DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Valóban idõszerû az interpelláció ma is. A mentésüggyel és a betegszállítással kapcsolatos vizsgálatok egyértelmûen mutatták, hogy a jelenlegi feltételek mellett a jövõben felmerülõ feladatokat változatlan mennyiségben és minõségben nem lehet ellátni. A benyújtás és az elhangzás között eltelt idõ viszont most lehetõséget ad arra, hogy képviselõ urat a legfrissebb információkról is tájékoztatni tudjam. (Általános zaj.)
1995-ben az Országos Mentõszolgálat mentési és betegszállítási feladatokra havi közel 450 millió forint fix összegû díjazásban részesült. A mentési feladatokra az elõirányzat 53 százalékát, betegszállítási feladatokra 47 százalékát osztotta. A mentési kapacitáson végzett szállítás finanszírozására 128 millió forintot jelölt meg. A feladatteljesítést figyelembe véve a mentés a tevékenység 22 százalékát, míg a betegszállítás a tevékenység közel négyötödét adta.
Amennyiben a mentési kapacitáson betegszállítási tevékenység nem folyik, nyilvánvaló, hogy a mentés biztonsága érdekében változatlanul fenn kell tartani a készenléti állapotot.
Tisztelt Képviselõ Úr! A Ház falai között is elhangzott, hogy a 100 forintos betegszállítási hozzájárulás nem vált be, havi 67 millió forint helyett a térítési díjakból csak havi közel 4 millió folyt be. Az élet nem igazolta azt, amit elhatároztunk, de talán nem is az összeg, hanem a procedúra okozott gondot. A mentõsök ugyanis postautalványt adtak a páciensnek.
Azzal a gondolattal, hogy mi lett volna, ha a mentõsofõr közvetlenül szedi be a térítési díjat, most nem foglalkozom - valószínûleg jóval többen fizethettek volna.
Ami a kérdés érdemi részét illeti, a mentés és a betegszállítás helyzetének elemzése alapján az alábbi megoldásokat szorgalmazzuk:
A mentésügyet és a betegszállítást elkülönítetten kell kezelni. Az életmentõ és sürgõsségi egészségügyi ellátás, így a mentés is alapvetõ emberi jog, amelyet az államnak garantálnia kell, és törvényben rögzíteni szükséges. A betegszállítást viszont biztosítási viszonyhoz érdemes kötni, amelynek finanszírozása a teljesített feladatok arányában az Egészségbiztosítási Pénztárral megkötött szerzõdések szerint oldható meg. A betegszállításban lehetõséget kell adni a vállalkozó betegszállító szervezetek közremûködésére, versenyzésére, de tevékenységüket szakmailag és jogilag szabályozni és ellenõrizni szükséges.
A fentiekhez szét kell választani az egészségbiztosító kasszájában a mentésre és betegszállításra fordítható keretet, és ez a társadalombiztosítási költségvetés mostani tárgyalásakor megtörténik. Idén a mentés feladatfinanszírozási rendben marad.
A vállalkozó szervezetek közül elõreláthatólag 50 körüli kíván jelentkezni betegszállítási tevékenységre. Ebbõl nyilván mindegyik nem tud majd megfelelni a rendeleti feltételeknek. Elõreláthatólag az új szerzõdések megkötésére az egészségbiztosító számára az idén 500 millió forintnyi összeg áll majd rendelkezésre.
Tisztelt Képviselõ Úr! A fentiek értelmében a végén elhangzott három kérdésére a konkrét válaszaim az alábbiak.
Elõször: az Országos Mentõszolgálat visszafejlesztése egyáltalán nem célja a tárcának, azonban a szervezet vezetési struktúrájának, gazdálkodásának az átalakítása szükségszerû. Ebben az átalakításban - mint ahogy eddig is - valamennyi érintett véleményét figyelembe kívánjuk venni.
Másodszor: a mentést, az életmentést nem kívánjuk üzletileg érdekelt személyekre vagy szervezetekre bízni, sõt annak állami feladat jellegét jogszabályban kívánjuk deklarálni.
Harmadszor: a törvényi szabályozás módosítása ezen a területen valóban szükséges, de nem önálló törvényre gondolunk, hanem a legfontosabb normákat az egészségügyi törvénybe kívánjuk beépíteni.
Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm.