DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Három napig egy rendkívül fontos esemény, rendezvény házigazdája volt Kaposvár, amely eseményrõl érdemtelenül keveset tudósított az országos sajtó. A hét végén itt ülésezett az 1996. évi diákparlament, s ezen a rendezvényen 500 középiskola mintegy félezer küldöttje vett részt, a fiatalok tanácskoztak és ezt követõen ajánlásokat és javaslatokat, állásfoglalásokat fogalmaztak meg.
A rendezvény több tanulsággal is szolgál. Egyrészt amikor a demokratikus intézményrendszer továbbfejlesztésérõl gondolkodunk, illetve ezen dolgozik a kormány, akkor nemcsak az állami intézményrendszer továbbfejlesztésével kell megítélésünk szerint foglalkozni, hanem sok más, a demokratikus intézményrendszerbe illeszkedõ elemmel is, így például a diákjogokat, a diákjogok érvényesítését megjelenítõ intézményekkel is.
Ennek az intézményrendszernek a továbbfejlesztésére a diákok javaslatot is tettek. Így többek között igénylik és kérik azt, hogy kapjon törvényi támogatást a települési diákönkormányzatok létrehozása, ezt írásos ajánlásukban megfogalmazták és több pozitív példát is elmondtak, ahol már mûködik ilyen, így például Nyíregyháza diákpolgármestere tudott beszámolni jó tapasztalatokról.
Segítséget kértek a fiatalok többek között állami szervektõl, az illetékes tárcáktól. Ezekbõl néhányat szeretnék felsorolni.
Javasolják, hogy legyen kötelezõ tantárgy az állampolgári ismeretek, beleértve jogi, társadalmi, gazdasági és vállalkozási ismereteket.
Javasolják, hogy hitelesítésre kerüljön az országos diákönkormányzati rendszer.
Kérik, hogy a közoktatási törvény átdolgozásakor a tanulók személyiségi jogainak védelmét szankcionálják, hogyha ez ellen vét az iskola vagy bárki, akkor ennek legyenek következményei.
Javasolják, hogy kialakításra kerüljön egy diákinformációs rendszer, amelyet országosan kellene mûködtetni.
S javasolják, hogy a nemzetközi diákkapcsolatokat szélesítsék, és ehhez nyújtson a kormányzat is segítséget.
Segítséget kértek ezek a diákok. De nem ez volt az elsõdleges, hanem az, hogy nagyon színes, változatos ötletekkel, elgondolásokkal álltak elõ, amelyeket írásban állásfoglalásként meg is fogalmaztak.
A jelen lévõ minisztériumi köztisztviselõknek és politikusoknak nehéz pillanataik is voltak, hiszen ezek a diákok igen felkészült és kemény vitapartnerek voltak az össztüzekben, ahol a szekciók állásfoglalását vitatták meg. Így például emlékeztettek bennünket arra, hogy a kormányprogramban szerepel az ifjúsági törvény, az 1971. évi IV. törvény hatályon kívül helyezése, amelyrõl tudjuk valamennyien, hogy álmok és vágyak megfogalmazása szankciók nélkül, és ehelyett egy korszerû, a gyermek- és ifjúsági jogokról és e jogok érvényesítésének feltételeirõl szóló törvény megfogalmazását javasolják.
Mi, kormánypárti képviselõk persze tudjuk, hogy a kormányprogram megvalósítása négy évre szól és a ciklus elsõ felében nem lehet a kormányprogram egészét számon kérni, mégis azt gondolom, hogy a szocialista képviselõcsoport nevében kezdeményezzük és javasoljuk a kormánynak, hogy erre minél elõbb sor kerüljön.
A legfontosabb tanulsága az volt ennek a hétvégi rendezvénynek, hogy a társadalmi párbeszéd során erre a generációra kitüntetett figyelmet kell fordítani. Azért is, mert én úgy érzem, hogy még nem egy nyelven beszélünk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)