DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS, a Független Kisgazdapárt vezérszónoka: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Igen fontos törvényjavaslat van most a parlament elõtt. Annál is inkább, mert ennek a törvényjavaslatnak a szükségszerûségét úgy hiszem, senki sem vitatja. Annak, hogy a tûzoltósággal, a tûzrendészettel kapcsolatos mûszaki feltételek így megteremtõdtek, bizonyos fokú elõ- és kortörténete is van.
Tehát úgy kezdeném el, hogy végül is a tûz mellõl kellene elindulni, hisz' a tûz az emberi fejlõdés egyik legfontosabb tényezõje lett az elmúlt évezredek során. Nem vitatható, hogy maga a tûz léte régebbi idõkre vezethetõ vissza, mint az emberiség története.
(12.20)
A különbözõ népek körében a tüzet igen nagy kultúra övezte. A tûzrendészet úgynevezett elsõ nyomai az ókori kelet államaiban már megtalálhatók, fellelhetõk. A legcivilizáltabb államokban tudatosan védekeztek a tûz pusztító hatásai ellen. Egyiptomban már négy évezreddel ezelõtt elõírták oltóvedrek készenlétben tartását, a lakóházak udvaraiban pedig oltóvízzel teli medencéket létesítettek. A hatósági tûzrendészet legkorábbi nyomai Japánban és Kínában nyilvánultak meg. Már ekkor tûzrendõri és tûzoltó intézményeket létesítettek. A megelõzést szolgáló szabályok megszegõit súlyosan megbüntették, olykor drákói szigorral. Én úgy ítélem meg, hogy Magyarországon az idevonatkozó törvényeink kevésbé hasonlítanak a korábbi, évezredek elõtti törvényekhez. Túl enyhék a felelõsségrevonási részek, az esetleges szándékos tûzgyújtás esetén - az anyagi hátrányt is figyelembe véve - szinte elenyészõek.
A középkor második felében megjelentek a tûzoltási szabályrendeletek a tetõtûz, röptûz leküzdésére. Ezalatt Magyarországon ez nem alakulhatott ki, hiszen Magyarország élethalálharcot vívott a törökök ittlétének idõszakában, ugyanakkor Európában kialakulnak az önkéntes és hivatásos tûzoltóság elõfutárai, az ipari forradalom pedig mindinkább meggyorsította ennek a szervezetnek a létrejöttét és szabályozását.
A korszak megkívánta és igényelte szakszerûen begyakorolt - lehetõleg fõfoglalkozású - hivatásos alakulatok megszervezését. Szükséges volt, hogy a nagyobb hatásfokú, oltóképességû és bonyolultságú tûzoltógépek értõ kezekben legyenek. A modernebb technika korára az önkéntes, hivatásos és a gyári vagy magán tûzoltóosztagok voltak jellemzõek.
1870. december 5-én Magyarországon is megalakult a Magyar Országos Tûzoltó Szövetség, és egyre szélesebb rétegeket átfogó tûzoltó szervezetek mind sürgetõbben követelték a tûzvédelmi törvény megalkotását. Az elsõ hazai tûzvédelmi törvényben 1936-ban született meg a X. törvénycikkely, ami lényegében rendezte a tûzvédelemmel kapcsolatos feladatokat. Az elsõ, valamennyi területet átfogó tûzvédelmi kódex - mint ahogy erre államtitkár úr is utalt - 1956-ban a 13. számú törvényerejû rendelettel vált szabályozottá. Ezt követõen a tûzrendészet még fokozottabb társadalmasítását szorgalmazták a szabályozások.
1972 és '74 között ugyancsak további rendelkezések vonatkoztak az állami tûzoltóság területi szerveire. Ezek a rendelkezések, jóllehet módosításokkal, de ma is érvényesek a tûzvédelemre és a tûzoltóságra egyaránt. Kétségtelen, hogy - mint minden új bevezetése - a tûzoltóságot és a tûzvédelmet érintõ jogszabályi változások sem zökkenõmentesek. Ám most egy jól átgondolt, minden alapvetõ kérdésre kiterjedõ tûzvédelmi törvényt várnak a parlamenttõl a több mint egy évtizedes készülõdés és várakozás után. Vajon ez a törvényjavaslat megfelel-e a várakozásnak, alkalmas lesz-e egy tartósabb rendezésre? A kérdésfeltevés nem könnyû és nem egyszerû. A múlt és a jelen csap össze ebben a törvényjavaslatban: a megszokott, toldozgatott-foldozgatott régi helyenként dacol az új szelekkel, a jobbító, korszerû szándékkal.
Eleddig megannyiszor képes volt megújulni a tûz elleni védekezés, alkalmazkodni a kor, a környezet igényeihez, illetve szükségleteihez. Ezt napjainkban is meg kell tenni.
A törvényjavaslat hogyan ad erre lehetõséget? Mindenekelõtt a tûzvédelemrõl, tûzoltóságról, a polgári védelemrõl, valamint a katasztrófavédelemrõl álláspontom szerint jobb lett volna együttesen tárgyalni, dönteni, hiszen a tûzeset, a földrengés, egyéb katasztrófa általában együtt szokott megjelenni. Sem a természet, sem a tecnológia nem képes abszolút biztonságot nyújtani számunkra, de a ráfordítások azt széles hatások között befolyásolhatják.
Vajon meddig lehet és meddig kell növelni a védelem fokát? - vetõdik fel a kérdés. Egy elviselhetõ és elfogadható szinten kell a tûz hatásait stabilizálni, amely szint mûszaki, jogi, szociálpolitikai tényezõk bonyolult kölcsönhatása. Következésképpen a passzív azaz tûzrendszabályok harmonizált egyensúlya adja a tüzek kézben tarthatóságának avagy megelõzésének megoldását.
A tûzvédelmet mint egységes rendszert gyakran azonosítjuk a tûzoltósággal - tévesen. A tûzoltóságtól elvárják, hogy mindig idõben érkezzen a helyszínre, gyorsan és hatékonyan számolja fel az eseményt. Ennek azonban számos esetben nem tud megfelelni, gyenge láncszem, amely az állami tûzoltóság centrális felépítésébõl fakad. Feloldást egy más szervezeti struktúra hozhat, ahol a tenni akarók megfelelõ szerepet, feladatot, hatáskört kapnak - egyenértékû felelõsség mellett. Tovább kell erõsíteni a tûzoltóság önkormányzati jellegét, de fenn kell tartani az állami felügyelet rendszerét, valamint a nem osztható feladatokat, például az oktatási és mûszaki fejlesztés, kutatás tekintetében.
A törvényjavaslat csak érintõlegesen foglalkozik a tûzoltóképzéssel. Egy mindenre kiterjedõ átfogó törvénynek ezt a témát is szabályozni kellene. A hivatásos állami és hivatásos önkormányzati tûzoltóság tagja, az önkéntes és vállalati tûzoltóság parancsnoki és kiképzõ állománya, a tûzvédelmi munkaköröket betöltõk szakmai képzésérõl és továbbképzésérõl eddig a BM Tûz- és Polgári Védelem Intézete gondoskodott. Szakmai képzése és felügyelete is ide tartozik, ami szükségszerû, azonban a törvényben erre való utalást nem találtunk.
A gazdasági átalakulás, az állami gazdálkodószervek egységes szétesése, privatizációja szinte szétzilálta a hazánkban mûködõ tûzvédelmi szervezeteket. Megjelentek a tûzvédelmi vállalkozások, biztonságtechnikai szolgáltatást nyújtó gazdálkodószervezetek, amelyek több irányú szakmai felkészültséggel rendelkeznek. Képzett szakembereket vonnak el a hivatásos tûzoltóság állományából.
Néhány gondolatot az erdõk védelmével kapcsolatosan is szabadjon elmondanom. A Magyar Országgyûlés már 1791-ben meghozta az elsõ erdõvédelmi törvényt, az LVII. törvénycikket, az erdõk pusztításának megakadályozásáról. Ezt a késõbbiek során a magyar törvények mindig megújították, lényegében már akkor is a tûzoltási és riasztási kötelezettséget megállapítva. A fél évtized alatt Magyarországon a tulajdonviszonyokban bekövetkezett változások, a privatizáció hatására a nagy állami erdõk is széttagolódtak. Az állami erdõk kezelése az utóbbi idõben nyilvánvalóan hátrányos volt, az ösvények tisztítása, az aljnövényzet karbantartása elmaradt - mindezek pedig a tûzveszélyt növelték az erdõben.
Sajnos az emberi felelõsségtudat nem mindig tudja megfelelõen követni a gazdasági változásokat: igen sok erdõtûz keletkezik emberi hanyagságból vagy netán gyújtogatás miatt. Utaltam már rá, hogy sajnos ezt a felelõsségre vonás ilyen mértékben nem követi. Az elmúlt idõszakban az erdõtüzek statisztikáját vizsgálva igen nagy káresemények következtek be, különösen a Kiskunsági Nemzeti Parkban, a Hortobágyi Nemzeti Parkban. Lényegében a hazai erdõtüzek utólagos vizsgálatai alapján megállapítható, hogy sem a tûzoltóság, sem az erdõgazdaságok nem megfelelõ erdõtûz-oltási tapasztalatokkal és felszerelésekkel.