DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Minden nagyobb témakörnek kialakult vitaegyüttese van a parlamentben, és én nem tartozom a társadalombiztosítási kérdéskör szokott vitaszereplõi közé. Hogy mégis vállalkoztam arra, hogy ma a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetésérõl, illetve az Állami Számvevõszék véleménye a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetésérõl szóló elõterjesztések vitájában részt vegyek, annak hamarosan szeretném az indokoltságát feltárni.
Hosszú lenne, hogyha általában a pénzügyi alapok és a társadalombiztosítási költségvetések - nem utolsósorban a most megszületettnek - történetét akár csak dióhéjban fel szeretném idézni. Nem teszem. Szövevényes történetükrõl majd nyilván egyszer monográfia készül, most pedig a legfõbb mozzanatok az önök figyelmének középpontjában állnak és emlékezetük megõrzi azokat.
Én tulajdonképpen egyetlenegy dologról szeretnék szólni, és ez az a rendkívüli körülmény, amire már a február 20-i ülésen - tehát alig egy héttel ezelõtt - több felszólaló felhívta a figyelmet. Az, ami odavezetett a vitában, hogy az MDF részérõl Pusztai Erzsébet, majd a különbözõ pártok részérõl felszólalók jelezték, hány sebbõl vérzik az eredeti kormányjavaslat, és hogy a dolog odáig jutott a vitában - nagyon rövid idõ alatt -, hogy egy modern fogalmat idecitálva: a kormányjavaslatot totálkárosnak lehetett minõsíteni.
(16.40)
A vitának ezen a pontján szólalt fel Surján László és tette meg azt az indítványát, hogy az elnök napolja el az eredeti javaslat tárgyalását. Az elnöklõ - ha szabad emlékezetükbe idéznem - azt mondotta: a házbizottságban már szóba került az a körülmény, hogy olyan módosításra kerül sor, amelyik lényegében a kormányzat megváltozott javaslatának elõterjesztésében ölt testet, így õ elnapolja a tárgyalást abban a reményben, hogy közelesen ennek beterjesztésére, majd tárgyalására sor kerül.
Az elõttem szóló dr. Kiss József és szerzõtársa, Matyi László a közös elõterjesztésben fel is lebbentették a nagyon is átlátszó fátylat a dologról, és nyíltan, becsületesen elmondották, hogy õk a nevüket adták tulajdonképpen egy új kormányjavaslat beterjesztéséhez. Itt is csak hivatkozhatom a nagyon becsületes, nyílt szavú elõadásra, hiszen önmagáért beszél az az elõterjesztés, amit kezünkbe kaptunk, amint azt Kiss József az elõterjesztés kapcsán megis határozta: a szerzõként feltüntetett Kiss József és Matyi László, az MSZP, illetve az SZDSZ tisztelt képviselõi, tulajdonképpen egy új törvényjavaslatot terjesztettek elõ - hallottuk ezt nagyon világos elõadásban Kiss Józseftõl. És az elõterjesztés indoklása is ezzel a mondattal kezdõdik: "a benyújtott törvényjavaslat egészében módosítást igényel". S valóban, kezünkbe kaptunk egy olyan szöveget, amelyik a törvényjavaslat preambulumát, mind a négy fejezetét és tíz mellékletét teljes egészében módosítani kívánja. Az elõadói beszéd néhány mozzanatra fölhívta a figyelmet, és nyilvánvaló, hogy ennek a szövegnek a vitatása a részletekig lehatolóan számba fogja venni mindazt, ami a törvényjavaslatról, immár mint a kormánypártok tényleges ajánlatáról, elmondható és elmondandó.
Én egy olyan törvényhozási problémáról szeretnék szólni, ami tulajdonképpen nem jelenik meg közvetlenül az elõterjesztésben, de úgy gondolom, hogy olyan nagy jelentõségû mozzanat, amelyet nem mellõzhetünk. Nem véletlenül utaltam rá, hogy az eredeti elõterjesztésben 1/a és 1/b alatt a mai napirendi javaslat egy törvényjavaslatot és egy számvevõszéki véleményt tartalmaz. A módosítás révén egy olyan változattal találkozunk, amelynek vannak elõzményei a magyar törvényhozásban, de nem ezzel azonosítható módon. Számos esetben történt meg, hogy egyes módosításokat, amelyek késõn születtek, a vonatkozó törvény idõben való megszületése érdekében, a kormány által ösztönzött módon, képviselõk módosítással látnak el, és azután a kormányzat képviselõje bejelenti, hogy maga támogatja a módosítást, és utat enged - most a formai kérdések variánsait kellene felsorolnom - ennek a módosításnak, mert meggyõzõdött annak helyességérõl.
De itt másról van szó! Egy benyújtott kormányjavaslat teljes szövege, annak valamennyi melléklete helyett kíván helyt adni egy megszületett új szövegnek, amelyet a kormányzat vállal, amelyet a formai konfliktus elkerülése végett két kormánypárti képviselõ jegyez. Azonban itt úgy gondolom, érdemes és szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy az Állami Számvevõszék véleményének benyújtása nem mellõzhetõ. A magyar törvényalkotás rendje és az Állami Számvevõszék hivatása egyaránt megköveteli, hogy a törvény úgy szülessék meg, hogy annak vitatása, elfogadása és megalkotása során az azt megszavazó képviselõk idõben és behatóan tanulmányozhatták, mérlegelhették az Állami Számvevõszék véleményét, hogy annak ismeretében és megfontolásával alakíthassák ki a maguk véleményét és hozhassák meg a maguk döntését.
Legyen szabad emlékezetükbe idézni azt, ami az állami számvevõszéki törvényben, annak indoklásában van; és hadd emlékeztessek arra, hogy a korábbi ciklusban az akkori tisztségviselõk elõadásában egyre növekvõ súlyt kapott annak precizírozása, hogy az Állami Számvevõszék véleménye kit illet, kinek kell foglalkoznia vele elsõsorban és mi az igazi szerepe. Az Állami Számvevõszék - és valamennyiünk tudatában él ez a mozzanat, de legyen szabad egy kis fényt felvillantani ennek megvilágítására - a Magyar Országgyûlésnek választott testülete, egy olyan testület, amely megadott feladat ellátására tölti be alkotmányos szerepét, és amely a maga véleményét köteles az Országgyûlés elé terjeszteni.
Kérdezem én, hogyha egy teljesen új javaslat kerül elénk - az ismert és tolerálható kormányzati megoldással, képviselõi módosításként -, akkor hol, mikor és hogyan kap helyet az új számvevõszéki vélemény. Mert félreértés ne legyen: ha megváltozott az elõterjesztés, akkor nyilvánvalóan ahhoz nem társulhat az elõzõ, a mostanitól eltérõ szöveghez fûzött számvevõszéki vélemény! Akkor a lényegileg mindenki által, a benyújtók által is elismerten új kormányjavaslat új számvevõszéki mérlegelésre, új számvevõszéki véleményadásra és a megismert véleményt megfontoló képviselõk állásfoglalására, majd döntésére tarthat és tart is számot.
Tulajdonképpen be is fejezem, tisztelt Országgyûlés. Ennek a megoldásnak a szükségességére hívtam fel a figyelmet, bízva és remélve, hogy a kormány nem fogja mellõzni, nem is mellõzheti egy ilyen számvevõszéki véleménynek a bekérését. Nem mellõzheti, mert az elhangzottak után mellõzhetetlen, hiszen formailag könnyített módon, de egy új kormányjavaslatról van szó. És a Számvevõszék - amelyrõl hadd mondjam el itt, hogy megalakulása után ismételten volt alkalmam nyilatkozni a munkájukról - egyre magasabb szintû általános tevékenysége keretében nyilván a tõle telhetõ legrövidebb idõ alatt, a tõle telhetõ legnagyobb pontossággal és a számára kötelezõ alkotmányos felelõsséggel fog véleményt mondani.
(16.50)
A kormánynak és az Országgyûlésnek közös feladata, hogy legyen fogadókészsége ennek a kötelezettségnek a teljesítése során a megfelelõ eljárásra. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)