ZSIGMOND ATTILA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Az elmúlt év decemberében elfogadott és hatpárti konszenzussal készült médiatörvény szigorú, fegyelmezett munkát igénylõ döntés- és tennivalósort ír elõ a parlament számára is. Egyebek mellett a Magyar Rádió, a Magyar Televízió Közalapítvány létrehozásáról, valamint a Hungária Televízió Közalapítvány átalakításáról mindjárt elsõ lépésként határoznunk kell. És határozni kell természetesen az alapító okiratokról is.
Természetesen nem akarom megidézni a médiatörvény vitáját, de az ok és okozat összefüggése mégis erre kényszerít. Mindenekelõtt szeretném kiemelni még egyszer az ellenzék kezdeményezõ szerepét a törvény létrejöttében, azt, hogy két alkalommal is, amikor a tervezet, illetve a megállapodás zátonyra futott, az ellenzék egységes kezdeményezésére folytatódtak a hatpárti tárgyalások. A miniszterelnök úr mindkét esetben az ellenzéki kezdeményezést követõen és annak hatására indította újra az egyeztetést.
Nem kívánok természetesen nagyobb jelentõséget tulajdonítani ennek, mint amekkora. De fontos ezt leszögezni, mert a sikernek egyszerre sok szülõanyja támad, és nem volna méltányos, ha e szerepet bárki elvitatná a parlamenti ellenzéktõl. És persze azt sem, hogy az ellenzék, az egységes ellenzék indítványozta és érte el a tárgyalásokon elõször a közalapítványi forma alkalmazását, majd pedig a három közszolgálati médium önálló közalapítványként megfogalmazását, törvénybe foglalását. Mindezt a kormánypárti tervezet monopolisztikus, sokáig konokul fenntartott szándékával szemben. Nem fogadtuk el azt a képtelen ötletet, amely a Magyar Rádiót, a Magyar Televíziót és a Duna Televíziót egyetlen közalapítványba gyötörte volna bele.
Most tehát nen lehet meglepõ, ha ellenzéki párt szónokaként a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Duna Televízió Közalapítvány létrehozását ajánlom a tisztelt Háznak.
Azért is ajánlom, mert a hat párt megbízott tárgyalói tovább dolgoztak, és közös megegyezéssel módosították, alakították az eredeti határozati javaslattervezetet. E közös munka eredménye a három, egyenkénti közalapítványról szóló országgyûlési határozattervezet, amelyekrõl most már nyugodtan mondhatom, hogy az elfogadott médiatörvény szellemével és betûivel teljes mértékben megegyeznek.
Eddig a napos oldalról beszéltem, de sajnos, itt is igaz, hogy ahol napsütés van, ott árnyék is. No nem a hûsítõ, az enyhet adó árnyékról beszélek, hanem olyanról, amely lehetetlenné teszi az életmûködést, sõt akár pusztításra is képes. Pontosabban: a hatpárti megállapodás része volt az is, hogy a Magyar Rádió és a Magyar Televízió vagyonáról hitelesített vagyonleltár készüljön, és ennek elkészíttetését a kormány feladatává tettük. Addig ugyanis, amíg az autonóm közalapítványok mûködni kezdhetnek, a kormány felelõssége fennáll, és elképzelhetetlen, hogy a létrejövõ kuratóriumok ne ismerjék a vagyont, amit kezelnek, amellyel dolgozniuk kell, s amellyel felelõsséggel tartoznak. Kivétel a Hungária Televízióból létrejövõ Duna TV Alapítvány, mert míg a Rádió 70 év alatt, a Magyar Televízió közelítõen 50 év alatt vagyonra tehetett szert, közvagyonra, addig a Duna TV esetében errõl beszélni is komikus, lévén hogy nincs vagyona.
Még mindig az árnyékról, pontosabban. Azt mindenki tudja, hogy az átalakítás, átalakulás pénzbe kerül. Pénzbe, amellyel sem a Magyar Rádió, sem a Magyar Televízió, sem a Duna Televízió nem rendelkezik. Itt is felhívom a figyelmet arra, hogy a hatpárti tárgyalásokon megismerhettük ezeket a jogos igényeket és az igények nagyságrendjét is. Ennek alapján az a véleményem, hogy ép ésszel fel sem tételezhetõ, hogy az átalakulás költségeit maguk az intézmények képesek legyenek fedezni, hacsak nem azt akarjuk, hogy az intézmények eleve mûködésképtelenül induljanak.
Harmadsorban pedig, még mindig az árnyékról beszélve, azt is meg kell vizsgálnunk, hogy a létrehozandó közalapítványok és azok részvénytársaságai hogyan hozhatók megnyugtató, rendezett starthelyzetbe. Olyan helyzetbe, hogy a korábban felhalmozott adósságok rendezõdhessenek, ne kelljen megörökölni a kuratóriumoknak ezeket. Vagy például végre a Duna Televízió ne egy udvarban álló gépkocsiból legyen kénytelen sugározni közszolgálati adásait, telepített berendezései hiányában.
Be kell tehát világítani az árnyékba, pontosabban, ismerni kell a Magyar Rádió és a Magyar Televízió vagyonát, mindhárom közalapítvány esetében az átalakulás reális költségeit és azt is, hogy mi a feltétele annak: tehermentesen, valóban a feladatra koncentrálva indulhassanak meg az új közszolgálati médiumok.
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Én remélem, hogy mindezek, amiket az árnyoldalon elmondtam, rendezõdnek az autonóm közalapítványok munkába állásáig. Ez ugyanis a feltétele annak, hogy valóban megvalósuljon a médiatörvény szelleme és létrejöhessen Magyarországon Magyar Rádió, Magyar Televízió, Duna Televízió önálló, autonóm közalapítványként. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
(17.40)