JUHÁSZ PÁL (SZDSZ): Szeretném, ha képviselõtársaim emlékeznének az eseményekre, szép sorban.
Arról, hogy miért csináljuk az energiaszektor privatizációját, három darab vitanapunk volt tavaly - senkit nem érhetett váratlanul. Hogy ennek ellenére senki nem bízott benne, hogy ez ilyen ütemesen fog menni, mutatja, hogy még novemberben is, nemcsak az ellenzéki, hanem a kormánypárti képviselõk egy része is kételkedett abban, hogy az a privatizációs bevétel be fog jönni, amit a tavalyi pótköltségvetés tartalmaz. Ennek ellenére csoda történt: sokkal több bejött. (Zaj.)
A költségvetés beterjesztése után jóval nyilvánvaló vált, hogy bejött ez a sok pénz. Akkor kialakult két front. Az egyik front - amelyikben az SZDSZ volt, az ellenzéki pártok és néhány MSZP-képviselõ - arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezt a pénzt, éppen azért, nehogy osztogató kormány legyen, az adósságok törlesztésére fordítsuk, bízzuk meg a pénzügyminisztert és a Nemzeti Bank elnökét azzal, hogy összeállítsa azt a csomagot, ahogy adósságot lehet törleszteni. Tehát az MDF, a Független Kisgazdapárt, a Fidesz, a Kereszténydemokrata Párt, az SZDSZ, valamint néhány szocialista képviselõ - 60 szocialista képviselõ - döntött úgy, hogy ezt adósságtörlesztésre fogja használni. (Derültség.) Érthetõen, a kormány azon miniszterei, akik úgy érezték, nem volt velük megtárgyalva ez az ügy, annak újratárgyalását kezdeményezték. Idõvel azonban belátták, hogy ha a parlament döntött, alapos ok híján a kormány ezzel ne szálljon szembe. A parlament döntött.
Tehát itt arról van szó, hogy újratárgyalást kezdeményeznek képviselõtársaim. Hozzá szeretném tenni, hogy a tartalmi újratárgyalásra sok lehetõség csak akkor lenne, ha a pénzügyminiszter és a Nemzeti Bank elnöke nem teljesítette volna a feladatát, amit a parlament rárótt, de jelentõs részben már teljesítette, ilyen értelemben tartalmi újratárgyalás nem lehet. Az a fajta...