Szájer József Tartalom Elõzõ Következõ

DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A múlt héten a Miniszterelnöki Hivatal egyik tisztségviselõje a Magyar Nemzet tudósítójának kérdésére válaszolva elárulta, hogy a lemondott pénzügyminiszter mintegy 2 millió forinttal távozik a kormányból, mert kifizetnek neki hathavi felmondási idõre számított bért, továbbá kéthónapnyi végkielégítést. Azt is megerõsítette, hogy a korábban lemondott miniszterek: Békesi, Kovács, Katona, Kósáné, Fodor miniszterek szintén részesültek hathónapi felmondási idõre számított összegben.

Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt szerint olyan kormánytagnak, aki önként, lemondással válik meg a kabinettõl, a jelenleg hatályos jog szerint nem jár végkielégítés és felmondási összeg sem.

Kedves Képviselõtársaim! A hatályos jogban az alkotmányon kívül ma két olyan törvény van, amely részben foglalkozik a kérdéssel. Az egyik a köztisztviselõk jogállásáról szóló, ez azonban az illetményrendszer kivételével nem terjed ki a miniszterre.

A másik jogszabály a régi, de még hatályos '73. évi III. törvény, amely a Minisztertanács tagjainak jogállásáról szól. Ennek 13. §-a ad a mostani alkotmánnyal ellentétesen felhatalmazást a kormánynak arra, hogy a miniszteri jogállás részletszabályait megalkossa.

A Miniszterelnöki Hivatal véleménye szerint olyasmi, hogy lemondás, nem is létezik. Ez azonban nem igaz, hiszen az idézett törvény, a '73. évi 2. §-a külön említi a lemondást és a felmentést, és az 1987-es kormányrendelet csak a felmentés esetére teszi lehetõvé a hathavi kifizetést, végkielégítésrõl pedig nem is tesz említést. Nem szól a rendelet a lemondás anyagi következményeirõl sem, ami annyit jelent, hogy erre az esetre egy fillér sem jár a miniszternek.

A Fidesz számára az, hogy a lemondásokat jogi csûrés-csavarással felmentéssé maszkírozzák azért, hogy aztán nagy pénzeket fizettethessenek ki maguknak, elfogadhatatlan.

Mi, fideszesek tiltakozunk az adófizetõk nehezen megkeresett pénze rovására folytatott kormányzati jogi bûvészkedés ellen. Ez a gyakorlat azért is vértforraló, mert ha én, mondjuk, egy, 20 évet ledolgozott egyszerû munkavállaló, például sofõr vagyok és magam mondok fel a munkahelyemen, egy fillér végkielégítés nem jár nekem. De ugyanúgy magam viselem döntésem következményeit, ha a köz alkalmazottja, például pedagógus vagyok. Pedig a miniszter ugyanannak az államnak az alkalmazottja, a Magyar Köztársaságé.

A kormány mostani jogértelmezése ellentétes a munka törvénykönyve, a közalkalmazotti, a köztisztviselõi, a polgármesterek vagy épp a képviselõk jogállását szabályozó törvények lemondásról szóló szabályaival. Egyik esetben sem jár ugyanis végkielégítés vagy felmondási összeg annak, aki maga mond fel a munkahelyén.

Tisztelt Ház! Mielõtt önök, kormánypárti képviselõtársaim, még két év után is azzal akarnának visszavágni, amit megszoktunk, hogy az elõzõ kormánytól örökölték ezt a helyzetet, felhívnám a figyelmüket, hogy a Fidesz az elõzõ kormánynak nem volt tagja. (Derültség.) Annyi különbség azonban ezen a téren van a két kormány között, hogy az elõzõ kormánynak a miniszterek lemondása miatti jogi problémákkal nem kellett annyit küszködnie, mert a kormányt a miniszterelnök kézben tartotta, s az a kormány nem a ma rendszeres kéthavi lemondások által, hanem a miniszterelnök akaratából alakult át, amikor arra szükség volt.

Tisztelt Ház! A Fidesz csütörtöki tiltakozása hatására pénteken a miniszterelnök egy nyugdíjas aktívaértekezleten bejelentette: a Legfelsõbb Bírósághoz fordul azért, hogy megtudja, törvényes-e a miniszteri végkielégítés. Horn Gyulának sikerült, nem épp jogállami módon, a legmagasabb bírói testületet alaposan összetéveszteni saját kormányának egyik hivatalával. Igaz, nem õ az elsõ demokrata érzelmû vezetõ politikusaink közül, akinek gondjai vannak a hatalmi ágak elválasztásának két évszázados jogállami elvével. Az elõzõ Országgyûlést már kiszolgált képviselõtársaim emlékeznek még arra a felejthetetlen pillanatra, amikor egy akkori vezetõ, félig kormánypárti képviselõ összekeverte Rousseau-t Montesquieu-vel.

A magyar alkotmány szerint a kormány jogi szakvéleményért nem fordulhat a független magyar bírósághoz. A magyar adófizetõk egy egész kis apparátust fizetnek azért, hogy jogi kérdésekben a kormánynak ne legyen gondja, ezt Igazságügyi Minisztériumnak nevezik.

Tisztelt Ház! Addig is, amíg Horn Gyula képbe jön a Bokros-végkielégítés jogi hátterét illetõen, a Fidesz a következõket követeli:

A kormány haladéktalanul szüntesse meg a miniszteri lemondások miatt kialakult helytelen jogértelmezést és törvénytelen gyakorlatot. Fizettesse vissza az eddig törvénytelenül felvett összegeket a lemondott miniszterektõl. (Taps a jobb oldalon.) Ne utalja ki a pénzügyminiszter végkielégítését és felmondási díját. Vonja vissza az alkotmányellenes '87-es rendeletet, terjessze be végre a miniszteri jogállást szabályozó törvényt a parlament elé, lehetõleg még a következõ miniszter lemondása elõtt.

Ha azonban fennmarad az adófizetõk pénzének rovására folytatott diszkriminatív értelmezési gyakorlat, (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) akkor a Fidesz haladéktalanul az Alkotmánybírósághoz fordul az alkotmányellenes kormányrendelet (Az elnök pohara megkocogtatásával ismét jelzi a felszólalási idõ leteltét.) megsemmisítése érdekében és benyújtja saját törvénytervezetét. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage