ECSÕDI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Az Országgyûlés régi hiányt pótol, mikor a kormány által a T/1566. számon benyújtott, a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló törvényt tárgyalja. Fontos ez a törvény, mert a - másik két szolgálati törvénnyel közösen - szabályozza a társadalom jelentõs részének kötelességeit, jogait. Megfogalmazza, hogy a Magyar Honvédségnek milyen jogi keretek között szabad, illetve kell megoldani azon feladatát, amit az Országgyûlés meghatároz. A jelenlegi szabályozás honvédelmi miniszteri rendeletekkel és utasításokkal történik - ez nem felel meg a jogállamiság követelményeinek. A törvénytervezet tizenhárom fejezetbõl áll, s régóta hiányzó jogpolitikai célokat fogalmaz meg. Kiemelkedõ ezek közül az állampolgári, az emberi jogok érvényesülésének szabályozása, a korlátok és garanciák egységes rendbe foglalása, a szolgálatból eredõ kötelezettségek tartalmának és mértékének meghatározása. A jogok és érdekek korlátozásával olyan összhang megteremtésére kell törekedni, hogy a Magyar Honvédség mûködõképes legyen. Ugyanakkor a három jogállásról szóló törvény elfogadása után a honvédelmi törvénnyel együtt a honvédelmi joganyag egy magas szinten szabályozott, összetett törvényi keretbe kerül.
Ez a magas szintû szabályozás fontos és szükséges, de ezt követnie kell az alacsonyabb rendû jogszabályoknak, szabályzatoknak, utasításoknak azért, hogy a hadkötelesek kötelességei és jogai megfelelõen szabályozottak legyenek. Hogy ezek az alacsonyabb szintû jogszabályok kövessék a most tárgyalt törvény szellemiségét, a honvédelmi bizottságnak, mint a civil kontroll egyik megtestesítõjének, fontos feladata lesz abban, hogy figyelemmel kísérje ezt a folyamatot, segítse, ellenõrizze ezek kidolgozását. Ebbõl következik, hogy e törvény elfogadása nem a folyamat végét, inkább a kezdetét jelenti.
Katonakörökben gyakran felvetõdik az a jogos kritika, hogy ezt a törvényt 5-6 éve meg kellett volna alkotni. Jogosnak tartom ezt a kritikát, de a jelenlegi kormány mentségére hadd mondjam el, hogy végre másfél év kormányzás után az Országgyûlés tárgyalhatja ezt a törvényt. Végre nem a ruhákkal és rangjelzésekkel foglalkozik, mint az elõdje, hanem érdemi, a katonák életét modern, jogállami módon szabályozó törvényt alkot. Ugyanakkor meglep az azon képviselõtársaim által megfogalmazott kritika, akik az elõzõ négy évben kormánypártiak voltak, és szinte semmit sem tettek, hogy e nagy társadalmi csoport életét, illetményét törvényi úton rendezzék.
Tisztelt Képviselõtársaim! Nagyon fontosnak tartom a katonák jogainak meghatározását, ugyanakkor véleményem szerint meg kell különböztetni az alkotmányos eredetû alapvetõ jogokat és a katona részben ebbõl származtatott jogait, mint például az elhelyezéshez és a kiképzéshez való jogot, mert ezek a jogi státuszukat tekintve különböznek egymástól.
Nagyon fontos és támogatandó cél a katonák érdekvédelmével kapcsolatos szabályozás tervezete. Viszonylag pontosan szabályozza és adaptálja az érdekvédelem lényegét. Próbálja megoldani, hogy a sorkatona csak annyira legyen megkülönböztetve a civiltõl, amennyire a szolgálat ellátásához szükséges. Ugyanakkor ezzel ellenkezõ hatású az a megfogalmazás, mint például: a katona jogainak és jogos érdekeinek védelme a parancsnok kötelessége. Véleményem szerint a törvény viszonylag egyértelmûen szabályozza a parancsnok kötelességeit, és nem fontos ilyen, úgynevezett gumiszabály beépítése. A szolgálati viszony szabályozásánál nagyon fontosnak tartom a szolgálati viszony kezdetének, megszûnésének és az elõmenetel pontos szabályozását. Ugyanakkor elnagyoltnak tûnik a minõsítés meghatározása. Ez talán részletesebb és pontosabb szabályozást érdemelne.
"A hadköteles katona ellátása" címû fejezet nagyon fontos alapelvet fogalmaz meg, azt, hogy a katonáról az államnak gondoskodnia kell. Azt a plusz terhet, amit mint egyenruhás állampolgár vállal, az államnak honorálnia kell illetményben, elhelyezésben, ruházatban, egészségügyi és szociális ellátásban. Ugyanakkor talán kerülni kellene, hogy a miniszter valamennyi, szociális támogatást kérõ katonának egyedileg állapítson meg támogatást. A szolgálatteljesítés rendje valószínûleg a törvény életbelépése után a legtöbbet értelmezett fejezet lesz.
Nagyon fontosnak tartom a 69. és 70. §-ban megfogalmazott tervezetben, hogy igyekszik a katona, az újonc kiszolgáltatottságát megszüntetni, igyekszik gátat vetni az emberi zsarnokságnak, próbálja megakadályozni az alacsonyabb beosztásúak megalázását. Ugyanakkor egyes rendelkezések megfogalmazása pontosítást igényel, mint például a 72-73. §-okban, ahol az egyik szakasz a kimaradást mint engedélyhez kötött formát jelenteti meg, a másik szakaszban pedig már mint jogosultságot.
A szolgálati viszonyt érintõ egyéb szabályok körében fontos elõrelépés a fegyelmi eljárási és kártérítési szabályok részletes törvényi szintû szabályozása, de még javítani kellene a megfogalmazások pontosságán, kidolgozottságán.
A fenyítések listájára érdemes lenne felvenni a pénzbírságot, már csak azért is, mert a fenyítések között nem szerepel, de a fenyítések hatálya között egy szakasz mégis utal rá. A gondatlan károkozás esetén a felelõsség terjedelme olyan alacsonynak tûnik számomra, ami semmilyen kárra sem nyújt fedezetet. Ezt azért is fontos szigorítani, mert a honvédség finanszírozása az adófizetõk pénzébõl történik. Úgy gondolom, itt is szigorítani és tudatosítani kell, hogy az adózó állampolgár által befizetett adóforintok könnyelmû elherdálása büntetendõ. Ugyanakkor elképzelhetetlennek tartom, hogy a kártérítést az adózás rendje szerint hajtsák be. Ez olyan szabályrendszert kívánna meg, amire a mai adó- és pénzügyi szabályok nem alkalmasak.
A katonai elismerések és a fegyelmi felelõsség és felelõsségrevonás szabályai, úgy tûnik, megfelelnek annak az elvárásnak, hogy a szigorú, fegyelmezett, eredményes munka megfelelõ anyagi, erkölcsi és rendfokozati elismerést eredményezzen, ugyanakkor a fegyelmezetlen, kárt okozó tevékenység megkapja a megfelelõ büntetését. De nagyon fontosnak tartom, hogy a vétkesnek vélt katonát megilleti az ártatlanság vélelme, hogy megfelelõ jogi garanciák védik, nem állítható bûnbaknak. A parancsnoknak szigorú jogi keretek között van joga és kötelessége irányítani a rábízott embereket. Nagyon fontosnak tartom, hogy a javaslat szakít azzal a ma még hatályos, de tarthatatlan gyakorlattal, hogy a panasz nyomán a parancsnok a fenyítést nem enyhítheti.
Az elõzetes vitákban sokszor elhangzott ellenérvként, hogy ezek a szabályok túl liberálisak, egy hadseregben sokkal szigorúbb, diktatórikusabb szabályoknak kellene uralkodni. Ez a tervezet nem szabályozza a katona minden percét, s ezáltal lazul a fegyelem, operetthadsereg lesz a Magyar Honvédség. Nos, úgy gondolom, hogy a szolgálati törvényre épülõ alacsonyabb jogszabályok, utasítások hivatottak a hiányzó perceket szabályozni, értelmesen kitölteni. Nem fogadom el azt az érvet sem, hogy a hatékony mûködéshez csak a vakfegyelem vezethet. Szakítani kell a honvédségen belül is azzal, hogy a hozzá nem értõ parancsnok kiskirályként uralkodjon beosztottjai felett. Ugyanakkor e törvény érvényesülésénél a rátermett, szakértõ parancsnok szakszerûen és jogszerûen tudja mûködtetni a rábízott egységet.
Tisztelt Képviselõtársaim! Hozzászólásommal nem kívántam senkit meggyõzni arról, hogy ez a törvénytervezet tökéletes, arról sem, hogy elfogadhatatlan, inkább kételyeimet, támogató véleményemet próbáltam önökkel megosztani, hogy egy értelmes vita és módosítások után egy olyan törvényt sikerüljön a végszavazásnál elfogadni, amely hosszú ideig és jól szabályozza a Magyar Honvédség mûködését. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)