DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezelõtt egy évvel a "bokros" szó a teendõ állandó jelzõjeként volt ismeretes a magyar nyelvben. Az azóta eltelt idõben azonban, ha azt a szót halljuk, hogy "bokros", mindenkinek a csomag jut az eszébe.
A Bokros-féle csomagról sokszor hallottuk, hogy nem Bokros Lajos magánügye, hanem egy egész kormány programja.
A Bokros-csomag tárgyalásakor és végrehajtásakor tekintélyes kormányférfiak világmegváltó pózban a nemzet senki által meg nem értett megmentõjének képzelték magukat. Ezen nemes küldetés tudatában gátlástalanul segítettek kihúzni az emberek zsebébõl az utolsó filléreket és ezeket néhány más ember zsebébe tömködték.
A csomag útját a lemondott miniszterek mellett súlyos alkotmánybírósági ítéletek jelezték. A csomag, amelynek sikerérõl a korabeli lapok április-május táján - még megvalósítása elõtt - sikerként számoltak be, kezdett kellemetlen lenni. Akkor kiderült, hogy nemcsak az egyik koalíciós pártnak, hanem mindkettõnek cipelnie kell, a terhek valóban nagyok voltak, a feladat óriási. Meg is haladta a kormány képességét.
A törvényszerû kudarc fõbb okai a következõk:
Elõször: tûzoltás idején nem lehet egy épület átalakítását is elvégezni, a költségvetés és fizetési mérleg hiányát nem lehet olyan színvonalú ötletekkel megoldani, mint például a fogorvosi ellátások társadalombiztosítási támogatásának megszüntetése.
Másodszor: egy épület felújításához és átalakításához akkor érdemes hozzáfogni, ha a bentlakók tudják, miért folynak a munkálatok, és meg is akarják valósítani az átalakítás terveit.
A Bokros-csomag részletes terveit és távlatos céljait a bentlakók, a lakosság nem látta, nem érti és nem is igenli.
Harmadszor: egy épület felújításához és átalakításához az elõbbieken kívül még két dolog feltétlenül szükséges. Ismerni kell az épület jelenlegi tervrajzát és annak az átalakításnak a tervrajzát, amit meg akarunk valósítani.
Sajnos ezek egyike sem áll rendelkezésre. A kormány alkalmazásában állók között ugyan vannak olyanok, akik ismerik a szociális ellátórendszert vagy az egészségügyet, ám ezek a szakemberek nem a pénzügyben dolgoznak.
Az ámokfutáshoz hasonló átalakítási düh kitörése után a szakminisztériumok, s velük a szakmaiság háttérbe szorult. A szakminisztériumok a PM kihelyezett osztályává váltak.
Most, az újabb pénzügyminiszteri váltás idején felmerül a kérdés: magára találnak-e a szakminisztériumok, magára talál-e a Népjóléti Minisztérium, alkalmas-e a jelen állapotában a népjóléti arra, hogy szakmailag megalapozott elõterjesztéseket hozzon elénk.
A pénzügyben született hibás szakorvosi vizitdíj ötlete helyett tudnak-e jobbat kitalálni, mint a tavaly megkezdett "Húzzunk ki minden beteg fogat" akció.
Bokros ugyan távozott, de itthagyta második csomagját. Utána lehetne küldeni, de félek, hogy a kormány inkább nekünk küldi. Már tudjuk, hogyha Bokros szelleme kiszabadul a csomagból, a most gyermeket váró édesanyák egy része nem mehet gyedre, esetleg gyesre sem.
Errõl a helyrõl szeretném megnyugtatni az érdekelteket, ez az elképzelés ugyanúgy alkotmányellenes, mint elõdei, és ugyanúgy meg lesz semmisítve.
Az ember reméli, hogy az ámokfutás végeztével lassan magára talál a Népjóléti Minisztérium. Reméljük, hogy megerõsödik a szociálpolitikai vonal és elõkerül egy, az egészségpolitikához értõ megfelelõ vezetõ is. Olyan, aki fel tudja fogni, mit jelent a fog betegsége az ember számára. Olyan gárdát kívánok a miniszter úrnak, melynek tagjai képesek és hajlandók a tárca vezetõjének segíteni és nem akarják lépre csalni.
Azt kívánom, álljon helyre a minisztériumok közti jogszabályban is rögzített munkamegosztás, a suszter maradjon a kaptafánál, a Pénzügyminisztérium ne csináljon egészség- és szociálpolitikát, a népjóléti viszont csináljon, mégpedig gyorsan és jobbat az eddigieknél. Ez a munka akkor lesz sikeres, ha a "bokros" szóról ismét csak a teendõk jutnak az eszembe. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)