DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Anélkül, hogy ki szeretném váltani a vita késõbbi szakaszában tartandó felszólalásomat, most tényleg csak egy nagyon rövid megjegyzést tennék.
Hallgatván a vita eddigi menetét, szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy nagyon sok szó esik az idõtényezõrõl, sok felszólalás használja azt az érvet, mintha az idõ elõrehaladtával, hat évvel a kilencvenes választások óta ez a téma már nem bírna aktualitással, vagy mintha a legitimációja szûnt volna meg annak, hogy ezzel a témával a Ház foglalkozzék. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ezzel az érveléssel nagyon csínján kellene bánni, mert szerintem ez abszolút nem helyes érv. Vannak ugyanis olyan dolgok, amelyeknek nem számít az idõ múlása, amelyek nem évülnek el. Ilyenek az ember személyhez fûzõdõ jogai, hogy megismerje azokat az adatokat, amelyek vele kapcsolatosan keletkeztek, és ilyen az igazság megismerésére való jog. Ezek ugyanolyan erõsen megállnak ma is, mint amilyen erõsen megálltak hat évvel ezelõtt. Ezért is szükséges, hogy ez a törvény végre megszülessen, és lehetõleg minél szélesebb kör kerüljön be az átvilágítás alá, lévén hogy az Alkotmánybíróság nem mondta ki azt, hogy feltétlenül szûkíteni kell. A parlamentnek kell eldöntenie, hogy milyen utat követ.
Egyébként még annyit tennék hozzá, hogy én magam például az információs önrendelkezési jog tekintetében az egész törvényt tulajdonképpen eleve szükségtelennek tarthatnám, mivel ez a jog az alkotmány erejénél fogva megilleti az embert. Tehát ez nem attól fog keletkezni, hogy a törvény errõl rendelkezik. Én tehát csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy bánjunk óvatosan az idõtényezõ emlegetésével, mert vannak olyan jogok, amelyek nem évülnek el. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)