DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY (független): Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! A kormány a múlt év õszén úgy privatizált, mint a részeges suszter, aki adósaitól, hitelezõitõl szorongatva eladta utolsó szerszámait, hogy utána még nagyobb bajba kerüljön, hiszen már nem tud megtermelni semmiféle pénzt. (Zaj.)
Mi megpróbáltuk ezt meggátolni, nem sikerült. Tulajdonképpen semmi másról nincs szó, mint hogy valamiképpen lássuk, ebbõl a beszedett pénzbõl milyen adósságot fog kifizetni a kormány. Ha annyira lelkesedik az MSZP- frakció azért, hogy mi megszavaztuk az elmúlt hónapban, bocsánat, decemberben az elõterjesztését, hát akkor most is bízhat a mi konstruktivitásunkban. Ha ezt a témát napirendre veszik, konstruktívan fog hozzáállni az ellenzék, és talán közös erõvel jobb ötleteket fogunk elõhozni, mint amit a kormány terjesztett elõ, meg kell mondani, a kormánypártokban levõ nem teljes egyetértés mellett.
Hölgyeim és Uraim! Még egy dologra szeretném fölhívni a figyelmüket. Itt komoly viták folytak a költségvetés idején arról, hogy mennyi támogatást kapjon a mezõgazdaság, hogy az ipari tárcához milyen pénzeket csatoljunk, hogy az ipar fejlesztését tudják a turisztikával és egyebekkel együtt támogatni. Most olyan pénzeszközökrõl van szó, amelyek mindezeket az alapokat, mindezeket a támogatásokat messze felülmúlják. Érthetetlennek tartom, ha akkor tudtunk egymilliárd forintról, sõt kisebb összegekrõl is vitatkozni, most ezt a többszáz milliárd forintos pénzösszeget ne terjesszük a Ház elé, ne vizsgáljuk meg, mi lenne ennek a leghatékonyabb felhasználási módja.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)