TÓTH PÁL, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elõadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Bizottságunk február 7-én tárgyalta meg a személyazonosító jel helyébe lépõ azonosítási módokról szóló T/1876. számú elõterjesztést, és 4 tartózkodással ezt az elõterjesztést általános vitára alkalmasnak tartotta.
Tekintettel arra, hogy a múlt évben igen alapos vita folyt ezt az elõterjesztést megalapozó országgyûlési határozat körül, sokan úgy gondolták a bizottságban, hogy talán érdemi vita nélkül is lezárható és határozhatunk a dologról. De úgy gondolom, a bizottság akkor járt el helyesen, amikor elsõsorban arra volt kíváncsi, hogy vannak-e különbségek a határozatban rögzített koncepció és a jelenlegi elõterjesztésben fekvõ szabályozás között. Errõl kiderült, hogy nincsenek alapvetõ különbségek, mindenben megfelel a koncepciónak.
A másik, hogy az emberi jogi bizottság - a dolog természetébõl fakadóan - megkérte az adatvédelmi ombudsman hivatalának jelen lévõ képviselõjét, hogy mondja el véleményét a most már normaszöveg formájában beterjesztett szabályozásról. Az adatvédelmi biztos munkatársa kifejtette, hogy nemcsak a koncepcióval, hanem ezzel a szabályozással is egyetértenek, hangsúlyozva azonban, hogy nemcsak ez az egyetlen alkotmányos megoldás létezik; ez, ami most önök elõtt fekszik, tisztelt Ház, egy a lehetségesek közül.
Az adatvédelmi biztos felhívta az emberi jogi bizottság jelen lévõ tagjainak a figyelmét arra is, hogy ebben az elõterjesztésben igen sok technikai mozzanat van, amire ezen a szinten - tehát a politika szintjén, a parlament vagy a bizottság szintjén - igen nehéz választ adni. Ezért a dolog alkotmányossága azon múlik, hogy kellõ szakértõi támogatással lesz-e majd megvitatva és részleteiben kidolgozva ennek a végrehajtása.
Felmerült az a kérdés is - és ez egy alapkérdés -, hogy tudniillik a személyi adat- és lakcímnyilvántartással a többi nyilvántartás hogyan kommunikál. Ezzel kapcsolatban az elõterjesztõ képviselõje elmondta, hogy a különbözõ azonosító jelek nem kerülnek át egymáshoz, tehát kommunikáció nem történik az egyes azonosító jelek között. A törvénytervezet tartalmaz egy úgynevezett kapcsolati kódot, ez azonban nem azonos ezekkel a szakazonosító jelekkel, hanem ez tulajdonképpen egy technikai segédeszköz, amely a névadatokkal történõ kommunikációt segíti elõ, de csak az ágazati nyilvántartások és a személyi adat- és lakcímnyilvántartás között, és kizárólag ad hoc jelleggel.
Még egy dolgot szeretnék elmondani, tisztelt Ház, befejezésképpen, nevezetesen azt, hogy az adatvédelmi biztos említést tett arról, hogy még mielõtt ez a törvénytervezet idekerült volna, tudomása van arról, hogy kormányzati körökben különbözõ más elképzelések is születtek, amit az elnökünk úgy foglalt össze - mármint az errõl szóló elmondást -, hogy végül is a parlament elé ez az alternatíva került, és amikor az emberi jogi bizottság állást foglalt, errõl a törvényjavaslat formájában megszövegezett alternatíváról mondta azt, hogy általános vitára alkalmas. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)