DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyûlés! Ebben az öt percben nem a nemzetet alkotó magyar nép, hanem az 59. évfolyamába lépett napilap, a Magyar Nemzet sorsáról szeretnék néhány gondolatot elmondani. Az ügy egyértelmûen rendkívüli és országos jelentõségû, hiszen a lap most lábol ki a klinikai halál állapotából, és további élete nem lehet közömbös az értelmes magyar társadalom számára.
Elöljáróban szeretnék mindenkit biztosítani arról, hogy az égvilágon senki nem kért fel egy lobbyzó felszólalásra, és kizárólag egy szubjektív és egy objektív tény késztet a napirend elõtti megszólalásra. A szubjektív az, hogy az újságolvasási szenvedéllyel megvert családom 1938 óta elõfizetõje és olvasója a Magyar Nemzetnek; az objektív ok pedig Pethõ Tibornak a lap szombati számában megjelent vezércikke.
(15.30)
A történelmi ismeretekkel rendelkezõknek talán felesleges, de a kevésbé tájékozottaknak mégis érdemes megemlíteni, hogy 1938-as megalapítása óta a lap éles küzdelmet folytatott a szélsõjobb és a nyilas csõcselék uszításával szemben; elítélte Bárdossy hadüzenetét, és a viharokban is megmaradt a szellemi honvédelem erõs bástyájának. 1944. március 22-én habozás nélkül be is tiltották. A lap szellemiségének ismeretében szinte az is természetesnek látszik, hogy a második betiltás 1956. november 4-én történt, hiszen Rákosival szemben Nagy Imrét támogatta, népszerûsítette a Petõfi Kört, és 1956 októberében már a Nagy Imre-kormány szinte félhivatalos lapjának számított. Késõbb a Magyar Nemzet tájékoztatta folyamatosan a közvéleményt az Ellenzéki Kerekasztal munkájáról, és egyedül tudósított Lakitelekrõl.
Napóleon kissé durva megfogalmazása szerint: a sajtó irányításához csak ostor és sarkantyú szükséges. A világ azonban túllépett Napóleonon: az ostort felváltotta a piac, a sarkantyút pedig a tõke és a hirdetés. Ebben a piaci szorításban élt át nehéz esztendõket a szellemiségéhez következetesen ragaszkodó Magyar Nemzet. Ebben a házban már találkoztunk szemérmesen széttárt karokkal és a könnyezõ sajnálkozás látszatát keltõ olyan megnyilatkozásokkal, hogy hát mit tehetünk, piacgazdaságban élünk, és amely lapot az elõfizetõk nem tudnak eltartani, hát, Istenem, az menthetetlenül a csõdbe zuhan. Persze arról elfeledkeztek, hogy talán a világon nincs olyan újság, amit elõfizetési díjakból fent lehetne tartani! Ehhez tõke és hirdetés kell, és indirekt anyagi eszközökkel a szellemiséget mindig meg lehet fojtani.
A Postabank remélhetõleg nemcsak retorikai szinten, hanem ténylegesen is vállalja a kockázat mellett a felelõsséget is, és leteszi az anyagi tõkét ahhoz a szellemi tõkéhez, amit az új szerkesztõbizottságban Pethõ Tiboron kívül olyan nevek képviselnek, mint Bácskai Tamás, Dobos László, Kulcsár Kálmán, Martonyi János, Mádl Ferenc és Pomogáts Béla.
A XVIII. századi francia moralista író, Chamfort megfogalmazása szerint: az újság gonoszkodás nélkül olyan, mint az árboca törött hajó, amelynek még a kalózok sem tisztelegnek.
Bízom benne, hogy a Magyar Nemzet olyan szellemi energiával hajtott, szilárd árbocú hajónak bizonyul, amelynek nemcsak a másként gondolkozó kalózok, hanem minden értelmesen gondolkozó tengerész is ünnepélyesen tisztelegni fog. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)