom elfogadni. (Taps az MDF padsoraiból.)