DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örülök, hogy államtitkár asszony is elmondta ugyanazokat a jogszabályokat, amelyeket én korábban elsoroltam. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a kormány programjának 124. oldalán ezt olvashatjuk: "Megfelelõ törvényi szabályozás hiányában sürgõsen, még 1994-ben - most '96-ot írunk! - meg kell alkotni a miniszterek és az államtitkárok jogállásáról szóló törvényt." Úgy tûnik, hogy az MSZP és az SZDSZ akkor tudta, hogy a miniszteri jogállás szabályozása nem megfelelõ.
Azt pedig, hogy hat hónapra jár-e a miniszternek a felmondási idõre díj, pontosan ezt igyekeztem cáfolni. Az 1987-es minisztertanácsi határozat, amely egyébként alkotmányellenes, hiszen törvényben kell az alkotmányról rendelkezni, nem szól a lemondásról. Elõbb Petõ Iván is összekeverte a lemondás és a felmentés kérdését. Pedig világos a különbség, ha valaki lemond, akkor önként veszi a kalapját, bedobja a törölközõt - ahogy ezt itt a parlamentben egyesek mondani szokták -, míg abban az esetben, ha valakit felmentenek, akkor a miniszterelnök kezdeményezi ezt. Ha alaposan elolvassa ezeket a jogszabályokat, amelyek errõl szólnak, és amelyek itt vannak elõttem is, abban az esetben egyértelmû, hogy a lemondás esetén nem jár.
Egyébként a törvények is így rendelkeznek. De ez igazságos is, hiszen egy átlagos normál munkavállalónak abban az esetben, ha maga mondja fel a munkaviszonyát, nem jár semmi. Abban az esetben azonban, ha a munkaadója mond fel neki, akkor természetesen még végkielégítésre is jogosult. Ebbõl következõen azt gondolom, hogy a törvényekbõl - jelenleg egyébként szabályozatlan törvényekbõl (sic!) - világosan kiolvasható, hogy a minisztereknek ez a fajta végkielégítés és ez a hathónapi díj abban az esetben nem jár, ha lemondanak, és ennek a következményét nyilván maguk vállalják, hiszen maguk döntik el azt, hogy mikor mondanak le. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)