CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Napirend elõtt országos ügyként mi a pénzügyminiszter-cserének szélesebb körével szeretnénk foglalkozni. Tudniillik a napokban az ország közvéleményét leginkább foglalkoztató aktuálpolitikai kérdés valóban ez, a pénzügyminiszter lemondása és utódlásának még meg nem oldott kérdése. Ennek ez az egész végkielégítési ügy csak egy ága, neuralgikus és morális szempontból kétségtelenül nagyon fontos ága, de ennél sokkal lényegesebb összefüggések is vannak.
A pénzügyminiszter-cserének nemzetközi pénzügyi, gazdasági vetülete is van, befolyásolja a pénzvilággal meglévõ kapcsolatainkat, a külföldi tõke gazdaságunk számára annyira fontos beáramlását. Ennek a vetületnek is van egy, a mindenkori minisztercserénél izgalmasabb részlete, mivel a kormányfõ tárgyban írt megnyugtató levelei egyrészt nem fedhették be a teljes kört, másrészt olyan fontos tárgyalások, események küszöbén íródtak, mint amilyen az OECD-be történõ, valóban történelmi jelentõségû felvételünk.
A belföldi vetülete ennek a minisztercserének a szokásosnál sokkal nagyobb. Ez a gazdasági problémák függvényében teljesen érthetõ, annál is inkább, mivel - képletesen szólva - köztudomású, hogy jelenleg, furcsa, de így van, míg más országoknak van egy pénzügyminisztériuma, nálunk pedig a Pénzügyminisztériumnak van egy országa.
(15.30)
A múlt héten szóltunk itt napirend elõtt az ország egyre növekvõ elszegényedésérõl. Egy elszegényedõ ország számára messzemenõen nem közömbös a pénzügyminiszter személye.
És van ennek a pénzügyminiszter-cserének egy, a szokásoktól valóban messze elrugaszkodó mellékzöngéje, ez pedig a távozó miniszter végkielégítése, amirõl itt már az elõbb szó volt. Közismert, hogy a miniszterelnök úr a Legfelsõbb Bírósághoz fordul, eldöntendõ ezt a jogi kérdést. Mindenki tudja, hogy a Legfelsõbb Bíróság peres ügyekben szokott dönteni. Tehát végülis és mégiscsak itt is egy perrõl van szó, képletesen: a magyar nép és kormánya közötti perrõl. Nem a gazdasági nehézségek megoldásáért folytatott küzdelem miatt, hanem a társadalom kezelése, az alkotmányosság megsértése, az oktatásban, egészségügyben, szociálpolitikában feleslegesen okozott károk miatt, a nemzetellenes családpolitikáért, a középosztály lecsúszásáért, a tömeges elszegényedéssel torzuló társadalomszerkezet kialakulásáért. Ezért valóban perben áll a kormány a társadalommal, azonban ebben nyilván nem a Legfelsõbb Bíróság fog dönteni.
Mi most a pénzügyminiszter-csere kapcsán sürgetjük a külsõ és belsõ egyensúlyjavítás fontossága mellett - illetve éppen azért is - a gazdaságpolitikai fordulatot, a reálgazdaság megerõsítésének elõsegítését, az infrastruktúra fejlesztését, a humán befektetéseket, a belföldi fogyasztást elõmozdító lépéseket, a mikrogazdaságot fojtogató helyzet megszüntetését, a reálbérek további csökkenésének megakadályozását.
Bokros Lajosnak az ismeretes 25 pontjában is szereplõ alapelve volt az, hogy a magyar gazdaság akárhányszor növekedésnek indult, az mindig egyensúlytalanságot okozott. Ez a felfogás összemossa a tervgazdaságban valóban létezõ egészségtelen növekedést a piacgazdaság szükségképpen egészséges növekedésével. Ezért a belsõ kereslet megélénkülése a gazdasági növekedés elengedhetetlen feltétele. Az igazság az, hogy a tavalyi 10 százalékos reálbércsökkenés lefékezte a gazdasági növekedést is, mely nem volt egészségtelen.
Folytatni kell a stabilitást, a stabilizációt - de egészen más hangsúlyokkal. A gazdasági növekedés automatikusan javítja majd a külsõ és a belsõ egyensúlyt. Mi erre a gazdaságpolitikai fordulatra ösztönözzük a kormányt és az új pénzügyminisztert.
Köszönöm türelmüket. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)