DR. PÁLFI DÉNES, a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök úr.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Miniszter Úr! Hölgyeim és Uraim! A miniszteri expozéból és elõttem szóló képviselõtársaim részérõl sok minden elhangzott az elõttünk fekvõ T/1647-es számú törvénytervezetrõl, amely a polgári védelemmel foglalkozik, annak - azt hiszem, hogy minõsíthetem nyugodtan így - minden legapróbb részletével.
Engedje meg a tisztelt Ház, hogy pár évszámot felidézzek e törvénytervezettel kapcsolatban az általános vitában. 1914-18 - elsõ világháború -, amikor egyes európai országokban a fegyveres szervezeteken belül vagy mellett légoltalmi szervezeteket hoztak létre.
A fordulópont vagy a kezdet mégis 1935-tel jelzett, ezóta van Magyarországon is légoltalmi erõ, de igazán szervezetten csak 1940-tõl mûködött.
1935 tehát a 60 éves jubileum eredete. Engedjék meg, képviselõtársaim, hogy frakcióm nevében e helyrõl is - e jubileum alkalmával - tisztelettel gratuláljak a polgári védelem minden hivatásos és nem hivatásos munkatársának, és köszönetet mondjunk mindazért az erõfeszítésért, munkáért, amit érdekünkben, a magyar állampolgárok védelmében tettek. 1937. december 5-én alakul meg a Légoltalmi Liga.
Tisztelt Ház, most csak egy tízéves évfordulót szeretnék még felidézni: 1986. - közelgõ évforduló - április 27-e, a csernobili katasztrófa éjszakája, amikor az elsõ hírbõl sokan nem hihettük vagy nem hittük, hogy tulajdonképpen mi is következett be, de egy-két nap múlva a föld minden részén regisztrálni tudták azt a megnövekedett nukleáris hatást, amit a széthulló por következményeként mérni lehetett.
Igen, szóltak képviselõtársaim arról, hogy egy olyan szervezetrõl van szó, amely észrevétlen mindaddig, amíg baj nincs. De ha baj van, legyen az civilizációs katasztrófa - mint az elõbb említett csernobili katasztrófa -, legyen az kassai, legyen az rendkívüli helyzet árvíz, hófúvás vagy egyéb ipari katasztrófa miatt, õk ott vannak, teszik dolgukat. Pedig elég hányatott volt a sorsuk. Voltak civilek, katonák, tûzoltók, most reméljük, hogy a múlt évi decemberi kormánydöntéssel, illetve ez év január 12-ével, amikor megalakult az Országos Polgári Védelmi Parancsnokság, újra önmaguk lehetnek, polgári védelemmel foglalkozók, irányítók, szervezõk. Sajnos nem tudtuk õket megajándékozni egy jó új törvénnyel, hogy mûködésüket már egy új törvény keretei között kezdhessék el. De abban a reményben vagyunk - azt hiszem , itt mindannyian képviselõtársaim -, hogy rövidesen jó törvényi keretek közt folytathatják munkájukat.
Pár konkrét észrevétel: A polgári védelem mint fogalom és szabályozás elsõ ízben az 1949. augusztus 12-én megkötött genfi egyezmények elsõ és második kiegészítõ jegyzõkönyvében jelenik meg, amely a fegyveres összeütközések áldozatainak védelmérõl rendelkezik. Az egyezmény 61-67. cikkelye rendelkezik a civil lakosság polgári védelmi szervezetérõl és a szevezet tevékenységérõl.
A hidegháborús felkészülés idõszakában a nukleáris erõk megjelenése után a pogári védelem szerepe felértékelõdött, ugyanis nukleáris háborús helyzetben a civil lakosság fenyegetettsége csaknem azonossá válik a katonai erõkével.
A nyolcvanas évek végéig a polgári védelem fõ feladata a lakosság felkészítése volt ezen események elhárítására, illetve cselekvésrendszerére. A feladatellátáshoz a Honvédelmi Minisztérium viszonylag nagy létszámú katonai szervezetet hozott létre, amely háromszintû hierarchiát tartalmazott: körzeti, megyei és országos parancsnokságot. A szervezetet hivatásos katonákkal töltötték fel, akik a katonai, harcászati és egyéb ismeretek mellett speciális tanfolyamokon polgárvédelmi ismereteket is szereztek.
A nyolcvanas évek végétõl a nukleáris háborúk veszélye jelentõsen csökkent, ami a szervezet feladat- és súlycsökkenésével részben együtt járt, de még nagyobb részben kellett volna, hogy együtt járjon.
Képviselõtársaim, miniszter úr is hivatkozott bevezetõjében arra, hogy egy törvény alkotásának vagy módosításának több célja van. Ilyen többek közt az Európai Unióhoz való csatlakozás jogharmonizációja. Ha körülnézünk közvetlen szomszédságunkban, Ausztriában vagy egy kicsit távolabb, Németországban, természetesen ott más rendszerben mûködik a polgárvédelem, mint nálunk, de talán ez a törvénytervezet egy lépést tesz elõre annak irányában, hogy valóban ez a jogharmonizáció és részben szervezeti harmonizáció bekövetkezzen.
A tûz-, a katasztrófa- és a polgári védelem szoros kapcsolatban áll egymással, és az elõbbi sorrendben építkezik alulról felfelé, helyi feladattól az állami feladat irányába. Az elhárítás zömmel az elsõként beavatkozó tûzoltóerõk feladata, a tûzoltás és kárelhárítás mint tûzoltófeladat helyi önkormányzati szinten valósul meg. Ha az esemény több erõt igényel, mint amennyi az elhárításhoz rendelkezésre áll, katasztrófa következhet be, ilyen esetben szükséges a speciális, további erõk bevonása, ami már lehet állami feladat is.
A polgári védelem - mint a lakosság háború esetén történõ védelmének szervezeti rendszere - kifejezetten állami feladat. Az Európai Unióhoz való csatlakozást e szervezeti rendszer formájában célszerû megelõzni, újra meg kell határozni a polgári védelem célját, feladatát s az ehhez szükséges szervezeti és egyéb feltételek biztosítását.
Jelen törvényjavaslat nem mindenben tesz eleget ennek a kritériumnak. Részben - amint az elõbb is minõsítettem -, úgy érezzük, átmenetet képez ez a törvényjavaslat, konzerválja az elõzõ idõszak bizonyos szervezeti egységeit, de már elõremutat az európai uniós harmonizáció irányába is.
Több minisztériumot jelöl meg a katasztrófavédelemmel kapcsolatos feladatok ellátásában: a Honvédelmi Minisztériumon, illetve a Belügyminisztériumon kívül az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumot, a Környezetvédelmi, Területfejlesztési Minisztériumot és a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumot. Hiányzik azonban a konkrét munkamegosztás.
Tisztelt Képviselõtársaim! Hiányoljuk továbbá, hogy nem kaptunk háttéranyagot, amit pedig nagyon fontosnak tartanánk, ezért tisztelettel kérem miniszter urat, amennyiben lehetséges, ezt pótolják. A háttéranyagban a személyi állomány nagyságát szeretnénk tudni pontosan, tehát a létszámot, a mûködés jelenlegi költségeit, az elhárítás technikai - például egyéni védõfelszerelések, építményi óvóhelyrendszerek, vezetési pontok, végpontok - helyzetét, állapotát és a technikai feltételrendszert.
(11.30)
Hivatkoztam én a tíz évvel ezelõtt történt eseményre. Akkor, képviselõtársaim, olyan helyzet volt a polgári védelemben, hogy a rendelkezésükre álló mûszerek nem tudták jelezni azokat az értékeket, amiket egyéb korszerû mûszerek jeleztek. Akkor ez talán egy lökést adott a fejlesztéshez, de azóta - tíz éve - azt hiszem, csak visszafejlesztés történt és nem fejlesztés.
Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)