JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Ezt a nagy pakkot nem azért hoztam, hogy elrémítsem önöket és mindent fölolvassak belõle, hanem a saját tájékozódásom érdekében egyfajta sillabusz.
A konkrét hozzászólás elõtt engedjenek meg három rövid gondolatot, amely - azt gondolom - ide kívánkozik. Az elsõ ügyrendi természetû. Tisztelettel kérem, ha erre mód és lehetõség van, a következõ héten a három törvényt - noha összefüggenek - próbáljuk különválasztani, legalábbis itt a vitában, mert hiszen annyira egymás mellett beszélünk el, hogy ez nemigen tartható.
A másik, amit rögzíteni szeretnék, hogy én a katonai és rendvédelmi felsõoktatási intézmények vezetõinek és hallgatóinak jogállásáról szóló törvényhez szeretnék hozzászólni - nyilvánvalóan a megadott idõkeretben és az önök türelmére való tekintettel próbálom összefoglalni mondókámat.
A harmadik: úgy gondolom, e helyen nem célszerû, nem szabad, nem indokolt Bokor Imre magyar hangján az elõzõ sértéseket, az elõzõ kifejezéseket használni.
Egy kormánypárti képviselõnek, amikor e pulpitusról hozzászól, gyakorlatilag három lehetõsége van. Az egyik: ha meg van gyõzõdve arról, hogy a törvény jó, akkor elkezdi méltatni, hogy a törvény jó, ennek mi az elõnye, miért fontos, miért szükséges - és sorolhatnám. A második lehetõsége, hogy eljátssza az ördög ügyvédjének szerepét, pláne akkor, ha nem ért egyet vele, pláne akkor, ha valamiféle gondja van. A harmadik megoldás az, hogy megpróbál reagálni azokra az észrevételekre, felvetésekre, amelyek már az általános vitában idáig elhangzottak, mert azt gondolom, a vita valamiféleképpen errõl kell hogy szóljon. Én az utóbbit választom, bár nyilvánvalóan ki fog derülni belõle az, hogy az elsõ tételt is magamévá teszem, nevezetesen ezt a törvénytervezetet támogatom. Ezt azért húzom alá nagyon hangsúlyosan, mert amivel majd a késõbbiekben foglalkozni szeretnék, az egy olyan kérdés, amelyet ellenzéki képviselõtársaim - hogy is mondjam? - csúnya szavakkal illettek e Ház falain belül, a sajtó elõtt is és más helyütt is.
Reagálni természetesen csak azokra a konkrét felvetésekre, tényekre, észrevételekre lehet, amelyek elhangzottak. Olyan észrevételekre, felvetésekre, amelyek gyakorlatilag a minimális helyzetismeretet nélkülözik, amelyek gyakorlatilag azt sugallják a külsõ szemlélõdõ számára, hogy az illetõ hozzászóló a törvényt sem olvasta el, és nem arról beszél, e helyütt reagálni nyilván nem tudok. Ezért nagy-nagy sajnálatomra Lányi képviselõtársam hozzászólásával e kérdésben nem tudok foglalkozni, hiszen szent meggyõzõdésem, hogy egy egészen más törvényrõl beszélt, egy egészen más helyen és egy egészen más idõpontban.
Nem ugyanez a helyzet Póda Jenõ képviselõtársammal, hiszen õ itt e helyrõl elég summás összegzett véleményt mondott, és ha nem sértem önöket, akkor megpróbálom tételesen idézni õt, és erre valamiféle választ, reakciót megfogalmazni, mert azt gondolom, a dolgokkal így tudunk haladni, így tudunk elõrejutni.
Póda Jenõ képviselõtársam azt mondta a hozzászólásában - és itt idézem: "Összefoglalva tehát, a szokásos és mostanában nem túl magas szintû honvédelmi témájú törvények sorából is kilóg ez a törvénytervezet, a még megfelelõ szintnek is mélyen alatta marad. Éppen a Magyar Demokrata Fórum semmiképpen sem tartja elfogadhatónak. Módosító indítványokkal sem lehet olyan állapotba hozni, ami megfelelne a kitûzött kettõs célnak." Szó szerint idéztem képviselõ urat, és gyakorlatilag e megállapítást a tételeken keresztül szeretném cáfolni, hiszen õ kilenc pontban sorolta föl azokat az aggályokat, amelyeket megfogalmazva úgy találta, úgy gondolta, a törvénytervezet nem alkalmas arra, hogy elfogadjuk. Megjegyzem - és majd konkrét tételeknél szeretnék erre utalni -, fölmerül a gyanú, hogy Póda képviselõ úr is felületesen olvasta a törvényjavaslatot, illetõleg nem olvasott néhány hivatkozást, mert hiszen ha olvasta volna, akkor nagy valószínûséggel egy-két észrevételén módosított volna, egy-két problémafelvetést árnyaltabban fogalmazott volna meg, és azt mondta volna, hogy kérem tisztelettel ez a törvényjavaslat, bár nekem nem tetszik, bár nekünk nem tetszik, de módosításokkal egészen biztosan elfogadható, módosításokkal szükséges és indokolt elfogadni.
(20.10)
Miért? Azért, mert az õ idõszakukban és az õ közremûködésével fogadta el a parlament a felsõoktatási törvényt, az 1993. évi LXXX. törvényt, amely '93. VIII. hó 3-án lépett hatályba. Ez gyakorlatilag kötelezi a honvédelmi minisztert, illetve a belügyminisztert, hogy az ezzel kapcsolatos jogállási törvényt fogalmazza meg, és tételesen felsorolja azokat a szabályokat, hogy milyen ponton és milyen helyütt kell megfogalmazni ezeket.
Póda képviselõ úr azt mondja: kérem tisztelettel, mi meghoztuk ezt a törvényt, sõt mi több, alkottunk egyet, benyújtottuk az utolsó idõszakban, ti pedig, kormánypárti képviselõk, nem foglalkoztatok vele, elutasítottátok és írtatok egy teljesen más törvényt. Tény, hogy bizonyos kérdéseket összevont az új kormányzat és akként kezeli. De szeretném felhívni Póda Jenõ képviselõtársam figyelmét arra, hogy az általuk annak idején elõterjesztett törvényjavaslatban e kérdéssel egy fejezet, két szakasz foglalkozott. Ez tartalmilag még nem feltétlenül jelzés, de azt gondolom, hogy egy fejezet, két szakasz nem feltétlenül tudja szabályozni korrekt és tisztességes módon a felsõoktatási törvény felhatalmazása alapján a hallgatói-oktatói jogviszonnyal kapcsolatos kérdéseket.
Mit mond a képviselõ úr? A képviselõ úr azt mondja - megint idézem -: "A törvényekkel kapcsolatosan csak egy közös vonás fedezhetõ fel - mármint a szabályozott rétegben, ezt én tettem hozzá, bocsánatot kérek -, hogy tudniillik pisztoly van az oldalukon, munkáltatói, közjogi helyzete más és más, így felkészítési igényük is, ennek következtében a törvényi szabályozás is különbözõ megközelítést kíván és kívánna." Azért mondtam, hogy a képviselõ úr nem feltétlenül gondolta át, mert a törvény pontosan ennek az igénynek felel meg. Ha a képviselõ úr megnézi a dolgot, a hiányolt többoldalú megközelítést alkalmazza a törvénytervezet, amikor differenciálja az intézményi hallgatókra vonatkozó szabályokat ekként:
1. "A fegyveres szervekhez nem tartozó polgári hallgatók esetében gyakorlatilag a polgári felsõoktatási intézményekre meghatározott jogállás az irányadó, az intézményi specialitásokból adódó néhány részletszabály beemelése mellett."
2. "Az ösztöndíjas hallgatók esetében a rendõrtiszti fõiskolánál nem tartoznak a rendvédelmi szervek tényleges állományába, a katonai felsõoktatás esetében viszont a Hvt. hatályos szabályai miatt igen, erre tekintettel a javaslat sajátos jogállást teremt, váltogatva a felsõoktatási hallgatói státus elemeit a tényleges katonai jogviszonyból eredõ elemekkel."
3. "A kettõs jogállású hallgatók - és ez a harmadik, amit szabályoz - a Hszt. szerinti hivatásos állomány tagjai, akiknek jog- és kötelezettségi szabályait e javaslat csak az általános szabályokhoz képest határozza meg."
Képviselõ úr azt mondta, hogy nem differenciál. E példák - azt gondolom - bizonyítják, hogy némiképp sántít az érvelés.
Következõként képviselõ úr a hozzászólásában elmondja: "A hatálybalépést illetõen is súlyos kifogások merülnek fel. Például a tanintézetek vezetõinek nyilvános pályáztatására csak 1998. június 30-ától kerülne sor, az indoklás szerinti akkreditáció miatt."
A képviselõ úrnak és mindenkinek, aki ezt az érvet magáévá teszi, szíves figyelmébe ajánlom, hogy a javaslat 49. § (1) bekezdése szerint a törvény a többi szolgálati törvénnyel egyidejûleg a kihirdetését követõ harmadik hónap elsõ napján lép hatályba. Ezen nem változtat az említett paragrafus (3) bekezdése, amely egy halasztott alkalmazási lehetõséget - és nem kötelezettséget, ezt szeretném hangsúlyozni - enged vezetõi beosztások pályáztatását illetõen.
A bekezdésben a határidõ nem megnyitó, hanem lezáró idõpont, ellentétben azzal, amit képviselõ úr mondott. A pályázatok kiírása a hatálybalépést követõen megvalósulhat, ahogyan a katonai felsõoktatás vonatkozásában a honvédelmi miniszter által kiadott 41/1995-ös utasításban már szerepel is. A képviselõ úrnak ajánlom ezt figyelmébe, hiszen ott elõírják, hogy bizonyos posztot már a honvédelmi miniszter úr megelõlegez, pályázhatnak, pályáztatnak ebben a kérdésben. Tehát szintén pontatlan volt a megfogalmazás.
A következõ tétel, melyet cáfolni szeretnék: "A katonai jellegû felsõoktatási intézmények esetében egyszerre lenne szükség a katonai megközelítés parancsuralmi jellegére, valamint a felsõoktatási oldalról kívánkozó önkormányzatiságra. Ez a törvénytervezet ezen elvárásoknak nem felel meg. Ezek a felsõoktatási intézmények egyértelmûen szolgálati helynek minõsülnek a helytelen szabályozás miatt". Ennyi volt verdikt.
Tisztelettel ajánlom képviselõ úrnak, hogy olvassa el még egyszer a törvényjavaslatot, mert egy kritika sem talált. Azért nem talált, mert a módosító rendelkezéseket tartalmazó 51. § (1) bekezdése a honvédelmi törvény 10. § egy ponttal való kiegészítésével, valamint a 49. § (4) bekezdése a honvédelmi törvény 11. § (1) bekezdése h) pontjának hatályon kívül helyezésével éppen annak iktatja ki a hivatkozási alapját, hogy a katonai felsõoktatási intézményt katonai szervezetnek tekintsék békeidõben. Ennek megfelelõen az intézmény külön nem szabályozott jogállására a felsõoktatásról szóló, önök által elfogadott törvény az irányadó, amely eltérésre az intézmény státusát illetõen nem is ad felhatalmazást. Ezt a következtetést viszi tovább a Hszt. 42. § (2) bekezdése, amikor a d) pontjában valamennyi felsõoktatási intézményt a fegyveres szerveken kívüli szolgálatteljesítés körébe sorolja.
Képviselõ úr azt mondja a késõbbiekben, hogy a törvény azért sem jó, mert önálló hatósági jogkört ruház a hallgatókra és - szó szerint idézem - "például önálló hatósági jogkör gyakorlása nélkül köteles a hallgató bizonyos feladatokat végrehajtani". Nehezen értelmezhetõ, alkalmazhatatlan, mert például van kollektív hatósági jogkör is. Más példák szerint intézkedésekben részt venni, vagy részfeladatot önállóan végrehajtani köteles a hallgató. Ilyen felfogás szerint a katonai és rendvédelmi felsõoktatási intézmények nem válnak a magyar felsõoktatás részévé, csak egy darabjává.
Tisztelt Képviselõtársaim! Gondoljanak bele abba, hogy ha egy pedagógus, aki fõiskolára jár, nem feleltethetne diákot, nem készülhetne fel arra, hogy a késõbbiekben mit kell csinálnia. A törvény egyébként arról szól - és itt szeretnék megint konkrétan fogalmazni -, hogy tudniillik az intézkedési jogkört a hallgató önállóan nem végezheti. A törvény arról szól, hogy mellette mindig ott van egy hivatásos, aki mellett intézkedhet, aki azt a feladatot ellenõrzi, önállóan soha sem. Maximum annyi, hogy szólnak, hogy telefonálj ide, hívj erõsítést, de én azt gondolom, hogy ez nem tartozik a hatósági jogkörbe. Még egyszer hangsúlyozom: egy hivatásos felügyelete és felelõssége mellett intézkedhet a hallgató.
Képviselõ úr a következõkben említi: "Ugyancsak érthetetlen a honvédelmi miniszter túlzott jogköre például intézményen belüli személyi kérdésekben, például a rektorhelyettesek ügyében, vagy még lejjebb. Teljesen nyilvánvaló, hogy politikai ellenõrzésnek és irányításnak kell megfeleljenek a felsõoktatási intézmények, de ez ilyen mélységben káros." Szó szerint idéztem. Tisztelt képviselõ úr! A felsõoktatási intézmények belügyeibe való beavatkozásról már ismerünk példákat, hiszen az ön elõzõ idõszakban történt képviselõsége idején esett meg, hogy a honvédelmi miniszter egyetlenegy levélben utasította a felsõoktatási intézményeket, hogy legyenek kedvesek hitet oktatni. Akkor ez a kérdés nem volt probléma, akkor ez a kérdés nem vetõdött fel. A jelenlegi jogszabálytervezet ténylegesen több lehetõséget ad a miniszternek annál, mint ami a gyakorlat, de nem ad több lehetõséget annál, mint amit a felsõoktatási törvény e tárgykörben engedélyez.
(20.20)
Itt tehát semmiféleképpen nem lehet vádként megfogalmazni azt, hogy a honvédelmi miniszternek valamiféle túlzott politikai jogköre, hatalma lenne, amivel olyan egyéni, kézi irányításos módszerrel avatkozhatna bele a dolgokba.
A következõ tétel, ami szintén fontos, súlyos probléma, és itt megint idézem, hogy: "Nincs jól megkülönböztetve a szolgálati jogviszony és a hallgatói jogviszony keretében a fegyelmi és kártérítési felelõsség, és persze sok minden más sem." A sok minden más semet cáfolni nem tudom, mert nem tudom, mi tartozik ebbe a kategóriába. De azt mondom, hogy el kellett volna olvasni a törvényt, hiszen az el nem választottságra való utalás - kerestem a tételemet - tételesen cáfolható a hallgatók vonatkozásában:
"1. A polgári hallgatók teljes tanulmányi idejük alatt az intézmény fegyelmi és kártérítési joghatósága alatt állnak. Esetükben a javaslat 22. §- ában található utalás alapján a felsõoktatási törvény 38-45. §-a az irányadó.
2. A Rendõrtiszti Fõiskola ösztöndíjas hallgatói vonatkozásában az a) pontban - tehát az elõzõekben megfogalmazottak az irányadók.
3. A katonai felsõoktatási intézmények ösztöndíjas hallgatóira vonatkozó 27. §-ból az adódik, hogy a képzés elméleti szakaszában - a polgári hallgatókhoz hasonlóan - a felsõoktatási fegyelmi és kártérítési jogkör az irányadó, míg a szakmai gyakorlat és a katonai kiképzés ideje alatt a sorkatonákra vonatkozó fegyelmi és kártérítési szabályok az irányadóak - 27. § (1)-(2) bekezdés. A fõ szabály alól a kiszabott fegyelmi büntetés letöltésének a tanulmányi idõszakra való átvihetõsége - 30. § (1) bekezdés - ad lehetõséget".
S a kettõs jogállásúakra mi vonatkozik? "A kettõs jogállású hallgatók esetében a 32. § (2) bekezdés kizárja az intézményi fegyelmi és kártérítési jogkört, így e személyekre az eredeti jogállásuk szerinti fegyelmi és kártérítési szabályok az irányadók."
9. pontként fogalmazta meg Póda képviselõ úr: nincs ilyen, hogy rendelkezés. Ez ténykérdés. Igaza van, ez az a pont, amit módosító javaslattal rendeletre vagy utasításra ki lehet cserélni, egyébként maga a gondolat, hogy tudniillik ilyen adható és jár, azt gondolom, ez az õ véleményével sem ellentétes. Azt gondolom, ha a Rendõrtiszti Fõiskola esetében a Belügyminisztérium is akar hasonlót tenni, mint ahogy ez meg van fogalmazva a katonai felsõoktatási intézményeknél, akkor ez lehetõség számára. Ez egy olyan eset, ahol módosító javaslattal valóban lehetne segíteni a dolgon.
Summa summarum, mert Póda képviselõ úr véleményének a végére értem, azt szeretném elmondani, nagyon jó dolog, ha a parlament falai között megfogalmazhatunk észrevételeket, véleményeket. Nagyon jó dolog, hogy a véleményeket ütköztetjük, mégis azt hiszem, és azt gondolom, hogy az volna a normális, az volna a korrekt, és az volna az igazán elõrevivõ, ha ezeket a javaslatainkat, a mondandónkat megpróbálnánk valamilyen úton és formában harmonizálni azzal, ami egyébként a törvénytervezetben, a törvényjavaslatban benne szerepel.
Úgy gondolom, ennek a törvénycsomagnak - és itt már beszélek mind a három törvényjavaslatról - az elfogadása nagyon fontos.
Befejezésül engedjék meg, hogy idézzek egy szociológiai felmérésbõl egy 38 éves õrnagy urat, aki a következõt mondotta volt, s amivel én alá szeretném támasztani, hogy nemcsak mi, akik e kérdéssel foglakozunk, nemcsak a közvélemény egy jelentõs része, hanem bizony-bizony és leginkább maguk a katonák várják ezeket a törvényeket, és itt indoklásként olvasnám: "Ha a katonai vezetés valamilyen módon nem állítja meg a hivatásos állomány kiáramlását a hadseregbõl, rövid idõn belül kritikus helyzet áll be. Átlépünk egy olyan küszöböt, ahonnan nincs visszaút. A tapasztalt, jól kiképzett tisztek eltûnnek, és magukkal viszik a tudásukat anélkül, hogy átadnák a katonai fõiskolán igen gyengén felkészített fiatalabb bajtársaiknak, ezért ezeket sorozatos kudarcok érik a kiképzés és a mindennapos élet területén. A tapasztalt tisztekkel szembeni elvárásokat akarják érvényesíteni velük szemben, ami természetesen nem megy, ergo: ezek a tisztek is leszerelnek. Ez a 22-es csapdája. Ezzel együtt pedig a kiképzés színvonala, az összes hadköteles férfi felkészítése egyre alacsonyabb szintre süllyed. A politikai vezetést, a parlamentet rá kell venni, hogy végre döntsön."
Tisztelt Képviselõtársaim! Végre döntsünk!
Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)