TARDOS MÁRTON, a gazdasági bizottság elnöke: Igen tisztelt Elnök Úr! Képviselõtársaim! Nem szokásom a napirend elõtti felszólalások vitáiban közgazdasági érveket mondva felszólalni. De azt hiszem, hogy ez a vita világosan mutatja, hogy erre ma szükség van.
Akik - itt elsõsorban Torgyán képviselõ úrra gondolok - azt mondják, hogy a jelenlegi kormánykoalíció dönti porba az országot, hozza a társadalmat, az állampolgárokat nehéz helyzetbe, azok nem értik, hogy mi történt Magyarországon. (Zaj a jobb oldalon.)
Igaza van Kónya Imrének, amikor azt mondta, hogy a bajok eredete nem mostani kezdetû, hanem azzal kezdõdött, hogy a magyar társadalomra egy idegen, egy elfogadhatatlan gazdálkodási és politikai rendszert kényszerítettek rá. 1945-49 között volt ez a fordulat, és bekövetkezett valami, ami sokak számára ígéretesnek tûnt, de megbukott, és nem volt ígéretes, függetlenül attól, hogy '89-ben megbukott-e vagy nem.
A társadalom azért van bajban, mert az a nagy átalakulás, amit posztkommunista átalakulásnak is nevezhetünk, ismeretlen utakra vitt bennünket, és nagyon nehéz feladatok elé állított. Felmerült az a kérdés, hogy ez az átalakulás a tûréshatárra vitte az állampolgárokat, megbontotta a lelki egyensúlyukat. Én azt gondolom, hogy ebben az állításban van igazság, csak az ellenkezõje nagyobb igazság. Nevezetesen az, hogyha Magyarország nem tud kiemelkedni ebbõl a válságból, nem tudja a folyamatos és gyors növekedés feltételeit megteremteni, hanem olyan helyzetben marad, amilyenben éppen '59 márciusában volt (Az elnök pohara kocogtatásával jelzi a felszólalási idõ elteltét.) - befejezem, elnök úr -, akkor errõl a mélypontról és az életszínvonalnak errõl a nagyon alacsony pontjáról nem kis mértékû, hanem nagy mértékû további süllyedés várható. (Az elnök újból jelzi a felszólalási idõ leteltét.) A kormányzat eredménye az, hogy '95-ben ezt meg tudta akadályozni, és remélhetõleg ezt folytatni tudja '96-ban is. (Taps a bal oldalon.)