VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A mostani parlamenti ülésszak kezdetén a miniszterelnök úr napirend elõtti hozzászólásában ecsetelt olyan pontokat, amelyek - szerinte - a kormányzat eddigi sikereirõl tanúskodnak. Ezt a kormányzati sikerpropagandát hallgatva, a tévénézõk, a rádióhallgató polgárok kétségkívül nehezebb helyzetben vannak, mint mi, ellenzéki képviselõk. Hiszen az állampolgárok pusztán saját vagyontárgyaikban tehetnek kárt ezt a sikerpropagandát hallgatva, míg nekünk, ellenzéki képviselõknek, cáfolnunk és visszautasítanunk kell a kormányzat eddigi sikerpropagandáját.
Mit állított a miniszterelnök úr? Többek között hosszasan szólt a privatizáció eddigi eredményeirõl. Napirend elõtti hozzászólásomban most ezzel szeretnék bõvebben foglalkozni.
Horn Gyula miniszterelnök úr szerint a kormány óriási sikereket ért el a privatizációban 1995 folyamán, hiszen a meghirdetett áron felül eladta a gáz- és villamosenergia-szolgáltató vállalatokat. Nos, tisztelt Ház, a Fidesz- frakció véleménye szerint siker helyett itt inkább kudarcról beszélhetnénk.
Elõször is: a cégek ára nyilvánvalóan alábecsült volt, így nem volt nehéz ennél nagyobb ajánlatokat kapni. Az átlagpolgár azt a kereskedõt, aki egy terméket féláron árul, majd ezért háromnegyed árat kapva még ennek örül is, nem sikeresnek, inkább bolondnak minõsíti.
Másodszor: könnyû volt olyan szolgáltatást eladni, amely gyakorlatilag monopolhelyzetben van az országban, és ahol a szolgáltató maga szabja meg, szabhatja meg az árat. Ezt a magyar lakosság már kezdi megtapasztalni, hiszen az elmúlt másfél év során, az õszi várható áremeléseket is beleszámolva, az energiaárak mintegy másfélszeresére fognak emelkedni.
Végül harmadikként: a miniszterelnök úr elfelejtett szólni azokról a bevételekrõl és kiadásokról, amelyek ezzel a privatizációval együtt jártak. Hiszen a többletbevétel úgy tûnik el a kormány keze között, tisztelt Ház, mint a kámfor.
A napokban Suchman Tamás miniszter úr már arról sopánkodott, hogy a kamatkiadások megtakarítása miatt keletkezõ bevétel már nem 40 milliárd forint lesz, hanem csak tízmilliárd; így kevesebb pénzt lehet majd elosztani.
A kérdés az, hogy hogyan jutottunk el ezekhez az összegekhez, az adófizetõt az érdekli, hogy milyen kiadásokkal jár ez a folyamat, milyen kiadásokra fordítják az õ pénzét. Hadd idézzem, tisztelt Ház, azt az ÁPV Rt. által kiadott anyagot, amelyet a napokban kaphatott kézbe minden képviselõtársam. Ez a Parkinson-törvénynek megfelelõen azt bizonyítja elõttünk, hogy miközben csökken az állami vagyon, azonközben lavinaszerûen emelkednek az ezzel járó kiadások. Hadd emeljem ki, hogy 1995-ben ez a folyamat milyen kiadásokkal járt. A privatizáció elõkészítésének költségei 5,1 milliárd forintra emelkedtek; soha nem volt még ilyen magas ez a kiadás. Az értékesítésért járó díj 3 milliárd forint fölött van. A vagyonkezelés költségeinek az összege soha nem volt még ilyen magas; 3,3 milliárd forintról van szó.
(10.00)
Végül a saját mûködés költsége - nem egészen értjük, hogy ez mit takar - 3,2 milliárd forint volt. Ha ezekhez hozzászámítjuk még, hogy milyen elõzetes vállalásokat tett a privatizációs szervezet, akkor annak a kiadásnak a végösszege, amely 1995-ben ezt a folyamatot terhelte, 241 milliárd forint, tisztelt képviselõtársaim.
Szintén a kiadások mellett kell szólnunk egy kellemetlen fejleményrõl is. Hadd idézzem az Állami Számvevõszék jelentését, amely a '94/95-ös mûködést elemezte! A kormányhatározat alapján lehetséges 1,1 milliárd helyett az ÁPV Rt. 1995-ben 1,3 milliárd forintos bértömeggel gazdálkodik. A bértábla elérhetõ alsó és felsõ jövedelemhatára a kisegítõ és egyéb alkalmazotti munkakörben havi 50-tõl 120 ezer forintig, érdemi munkatársaknál 90-tõl 200 ezer forintig, míg a vezetés felsõbb szintjein az ügyvezetõ igazgatói kategóriában havonta 380-980 ezer forintig terjed.
Mit jelent ez, tisztelt képviselõtársaim? Azt jelenti, hogy az ÁPV Rt.-nél egy takarítónõ vagy egy portás 50 ezer forintos kezdõfizetéssel lép munkába, míg egy pedagógus vagy egy ápolónõ tizenöt-húszéves munkaviszony után keres 20-25 ezer forintot. A Számvevõszék jelentése külön kiemeli, hogy ettõl teljesen független a prémiumrendszere, amely nem kötõdik ahhoz, hogy milyen eredményességgel mûködik a privatizációs szervezet.
Ezért tisztelt Ház, a Fidesz parlamenti frakciója azt várja a kormánytól, hogy sikerpropaganda, az állampolgárok bosszantása s ingerlése helyett a magyar gazdaság és az ország tényleges helyzetetét tárja föl, és a magyar gazdaság tényleges bajaival foglakozzon.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)