DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA (FKGP): Mivel miniszter úr nincs itt, ezért államtitkár úrnak teszem fel kérdésemet.
Hazánk kedvezõ geológiai adottságánál fogva olyan helyzetben van, hogy nemzetközileg elismert fürdõnagyhatalom lehet. Fõvárosunk a területén található gyógyvizek és az ezekre telepített gyógyszállók alapján fürdõvárosi rangot kapott. Az ország egyéb területén található gyógyüdülõ körzetek - Gyula, Harkány, Hévíz, Hajdúszoboszló - alkalmasak lehetnének nemzetközi hírnevünk növelésére, ha nagyobb támogatást élvezhetnének.
A gyógyvizek olyan lehetõséget kínálnak hazánknak, amit feltétlenül ki kell használni. Egyrészt rendkívül fontos a nemzetközi gyógyturizmus fejlesztése, ami az ország devizabevételeit növeli, és nemzetgazdaságilag nagy jelentõséggel bír, másrészt viszont azt is világosan kell látnunk, hogy hazánk lakosságát is megilleti az a jog, hogy egészségük megõrzése érdekében méltányos térítéssel vehessék igénybe a gyógyfürdõk által nyújtott lehetõségeket.
Azok a magyar állampolgárok, akik fiatalként, felnõttként élték meg és szenvedték végig a kommunizmus évtizedeit, ma már megöregedett, munkában megtört emberek, akik nemcsak munkaerejüket, hanem egészségüket is áldozták hazánk érdekében. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy lehetõséget adjunk számukra, hogy természeti kincsünket, a gyógyvizeket és az ehhez kapcsolódó gyógyszolgáltatásokat az arra rászorulók továbbra is tb-alapon ingyenesen igénybe vehessék.
Kérdezem a miniszter urat:
Miért kötik egy egyszerû fürdõjegy kiírását 200 forintos orvosi vizsgálathoz?
A gyógyszanatóriumi kezelés miért napi 3000 forint térítés fejében vehetõ igénybe, amit már a legtöbben nem tudnak kifizetni?
Képes-e az elszegényedett lakosság az európai hírû intézmények eltartására?
Tisztelettel várom államtitkár úr válaszát.