DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A morális aggályok nem elegendõek ahhoz, hogy el tudjam fogadni ezt a választ. Nem elegendõk, mert tavaly nyáron hívtam fel erre az Országgyûlés figyelmét. Ha a pénzügyi kormányzat valóban komolyan gondolja, hogy jogszabályi hiányosságok vannak, akkor már rég itt lenne a Ház elõtt a jogszabály módosítására irányuló javaslat.
Ne haragudjon, államtitkár úr, én nem arra gondoltam, hogy a "Hahót"-ról bejáró pénztáros kisasszony kapott egy telefonhívást, hogy a komája nénikéjének ángya ki akarja venni a pénzt, és nem fog idõben odaérni, ezért megkérte a bankfiók igazgatóját, hogy "Ne haragudjon, fõnök, tartsunk már egy kicsivel tovább nyitva, hogy a Juliska néni még ki tudja venni a pénzét!" Nem errõl volt szó, államtitkár úr! Itt nagyon sok embert a rajriadó, õrsi lánc vagy akármi módjára értesítettek, hogy jöjjenek be, mert holnaptól kezdve nem tudják kivenni a pénzüket. Ha az állam nem szanálja ezt a bankot az adófizetõk pénzébõl, akkor azok, akik jólértesültek voltak, megkapják a teljes összeget, az összes többi pedig kevesebbet fog kapni. Ha ön azt mondja... (Juhász Pál felé fordulva:) Ha Juhász képviselõtársam kicsit halkabban beszélne, örülnék!
Ha ez így van, igen tisztelt államtitkár úr, hogy senkit nem lehet felelõsségre vonni munkajogi eszközökkel azért, mert megszegte a bank ügyviteli szabályzatát, mert a bankok jó hírébe, tisztességébe vetett bizalom sérült, akkor Magyarországon munkajogi ügyekben soha nem lehet majd a dolgozóval szemben eljárni, ha nem úgy jár el, ahogy egy banktisztviselõtõl az adott helyzetben általában elvárható. Magyarország piacgazdaságot épít, és ennek a bankok az alappillérei. Ezért a bankok jó hírnevét nem lehet tönkretenni - és úgy fõleg nem, hogy az elbocsátott elnök-vezérigazgató 30 millió forintos végkielégítést kap.
Tehát a választ nem tudom elfogadni, és nagyon kérem képviselõtársaimat, hogy a Ház se fogadja el. (Taps az ellenzék padsoraiból.)