DR. TÓTH TIHAMÉR, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! A parlamenti szereposztásból adódóan a kormánypárti képviselõk egy-egy törvényjavaslat beterjesztését követõen elmondják, hogy miért volt szükséges a javaslat benyújtása, illetve melyek azok a pozitívumok, amelyek alapján a javaslatot elfogadásra ajánlják.
A következõkben nem azt szeretném bizonygatni, hogy egy másik szempontból nézve egy javaslatról miként lehet ellenkezõ véleményt alkotni, hanem azokra a hiányosságokra szeretnék rámutatni, amelyek szerintünk a beterjesztett törvényjavaslatban fellelhetõk. Természetesen nem azért, hogy megpróbáljuk a kormányt rábírni arra, hogy másik törvényjavaslatot nyújtson be - ugyanis tudjuk, hogy ez is hosszú ideig készült - inkább azért, hogy itt, az országgyûlési tárgyalás során próbáljunk meg javítani a javíthatókon.
Csak röviden szeretnék utalni arra - mert már mind bizottsági elõadók, mind pedig az elõttem szóló kormánypárti képviselõtársaim is utaltak rá -, hogy egy alkotmányos kötelezettség némi határidõ-mulasztását követõen került benyújtásra ez a törvényjavaslat. De nem is ez a legnagyobb problémánk, hanem elsõsorban az, hogy nem látjuk a benyújtott javaslat színvonalán a ráfordíott idõt, illetve a ráfordított idõbõl következtethetõ minõségi színvonalat. Erre szeretnék a következõkben néhány konkrét példát is felhozni.
Megemlítem azt, hogy tulajdonképpen pozitívumként értékeljük, hogy meglehetõsen széles körû volt a törvényjavaslat elõkészítésébe bevontak köre, ennek ellenére a terminológiája nem mindig mondható szakmainak, szakszerûnek, a szerkezete pedig - álláspontunk szerint - nem sikeredett teljesen tökéletesre. Egyszerûen azért, mert van egy honvédelmi törvény, és tulajdonképpen sok mindenben a honvédelmi törvényhez kellene igazodni ennek a javaslatnak, de ezt nem minden esetben tudjuk fellelni.
Magam is egyetértek az elõttem szóló képviselõtársammal a tekintetben, hogy nem szeretném, ha olyan katasztrófahelyzet lenne az országban, amikor bebizonyosodna, hogy ezen javaslatnak, illetve majd az elfogadott törvénynek milyen hiányosságai vannak, de tartok tõle, hogy már korábban is bekövetkezhetnek azok az események, esetek, amelyek arra utalnak, hogy bizonyos tekintetben nem volt teljesen körültekintõ ez a szabályozás. Ez különösen a törvényjavaslatban meghatározott célok megvalósításához szükséges anyagiak biztosítására vonatkozik.
A javaslat három forrást jelöl meg. Elsõ forrásként a Belügyminisztériumot mint önálló fejezetet, amely a költségvetésbõl kapná évenként a feladatokhoz szükséges pénzt. Második forrásként az egyes minisztériumok kerülnek meghatározásra, a hozzájuk telepített polgári védelmi feladatok ellátásához szükséges pénzek biztosítása tekintetében, míg az egyik legbizonytalanabb tényezõ a harmadik forrás, az önkormányzatok által történõ finanszírozás.
Tulajdonképpen lehet, hogy ez a rendszer a jövõre nézve jól fog mûködni, de miután ez a törvény a kihirdetését követõ 30. napon már hatályba lép, ezért meg kell néznünk azt is, hogy 1996-ra milyen forrásokat biztosít majd a kormány a feladatok ellátásához. Ha megnézzük a Belügyminisztérium fejezetét a költségvetésben, akkor mindösszesen 38,2 millió forint szerepel polgári védelmi célokra ez évre, '96-ra. Sajnos nem mondhatjuk el ugyanezt más minisztériumok költségvetési fejezetére vonatkozóan, ugyanis itt nincs elkülönített alfejezet erre a célra.
Az igazi problémát azonban - mint ahogy jeleztem - az önkormányzatok által történõ finanszírozás jelenti majd, mivel erre az évre az ehhez szükséges forrásokat az országgyûlés a helyi önkormányzatok normatív forrásszabályozási rendszerében nem biztosította. Tehát ez a megoldás enyhén szólva kétségessé teszi azt, hogy '96-ban jól mûködhet majd ez a finanszírozási rendszer. Tulajdonképpen itt is azzal a helyzettel állunk elõ, hogy az önkormányzatok újból feladatot, hatáskört kapnak, ugyanakkor az ehhez szükséges forrásokat nekik kell kigazdálkodni. Emiatt mondjuk azt, hogy ez a javaslat ellentétes az önkormányzatokról szóló, 1990. évi LXV. törvény 5. §-ában foglaltakkal, amely szerint a kötelezõen ellátandó önkormányzati feladat- és hatáskör meghatározásával egyidejûleg az országgyûlésnek kell biztosítani az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket, és dönteni a költségvetési hozzájárulás mértékérõl és módjáról. A feladat tehát megvan, azonban a forrásokat az országgyûlés erre az évre egyáltalán nem biztosította.
A javaslat 39. §-a bizonyos alkotmányossági aggályokat vet fel, miután a munkahelyi polgári védelem költségeit a polgári szervekre terheli azzal, hogy ezen költségeket a polgári szerv el is számolhatja. A törvényjavaslat meghatározza ugyan a polgári szerv fogalmát, és eszerint polgári szerven kell érteni a magánszemélyt, az államigazgatási és önkormányzati szerveket, valamennyi jogi személyt és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetet.
A törvényjavaslat késõbbi részeiben elõírt feladatok a polgári szervezetre jelentõs kötelezettségeket, ezzel együtt költségeket is rónak. Tekintve, hogy a 3. § alapján a polgári védelem szervezése és irányítása államigazgatási feladat, így annak költségei nem terhelhetik a nem állami szerveket. Ha pedig az állam feladatokat hárít polgáraira, akkor ezt valamilyen módon kompenzálni is kell.
(11.00)
Ellenkezõ esetben álláspontunk szerint sérül az alkotmány 13. §-a, amely szerint a Magyar Köztársaságnak biztosítani kell, illetve biztosítja is a tulajdonhoz való jogot, és tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekbõl, törvényben szabályozott módon, teljes feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.
Tehát ha a polgárok számára a törvény az állami feladatban való részvételt írja elõ, amely adott esetben a tulajdon sérelmével is járhat, akkor a polgár költségeit is az államnak kell fedeznie. Ellenkezõ esetben ugyanis az állam úgy sajátítja ki a polgárainak javait, hogy ezért nem fizet kártalanítást. Ezért tûnik a törvényjavaslatnak ez a módszere alkotmányellenesnek.
Tisztelt Ház! A továbbiakban a törvényjavaslat szervezeti problémáiról fogok szólni. A javaslat meghatározza a polgári védelem irányítási rendjét, ebbõl a meghatározásból azonban kimarad az egyik legfontosabb, az Országgyûlés irányítási jogköre. Az Országgyûlés ugyanis kiemelkedõ szerepet játszik a polgári védelem feltételeinek megteremtésében, nemcsak azzal, hogy most törvényt alkot, hanem mert az Országgyûlésnek bizonyos irányítási jogköre is kell hogy legyen, amely katasztrófahelyzetben elõállhat. Ezért lenne fontos meghatározni az alkotmány 19. § (3) bekezdése i) pontjának megfelelõen, hogy az itteni szükséghelyzetben milyen feladatok hárulnak az Országgyûlésre a polgári védelmi irányítás során.
A törvényjavaslat külön problémája, hogy gyakran keverednek a feladat ellátásáért felelõs személyek. Így például a 7. § (1) bekezdésében: "...fõvárosi, illetve helyi védelmi bizottságok mûködnek". Itt a védelmi bizottságok vezetõinek felsorolásából kimarad viszont a polgármester, aki a helyi védelmi bizottságok mûködését irányítja. Szükségesnek tartanánk ezért ezen pontosítás elvégzését.
Ugyancsak szükséges lenne a polgármester irányítási jogkörét is pontosítani, mert indokolatlan megosztást tartalmaz a 9. § (1) és (2) bekezdése. Vagy például a mentességet rögzítõ 20. §-ra vonatkozóan is további pontosítás volna szükséges. Nem szól arról, hogy a fõvárosban a fõjegyzõre nem vonatkozik a polgári védelmi kötelezettség. Lehet, hogy azért, mert az önkormányzati törvény ugyan ismer ilyen megoldást, hogy ahol jegyzõrõl beszélünk, az fõjegyzõre is vonatkozik, de szerintünk ebben a törvényben ez így automatikusan nem érvényesül.
Ezek lettek volna, amiket 10 percben el lehet mondani a törvényjavaslatról, és szeretném jelezni, hogy részben az itt felsorolt hibákra, részben a nem érintett hibákra vonatkozóan módosító indítványokat fogunk benyújtani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)