GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! Jogosnak ítéljük ezt a Csépe Béla frakcióvezetõ- helyettes úr által felvetett témát, az elszegényedés problémáját, hiszen a társadalom azt várná a parlamenttõl, a kormánytól - minden szervtõl, amely segíteni tudna ebben -, hogy ez az elszegényedési folyamat megálljon, meginduljon a kibontakozás, és ma a XX. század végének megfelelõ emberi körülményeket, lakáskörülményeket, élelmezési körülményeket biztosítson a társadalom a polgárainak.
Elõször polgároknak kellene lenni természetesen ahhoz, hogy az emberek követelni is tudják a jogos jogaikat. Úgy érezzük, az emberek nem tudják, hogy a XX. század végén, egy civilizált társadalomban mik a jogaik. Mire gondolok?
A probléma azért veszélyes, mert kirívó ellentétek vannak a túl gazdagok és a túl szegények között, a középosztály megindult az elszegényedés felé. Ennek a problémája a következõ:
1988-ban a VI. számú törvény - amely a gazdasági társaságokról rendelkezik - tette lehetõvé, hogy a volt állampárti vezetõk külföldi cinkosaikkal a magyar állami vagyont átalakítsák saját célokra, privatizálják. A privatizáció legtöbbször rablóprivatizációba csapott át, a középosztály lecsúszott, szegényedett, a gazdagok, a korábbi állampárti párthatáskör-lista alapján kedvezményezettek pedig nagyon meggazdagodtak.
Tehát a fõ probléma az, hogy ezen kellene változtatni. Ma már nagyon nehéz, hat-hét év után, piacgazdasági körülmények között megnézni, hogy mi volt a kiindulási alap, de minden felelõs szervnek az lenne a kötelessége véleményünk szerint, hogy megfelelõ esélyegyenlõséget biztosítson a szegényeknek is ahhoz, hogy õk maguk is megindulhassanak a felemelkedés útján. Addig sajnos, nemcsak egy Bokrost fog elhasználni a tisztelt kormányzat, hanem több Bokrost, és mindig rosszabbak fognak jönni véleményünk szerint, mert ezt az elszegényedési folyamatot ezzel a gazdaságpolitikával nem lehet megállítani. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)