BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy tûnik, hogy a privatizációs bevételek körüli vitát a kormány a döntéseivel mintha rendezte volna. Ebbõl a mostani vitából is ez derült ki. Bizonyára azt fogják mondani a kormánypárti oldalról, hogy ez a kormány dolga.
(17.20)
Nos, mi azt mondjuk, hogy a tetszetõsnek tûnõ gyakorlatiasság látszata alatt azonban alapvetõ kérdések nem kerültek megválaszolásra, alapvetõ kérdésekre nem adott választ a kormány. Az a véleményünk, hogy ezekkel a kérdésekkel adós a kormány a parlamentnek és a parlamenten keresztül a társadalomnak. Ezért nyújtottuk be ezt az indítványt.
Nos, lássuk, hogy mik ezek a kérdések.
Az elsõ: a kormány a mai napig nem tudott érdemben választ adni arra, hogy miért kellett rohamszerûen privatizálni az energiaszektort. Miután privatizálta, a kormány azt mondta, hogy ennyi pénzt egyszerre és fõleg felkészületlenül nem lehet rázúdítani a gazdaságra, mert nem lehet hatékonyan felhasználni, inflációt okoz, és egyéb indokokat hozott fel. Egyetértünk. A kérdés az, tisztelt Ház, hogy akkor miért így csinálta a privatizációt. Így, ilyen módon félsiker ez a privatizáció. Azt a kérdést hallgatja el a kormány, hogy miért nem ütemezetten privatizált. A mai napig nem készült egy olyan pénzügypolitikai hatástanulmány, amely ezzel a kérdéssel foglalkozott volna, és amely megválaszolta volna ezt a kérdést a Háznak. Az a kérésem - bár nem figyel a privatizációs miniszter úr... (Suchman Tamás ugyanis nem a helyén ül.) ...-, erre ne azt a választ adják, hogy akkor kell adni a lányt, amikor viszik. Mi ennél egy kicsit több tervszerûségre várnánk a másik oldalról.
A második: akkor, amikor a privatizáció megtörtént, legjobban a kormány döbbent meg azon, hogy ilyen óriási pénzek érkeztek be. Nos, elõször a privatizációs miniszter, aztán a miniszterelnök úr tett olyan kijelentéseket, hogy a pénz egy részét a gazdaságba kell visszaforgatni. Mi történt? Megmozdultak a gazdasági érdekképviseletek, hirtelen egy délibábszerû gazdasági program kezdett körvonalazódni, és úgy tûnt, hogy mindenki lázasan dolgozik. Hamarosan kiderült azonban az, hogy nincs egy konkrétan kidolgozott, ütemezett program, amelynek alapján a kormány a pénzt, ha közvetve is, de vissza tudná forgatni a gazdaságba. A kormány tehát adós a válasszal, hogy miért nem volt meg ez a program.
A harmadik: miközben folytak ezek a viták, a magyar társadalom elismert tekintélyû csoportjai - majdnem megalázó - lobbyzásra kényszerültek annak érdekében, hogy ennek a pénznek akár csak a töredékébõl is részesüljenek. Egy hónap leforgása alatt kiderült, hogy nem 60-70 milliárd forintról van szó, hanem a kamatbevételekrõl, és ezt 30-35 milliárd forintra tették. Ez tegnapelõtt 12 milliárd forintra apadt. Ez a 12 milliárd forint is jogszerûen felszívódhat a költségvetés paragrafusai között. A kormány adós a válasszal azoknak, akik számoltak ezzel a pénzzel, és akiknek sok tízmilliárdot ígértek. A pénzügyminiszter, Bokros Lajos felröppentette a hírt: használjuk ennek a pénznek egy részét az államháztartási rendszer átalakítására, nevezetesen a nyugdíjreformra. Nekünk tetszik ez a javaslat. De hogy történhetett, hogy ezt csak most sikerült kitalálni? Hogy történhetett, hogy a kormányülésen errõl nem volt szó?
Szükség van erre a beterjesztett országgyûlési határozati javaslatra? Valójában, képviselõtársak, igen. Ideje lenne az Országgyûlés asztalára két- háromsoros indítvány helyett egy valós pénzügyi elemzést letenni. Ideje lenne elnézést kérni azoktól, akik felfûtött várakozással tekintettek erre pénzre, és megmondani, hogy ez a pénz nincs. És ideje lenne az ez évi további bevételekrõl pótköltségvetés keretében nem a kormánynak, hanem itt, a parlamentnek dönteni. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)