DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Interpellációmat tavaly november 6-án nyújtottam be, így önmagában az is a kormány tevékenységének bírálata, hogy még mindig idõszerû.
Mirõl van szó? Arról, hogy a betegszállítást részlegesen újraszabályozó 23/1995-ös népjóléti minisztériumi rendelet július 2-ától lehetõséget biztosít az Országos Mentõszolgálaton kívül más szervezetek számára is betegszállítási tevékenység végzésére. Az engedélyt a székhely szerinti tisztifõorvos adhatja meg. Ez a szabályozás ezzel megfeledkezik arról, amit az utca embere is tud, hogy a betegszállítás meghaladhatja az adott megye határait. A hatósági ellenõrzést viszont nincs ki végezze, hiszen a szomszédos tisztiorvosi szolgálat már nem tud arról, hogy kollégája hol, kinek, milyen körre és milyen területre adott ki hatósági engedélyt. Rendszerint ellátási kötelezettséget sem tartalmaznak ezek az engedélyek, és így a nem fizetõképes beteg akár az országúton is hagyható vagy kitehetõ. De így azt is meg lehet tenni, hogyha az egyik helyen nem kap valaki engedélyt a mûködésre, keres máshol ehhez összeköttetést. Lehet így nem létezõ szervezetet is mûködtetni, és nincs akadálya annak sem, hogy egy adott cég a kórháznak anyagi elõnyt juttasson a nála megrendelt szállításokért. A finanszírozási szerzõdéseket is bizonytalannak látom.
Az egészségügyi törvény végrehajtási rendelete szerint a mentés és a betegszállítás az Országos Mentõszolgálatnak fenntartott állami feladat; vagyis 300 millió forint kiosztása történt meg az Egészségbiztosítási Pénztár részérõl az alternatív szállítási cégeknek úgy, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár saját hatáskörén túlterjeszkedve döntött. A mentõszolgálat ugyanakkor bevételre van szorítva, de neki kell ellátnia a nem pénzért történõ szállításokat is. A korábban 100 forintos térítés bevezetésének ürügyén megjelenõ 400 millió forint elvonása is szabályozatlan és önkényes.
A kézi vezérlés már a mûködést veszélyezteti, hiszen például nemzetközi szerzõdés csakis az Országos Mentõszolgálatot kötelezi arra, hogy Magyarország területén minden személynek baleseti elsõsegélyt nyújtson. Ezzel egybevág az egészségügyi vállalkozásokról szóló rendelet azon kitétele, hogy vannak olyan tevékenységek, amelyeket a jogszabály kizárólag állami szervnek tart fenn.
Kérdéseim ennek a helyzetnek az áttekintése alapján:
Szabad-e visszafejleszteni az országos szolgálatot, közalkalmazottak százait elbocsátani, mentõállomásokat ritkítani, holott a kiérkezések ideje így is negyedórán túli?
Helyes-e üzletileg érdekelt személyekre bízni a mentés egy részét, ezzel piacnak tekintvén a mentésügyet? Végül:
Nem kellene-e benyújtani az elsõ egészségügyi segélynyújtás, azaz a mentés igénybevételének, intézményrendszerének és finanaszírozásának szabályait rögzítõ mentésügyi törvényjavaslatot?
Várom válaszát. (Taps a jobb oldalon.)