SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Nagyon jól tudjuk, hogy a most napirenden lévõ átvilágítási törvény, annak módosítása alapvetõen politikai indíttatású törvény. Nevezhetjük olyan igazságtevõ törvénynek, amely a történelem elõtt mondott ítéletet egy diktatórikus rendszer módszerei, azok végrehajtói felett. Az Alkotmánybíróság ezt így fogalmazta meg - idézem -: "Ez a törvény a politikai és közéleti szereplõk, s ezen keresztül az állami élet áttetszõségét szolgálja. Ebben találkozik a rendszerváltásból tovább élõ morális követelmény, a hazugság leleplezése, büntetés helyett megnevezés, a normális jogállami értékrenddel" - eddig az idézet.
Ennek ellenére tanúi lehettünk annak, hogy az átvilágítási törvény iránt sokan averzióval viseltetnek, politikai érdekeit szakmai, kodifikációs kérdésként kívánják megjeleníteni. Melyek azok a szándékok, amelyek minden bizonnyal jelentkeznek a törvény módosítása és tárgyalása során? Vannak olyan politikai erõk, melyek nem érdekeltek abban, hogy olyan átvilágítási törvény születhessen, amely rövid idõn belül végrehajtható.
(18.10)
Ismerjük a mondást: "Aki idõt nyer, életet nyer". A kormánykoalíció minden bizonnyal abban érdekelt, hogy egy újabb "gumicsont" törvényt dobjon a parlament és a közvélemény elé, hogy a szociális, társadalmi és gazdasági bajokról elterelje a figyelmet. Meglepetéssel hallhattuk, hogy a legnagyobb parlamenti párt frakcióvezetõje az ellenzéket és koalíciós partnereinek bizonyos köreit politikai hisztériakeltéssel vádolja. Pedig Kõszeg Ferenc nagyon tisztességesen nyilatkozott. Sajnos nem elõször lehetünk tanúi annak, amikor Szekeres Imre képviselõtársunk, az MSZP frakcióvezetõje maga reagál hisztérikusan az ellenség... (Derültség a bal oldalon.)..., az ellenzék jogos felvetésére. (Közbeszólás a bal oldalon: Nem véletlen elszólás!)
Talán nem ok nélküli az idegesség. Én megértem, hogy az MSZP-n belül és holdudvarában bizonyos személyeket érzékenyen érinthet az átvilágítási törvény. Szeretném megnyugtatni a közvéleményt és a miniszter urat is: az ellenzék nem akarja veszélyeztetni a Magyar Köztársaság biztonságát, és tisztában vagyunk azzal, hogy minden államnak szüksége van ügynökökre - így nekünk is. De közel sem mindegy, hogy milyen céllal. Ezért szeretném világossá tenni, hogy mi magunk is, akik elszenvedõi voltunk az elmúlt rendszer önkényének, különbséget tudunk tenni ügynök és ügynök között.
Itt és most azokról az ügynökökrõl van szó, akiknek tevékenysége - és itt hangsúlyoznám: a tevékenysége - nem egyeztethetõ össze a jogállamisággal; akinek köszönhetõen kialakult a politikai apály, apátia és passzivitás, amely még mindig hátráltatja a Magyar Köztársaság demokratikus átalakulását. Azokról az ügynökökrõl van szó, akik nemcsak beszerveztek, és csak a B-dossziék számát gyarapították, hanem azokról, akik szorgalmas hírforrásként az M-aktákat megtöltötték.
A hiteles ellenõrzés szempontjából nyilvánvaló összefüggés van az M- dossziék vastagsága és a kifizetett júdáspénzek nagysága között. Ezért is érthetetlen számomra az az aggályoskodás, amely a vizsgálandó személy ügynök voltának bizonyíthatóságát kérdõjelezi meg. Azokról a fizetett ügynökökrõl beszélünk, akik abból éltek, hogy polgártársaikat a gondolatrendõrségnek beárulják, és így ellehetetlenítsék azokat, de fõként azokról, akik tevékenységüknek köszönhetõen olyan politikai karriert futottak be, amelynek eredményeként még most is részesei a közhatalomnak, így minden bizonnyal gátjai a demokratikus átalakulás folyamatainak.
Ezeket a személyeket a Magyar Köztársaság demokratikus államrendjében senki sem bújtathatja el, nem kötheti be a választópolgárok szemét anélkül, hogy ne lenne a szemébe olvasva szándéka, nemtelensége. Semmiféle jogi csûrés- csavarással nem adható morális felmentés sem a volt ügynöknek, sem azoknak, akik az átvilágítási törvény végrehajthatóságát akadályozzák.
Sajnos ezeknek a személyeknek a közélettõl való távol tartását nem garantálja a törvény, még idõlegesen sem, amit feltétlenül pótolnunk kell. Nem azokat a megfélemlített, megfenyegetett embereket akarjuk eltávolítani a közéletbõl, akik bár aláírtak valamit, de valós cselekedeteikkel nem lettek kiszolgálói a politikai rendõrségnek. Ezeket a személyeket semmiképpen nem ítéljük el, fõleg azért nem, mert volt bátorságuk ezt bevallani. De azokat, akik tetteikkel vagy jelentéseikkel embertársaik szabadságát korlátozták, vagy veszélyeztették életüket, testi épségüket, azokat igen. Szeretnénk, ha nem fertõznék formálódó demokráciánk amúgy is gyengülõ morálját. Nem hiszem, hogy egyéniségük alapjaiban megváltozott volna, és reprezentálhatnák a mai magyar társadalmat.
Hiszem és vallom, hogy a politikai besúgók, a vamzerok, kollaboráns pufajkások voltak azok, akik alapjaiban veszélyeztették Magyarország demokratikus fejlõdését. Idegen hatalom idegen érdekeit szolgálták.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõterjesztõ, vagyis az MSZP-SZDSZ-kormány a beadott módosítás szerint jelentõsen leszûkítené az átvilágítandók körét, miközben erre vonatkozóan nincs Alkotmánybíróság által elõírt kötelezettsége a parlamentnek.
Érdemes felsorolni azokat a testületeket, ahol homály fenntartásában érdekeltek egyes személyek: a fõváros polgármestere, nagykövetek, helyettes államtitkárok és velük azonos jogállású állami vezetõk, a Magyar Honvédség parancsnoka, vezérkari fõnöke, a Határõrség parancsnoka, a tábornoki kar, a Magyar Honvédség parancsnokának, vezérkari fõnökének, a Határõrség országos parancsnokának helyettesei; a minisztériumi fõosztályvezetõk és azonos jogállású állami vezetõk; a megyei közgyûlések elnökei, a városi és fõvárosi kerületek polgármesterei és a fõváros polgármester-helyettesei; rendõrkapitányok, hivatásos bírák, ügyészek; a Magyar Rádió, a Magyar Televízió, a Magyar Távirati Iroda szerkesztõi, a napi- és hetilapok szerkesztõi.
A felsorolt tizenhárom, illetve ennél jóval több tevékenységi kör valójában lefedi az államigazgatás, a nemzetbiztonság, a belbiztonság, a jogbiztonság, a sajtószabadság és mindazok körét, amelyek meghatározói a Magyar Köztársaság belsõ társadalmi és politikai viszonyainak, vagyis mindazon intézmény beletartozik, amely a gazdasági és politikai folyamatokat, intézkedéseket meghatározza, avagy végrehajtani köteles.
Amennyiben a fentiekben felsorolt tevékenységeket folytató személyek kikerülnek az átvilágítandók körébõl, akkor - az Alkotmánybíróságot idézve - nem tekinthetjük "politikai szempontból forradalmi változásnak", hanem a volt egypárti diktatúra szereplõi átmentésének, társadalmi struktúraváltásnak lehetünk tanúi."
(18.20)
Amikor a vezetõ kormánypárt meghatározó személye azzal riogatja az ellenzéket, hogy nem vesznek részt az átvilágítási törvény megvitatásában, annak megszavazásában, akkor ez nem bizonyít mást, mint azt, hogy ebben a kérdésben valami nincs rendben az MSZP háza táján. Ha valóban egy tisztességes, végrehajtható törvényt akar a koalíció, akkor nem megsértõdni kell, hanem a törvénytervezetet ért kritikákat meg kell fontolni és az ellenzék jobbító javaslatait támogatni kellene.
Tisztelt Képviselõtársaim! Bízom abban, hogy lesz egy tisztességes átvilágítási törvényünk. Ehhez kérem támogatásukat, és köszönöm, hogy meghallgattak. ((Taps az ellenzék padsoraiban.)