AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Mindenekelõtt azzal kell kezdenem, hogy megítélésem szerint önnek teljesen igaza van, amikor ezt a kérdést feszegeti, mert ami történt, azt valóban mindenképpen elfogadhatatlannak kell tekintenünk. Azt hiszem, ez nemcsak a kormányzat vagy pénzügyi kormányzat véleménye kell hogy legyen, hanem az egész pénzügyi szakmáé.
Ugyanakkor sajnálatos módon azt kell mondanom, és többszöri nekirugaszkodás után is oda kellett kilyukadnunk, hogy a mai jogi feltételrendszer egyszerûen nem ad lehetõséget arra, hogy ezt a mindannyiunk érzése szerint elítélendõ tevékenységet valamilyen módon szankcionáljuk. Bizonyos szankcionálások persze megtörténtek, hiszen a bank vezérigazgatója - aki ebben az idõszakban felelõs volt a bank mûködéséért - már nincs a helyén. Tulajdonképpen azon is elgondolkodhatunk, hogy utólag nézve nagy kár nem származott abból - vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy túlzottan nagy elõny -, hogy valaki elõbb jutott a pénzéhez, hiszen végsõsoron mindenki hozzájutott a pénzéhez. De persze ezt akkor nem lehetett tudni, és ilyen értelemben ez erkölcsileg nem menti az egész ügyet.
Ugyanakkor többszöri próbálkozás után oda jutottunk - és ez volt a rendõrségi vizsgálat végeredménye is -, hogy formálisan a fennálló különbözõ jogszabályok keretei között egyszerûen nem lehetett találni olyan körülményt, ami miatt itt megállt volna valamiféle komolyabb szankció. Mindez felhívja a figyelmet arra, hogy a pénzintézeti törvény éppen most, a közeljövõben Ház elé kerülõ módosítása keretében, illetve a büntetõ törvénykönyv ehhez kapcsolódó módosítása keretében ezeket a típusú tényállásokat próbáljuk feltérképezni és valahogy a jogalkotásba beilleszteni.
Visszatérve még konkrét kérdéseire, azt kell mondanom, hogy eleve a mai jogrendben lévõ alapkonstrukció furcsa, hiszen amikor a bankfelügyeleti bizottság döntött arról, hogy a bank mûködését leállítja, akkor a törvényi, illetve jogszabályi elõírások szerint erre neki hivatalból meg kellett hívnia az érintett bank vezérigazgatóját. Tehát fel nem merül az a körülmény, hogy honnan tudta meg, hiszen az érvényes törvények szerint neki ott kellett ülnie, és nyilvánvalóan azonnal értesült arról, hogy mi fog bekövetkezni.
Tehát legnagyobb sajnálatomra azt kell mondanom, hogy itt a tudományunk véget ér. Azon túl, hogy valóban teljes mértékben jogosnak tartom képviselõ úr és mások felháborodását, konkrétan ebben az ügyben sajnálatos módon már nem tudunk mit tenni. Még egyszer azt húznám alá, hogy a küszöbön álló jogalkotásban együttesen próbáljunk meg ennek az ügynek a tanulságaiból valamit beilleszteni, hogy legalább a késõbbiekben ne forduljanak elõ hasonló ügyek. Õszintén remélem, hogy ennek az ügynek a morális tanulságai az egész bankszakma számára tanulsággal fognak szolgálni. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiból.)