DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Asszony! Sajnos a finanszírozás területén is a kormány az elõzõ kormány hibáit kénytelen korrigálni. Mert hiszen pontosan arról van szó, hogy az egységes alapdíj kialakítása nem történt meg 1994-ig, és ez már nem volt halasztható 1995 végén, tekintve, hogy évek óta nem történt meg a kórházak között fennálló indokolatlan finanszírozásbeli különbségeknek a felszámolása.
Ugyanakkor valóban szükséges volt az intézmények között fennálló ellátási, típus szerinti különbséget érvényesíteni az intézményi és szakmai szorzók átmeneti bevezetésével.
Ezzel azt is jelzem, hogy cseppet sem vagyunk elégedettek ezzel a jelenlegi finanszírozási rendszerrel. Mert például éppen a kórházon kívüli teljesítményt kevéssé ösztönzi ez a rendszer, és az intézményi teljesíményfinanszírozáson is változtatni kell. Most pontosan azért nem változtatunk, mert folyik az az újabb adatgyûjtés, amely alapján ezt majd õsszel megtehetjük.
Egyébként, tisztelt képviselõ asszony, a racionálisan mûködõ intézmények, amelyek az elõzõ évben is odafigyeltek az intézmény bevételeire, megfelelõen szolgáltattak adatot, odafigyeltek a gyógyszer-felhasználásra, a kivizsgálások ütemezésére, azok képesek voltak még ilyen körülmények között is kézben tartani az adott intézmény költségvetését, nem halmoztak fel milliós adósságokat.
Ami pedig a fõváros úgymond elõnyös helyzetét illeti, sajnos a helyzet az, hogy éppen a fõvárosban halmozódott fel a legtöbb adósság. Tehát ez pontosan nem a kis kórházak, a vidéki intézmények hátrányos helyzetére utal.
De azt gondolom, a helyzet változtatását a minisztérium is szükségesnek tartja. Meg is teszi a társadalombiztosítási költségvetés elfogadása után. Bízom abban, hogy az egészségügy különbözõ szereplõi is partnerek lesznek ehhez. Köszönöm szépen.