KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Az Alkotmánybíróság tavalyi, a személyazonosító jellel kapcsolatos határozata következtében az Országgyûlés rövid idõn belül, immár harmadszor foglalkozik e témával.
Az elmúlt év decemberében elfogadtuk a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény módosítását, lehetõvé téve ezzel azt, hogy az új jogi szabályozásnak megfelelõ nyilvántartási rendszerek 1997. január 1-jével kezdhessék meg mûködésüket.
Ezzel egyidejûleg országgyûlési határozat is született a személyazonosító jel helyébe lépõ azonosítási módok és az azonosító kódok használatára vonatkozó törvényi szabályozási koncepcióra, amelynek értelmében a koncepcióban foglaltaknak megfelelõ törvényjavaslatot a kormánynak 1995. december 31-ig kellett az Országgyûlés elé terjesztenie.
Az önök elõtt levõ törvényjavaslat az országgyûlési határozat koncepciójának és az Alkotmánybíróság e tárgykörben született határozataiban foglaltaknak megfelelõen abból az alapelvbõl indul ki, hogy az alkotmánnyal csak a meghatározott célú adatfeldolgozásra korlátozott használatú azonosító szám egyeztethetõ össze.
A javaslat ezért három, a közigazgatás személyi adatokat is tartalmazó nagy információs rendszereit csaknem teljes egészében lefedõ szakazonosító jel bevezetését tartalmazza. A szakazonosító jelek közül a jóléti és szociális igazgatással kapcsolatos nyilvántartások azonosító jele a társadalombiztosítási azonosító jel, szám, amelyet minden érintett polgár már megkapott, ez az úgynevezett taj-szám, és amelynek kiosztására azért került sor, mert az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás egészségügyi szolgáltatásának igénybevételére jogosító igazolványon alkalmazott személyi számot 1994-ben alkotmányellenesnek ítélte.
A taj-számot a nyugdíj- és egészségbiztosítási, az egészségügyi, a munkaügyi és a szociális igazgatásban lehet majd használni.
Az adózással kapcsolatos nyilvántartások azonosító jele az adóazonosító jel, amely 1997. január 1-jétõl váltja fel a személyazonosító jelet. Az adóazonosító jelre való áttérés még elõttünk van. Az adóazonosító jelrõl szóló hatósági igazolványokat 1996. szeptember 30-áig kell a polgárok számára megküldeni.
Az adóazonosító jel az adózással kapcsolatos nyilvántartások azonosító kódja lesz. Az állami adóhatóságon kívül más adóhatóságok, így az önkormányzat jegyzõje, a vámhatóság, az illetékhivatal is használhatja, továbbá mindazon szervek és személyek, akik az állami adóhatóság számára adatszolgáltatásra kötelezettek.
A személyi azonosítót, korábbi nevén a személyazonosító jelet vagy személyi számot használják a jövõben az anyakönyvi, a népesség-nyilvántartási, a lakcím-bejelentési, a személyi igazolvány és választási eljárásban, valamint a honvédelmi igazgatásban és az ingatlan-nyilvántartásban. Feladatkörében eljárva jogosult lenne használni továbbá a bíróság, a nyomozó hatóság és a nemzetbiztonsági szolgálatok is.
Személyi azonosítójáról a polgárt hatósági igazolvánnyal kell tájékoztatni. Azok a polgárok, akik rendelkeznek a személyazonosító jelükrõl korábban kiadott hatósági bizonyítvánnyal, új hatósági igazolványt nem fognak kapni.
A három szakazonosító képzési szabályai eltérõek. Egyik a másikból nem képezhetõ és nem fejthetõ vissza. A szakazonosító képzésére vonatkozó eljárásokat a javaslat mellékletei tartalmazzák.
A különbözõ célú nyilvántartások egymással e törvényjavaslat alapján sem szakazonosítókon, sem azok nélkül nem kapcsolhatóak össze. A javaslat garanciális szabályként rögzíti, hogy azok az adatkezelõk, akiket a törvény egynél több azonosító kód használatára is feljogosít, a különbözõ azonosító kódokat tartalmazó nyilvántartásaikat elkülönítetten kötelesek vezetni. A javaslat a taj-számot, illetõleg az adóazonosító jelet tartalmazó nyilvántartások kezelésére és a nyilvántartásokból történõ adatszolgáltatásokra vonatkozó részletes elõírásokat nem tartalmazza, azok szabályozásáról - a javaslat elfogadása után - legkésõbb 1996. december 31-éig az ágazati törvényekben kell gondoskodni.
(16.20)
A javaslat kapcsolati kódot vezet be a törvényen alapuló adatátadások biztonságos, pontos és oly módon történõ kielégítésére, hogy az adatátadás az átadó és az átvevõ részérõl egymás azonosító kódjának megismerésére, illetve a gyakran változó természetes személyazonosító adatok rendszeres átadása nélkül is megvalósulhasson.
A kapcsolati kód képzésére csak az az adatkezelõ van feljogosítva, akinek a rendszerébõl az adatátadás történik, azt rajta és az adatigénylõn kívül más nem ismerheti meg. Hangsúlyozni kívánom, hogy a kapcsolati kód a nyilvántartások összekapcsolását nem teszi lehetõvé, csupán a törvényes adatbázisok lebonyolítását egyszerûsíti.
A javaslat a szakazonosító jelek megismerésére, továbbítására és használatára feljogosítottak körét szigorúan a célhozkötöttség elvére, valamint a már létezõ törvényi szabályozásokra, például az adótitokra figyelemmel határozza meg.
Végezetül a javaslat annak érdekében, hogy az új szakazonosító jelek használatára való átállás zökkenõmentesen valósulhasson meg, illetõleg a rendszerek mûködõképessége ne szenvedjen csorbát, tartalmazza a személyazonosító jel kezelésére, továbbítására vonatkozó átmeneti szabályokat, illetõleg a szabályozással érintett más törvényekkel való összhang megteremtése érdekében módosuló rendelkezéseket is tartalmaz.
Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy vélem, hogy a jelen javaslat az országgyûlési határozatban foglalt szabályozási koncepciónak, valamint az Alkotmánybíróság támasztotta követelményeknek megfelel. Kérem tisztelt képviselõtársaimat, vitassák meg a javaslatot, amennyiben szükségesnek tartják, tegyék meg módosító indítványaikat, végül pedig fogadják el azt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)