DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Amikor a törvényjavaslat általános vitájának elsõ napján csak szûk 15 perc állt rendelkezésünkre a legfontosabb gondolataink kifejtésére, nem tudtam a törvényjavaslat kapcsán kifejteni azokat a nézeteinket, amelyek a törvényjavaslat jó megoldásaihoz kapcsolódtak.
Engedjék meg, hogy egy meglepõ dicsérettel kezdjem a javaslat kapcsán ezt a felszólalást, mégpedig a törvényjavaslat kevésbé fontos részéhez - legalábbis a kormány szerint kevésbé fontos részéhez - kapcsolódóan, amikor az átvilágító bizottság jogállását illetõen szakított azzal az elképzeléssel, amely olyan sok vitát váltott ki az átvilágító bírák státuszát illetõen, és azt az új megoldást célozza a javaslat, hogy a bizottságot nem a kormány szerveként kívánja a jövõben mûködtetni, hanem az Országgyûlés alárendeltségébe helyezi. Ezzel általánosságban egyet lehet érteni és szeretném ezt támogatni, ugyanakkor a részleteiben ezt a megoldást így, ebben a formában nem tudnánk elfogadni.
A javaslat szerint ugyanis a bizottságot az Országgyûlés intézményeként kívánja a törvényhozás elfogadására ajánlani az elõterjesztõ, de nem az Országgyûlés elnökének, hanem az Országgyûlés fõtitkárának kívánja alárendelni. Úgy gondolom, ez ellenkezik minden olyan intézménnyel, amely az Országgyûlés által megválasztott - és ezek szerint igen magas közjogi legitimációt jelentõ pozíciókba kerülõ - személyeket általában körülveszi, úgyhogy a mi véleményünk szerint ezt a megoldást támogatva tovább szeretnénk fejleszteni, és nem az Országgyûlés fõtitkárának, hanem az Országgyûlés elnökének szeretnénk azt a jogot biztosítva látni, amely az átvilágító bizottság tagjainak a munkáltatói jog gyakorlásával és általában a státuszával függene össze.
Ugyanakkor, amikor ezt üdvözöljük, nagyon furcsának és a törvény ezen rendelkezésével teljesen ellentétesnek találjuk azt a megoldást, amely a történeti hivatal elhelyezését jelentené az új javaslatban, hiszen amint erre már a korábbi felszólalásomban tudtam utalni, nagyon szerencsétlen az a megoldás, amely teljesen kormányfüggõ állapotot jelentene a történeti hivatal vezetõjének és helyettesének kinevezését és elsõsorban a munkáltatói jogok gyakorlását illetõen, hiszen a miniszterelnök belátásra bízza nemcsak a kinevezést, illetõleg ennek az elõterjesztését, hanem a nem megfelelõ munkavégzés esetén történõ elmozdítási lehetõséget is.
Az a véleményünk, hogy a következetes megoldás csak az lehet, ha az információs önrendelkezési jog szempontjából lényeges és új intézmény vezetõ tisztségviselõit - hasonlóan az átvilágítást végzõ bizottság tagjaihoz -, a pozícióba kerülésüket illetõen az Országgyûlés illetékes bizottságának meghallgatását követõen az Országgyûlés választaná meg ezekbe a pozíciókba.
(21.00)
Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslat vitáját követõen elég jelentõs sajtóvisszhangot kapott a kormányon belüli nézeteltérés, ami - az elõterjesztõi expozét követõen, abból is kiérezhetõen - a két kormánypárt között létezik, és úgy tûnik, hogy még nem került nyugvópontra. Annál is inkább ezt kell mondanom, hiszen a mai általános vita nem kerül lezárásra és úgy tûnik, hogy ennek az egyedüli oka az lehet, hogy a kormányon belüli ellentét a koalíciós pártok nézeteit nem közelítette.
Úgy gondoljuk, nem használ a törvény mielõbbi meghozásának ez a függõ, politikailag nem rendezett állapot és egyre erõsebb az a meggyõzõdésünk - igazolhatóan alátámasztani látszik azt a véleményemet, amelyet kifejtettem -, hogy valójában nem áll szándékában a kormánynak a minél gyorsabb és megnyugtatóbb rendezés ebben a körben.
Arra gondolok, tisztelt Országgyûlés, hogy a legfontosabb kérdések körében sincs egyetértés az elõterjesztõ miniszter és az õt támogató párt, valamint a nagyobbik kormányzó párt között.
A törvény eredeti formájában kétségtelenül csak a III/III-as titkosszolgálatokat jelentõ tisztségviselõk, illetõleg hálózati személyek körében tette volna lehetõvé az oda tartozó személyek szempontjából az átvilágítást, illetõleg csak ezeknek a hálózati személyeknek a munkáját illetõen tenné lehetõvé az információs önrendelkezési jog megvalósulását.
Mi abban vagyunk érdekeltek - és itt szeretném némi önkritikával is az 1994-ben megalkotott törvény kapcsán kijelenteni -, hogy jobb törvényt lehet alkotni. Ezért mi támogatni szeretnénk azt az egyre erõsebben érzékelhetõ nézetet - akár módosító indítvánnyal is -, amely arra irányulna, hogy nemcsak a III/III-as, hanem a III/I-es, a III/II-es, a III/IV-es és az önálló osztályként mûködõ egyéb titkosszolgálati szervezetekhez tartozók körét is egyrészt az átvilágítással érintett személyek szempontjából megvizsgálná, másrészt pedig az információs önrendelkezési jog megvalósulása szempontjából lehetõvé tenné ezeknek az aktáknak a történeti hivatalhoz kerülése után az abban való tájékozódást azoknak, akik érintettek, illetõleg ezeknek az õrzését, a továbbiakban nemcsak a történettudományok, hanem általában az egész elmúlt rendszer nem jogállami mûködésének egyik nagyon jelentõs részét képezõ anyag átadással történõ átkerülését a történeti hivatalhoz.
Én úgy gondolom, tisztelt Országgyûlés, hogy a törvényjavaslat mielõbbi elfogadása nemcsak a kormánypártok érdeke, ebben mi is érdekeltek vagyunk. Nagyon kíváncsiak várjuk azt, hogy mikor tudunk valóban az Alkotmánybíróság elvárásainak megfelelõen pontot tenni legalábbis itt, ebben a Házban a törvény megalkotására. Arra kérem tisztelt koránypárti képviselõtársaimat, azokat, akik jelen vannak, s azokat is, akik most nem kísérik ezt a vitát figyelemmel, hogy ne fogadják meg a sajtóban napvilágot látott - nem éppen parlamentáris - nyilatkozatok alapján azt a felhívást, amely arra irányult, hogy a javaslatot csak az elõterjesztett formájában kívánja a nagyobbik párt megszavazni.
Remélem, hogy ezt a kissé szokatlan felhívást a koránypárti képviselõk nem fogják követni.
Úgy gondolom, hogy a továbbiakban a jövõ héten remélhetõleg lezáruló általános vita után kezdõdõ részletes vitában valóban valamilyen konszenzus felé törekvõ módosító indítványokkal mi magunk is hozzá tudunk ehhez járulni. Köszönöm szépen a figyelmüket.