DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elõbb szó érte a Ház elejét, hogy egy MDF-es képviselõtársunk olyan kérdésrõl szólt, amely napirenden van. Ez egyébként abban az esetben sem volt igaz, hiszen Pusztai Erzsébet egy kormányrendeletrõl beszélt, amely éppen nincsen napirenden, én pedig õszintén mondom, nagyon szívesen lemondanék arról, hogy napirend elõtt beszéljek arról a kérdésrõl, amelyrõl ismét szólnom kell, a miniszteri végkielégítések ügyérõl, abban az esetben, hogyha napirenden lenne ez a kérdés, és az Országgyûlés ezt már tárgyalná.
Tisztelt Ház! Az elmúlt héten a sajtóban, tegnap pedig napirend elõtti hozzászólásban a Fidesz nevében tiltakoztam a minisztereknek kifizetett végkielégítések ellen; mert olyan kormánytagnak a jelenleg hatályos jog szerint, aki önként válik meg a kabinettõl, nem jár végkielégítés és felmondási összeg.
Tegnap módom volt az ezzel kapcsolatos jogi érveinket kifejteni. Mivel azonban egy napirend elõtti hozzászólás ötperces keretébe kevés fér bele, ma a kérdés politikai és erköcsi vonatkozásaival szeretnék foglalkozni. Délután pedig, elõre jelzem, egy interpellációt intézek a miniszterelnök úrhoz, hogy végre az õ álláspontjáról is világos képe legyen a közvéleménynek; hiszen mégiscsak õ a miniszter úr munkáltatója. Akkor majd a képviselõtársaink is szavazhatnak errõl a kérdésrõl.
Tisztelt szocialista és szabaddemokrata Képviselõtársaim! Szemünk elõtt igazolódik, hogy csak látszat volt, hogy önök két éve még tisztában lettek volna azzal, hogy a jogosulatlan végkielégítések, a hatalom rongyrázása megmérgezhetik e szegény ország polgárainak hangulatát. Ha jóhiszemûbbek vagyunk, akkor azt is mondhatjuk, hogy csak a hatalom zsírosbödönjei mellett változott meg homlokegyenest a fordítottjára egykori harsány szociális érzékenységük. Ha már önök ilyen feledékenyek, akkor megpróbálom felfrissíteni az emlékezetüket.
Menjünk csak idõrendben; néhány idézet következik. 1994. április 6. Népszabadság, politikai hirdetés: Lesz-e tiszta közélet - hangzik a kérdés. Fodor Gábor válaszol: "Igen. Az SZDSZ-kormány megakadályozza, hogy az adófizetõk pénzét végkielégítésekre költsék. Jogunk van a tiszta közélethez." - Az SZDSZ, mint látjuk, nem akadályozta meg.
Menjünk tovább! 1994. április 14. Vasárnapi Hírek. Idézem, Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: "Azt mondtuk, olcsó és tisztességes államra van szükség. Az adófizetõk pénzét ne költsék végkielégítésekre, fölösleges tárca nélküli miniszterek autózásaira. Önöknek joguk van olyan kormányra, amely kizárólag az emberek és az ország hasznára figyel." - A Horn-Kuncze-kormány, mint láthatjuk, nem ilyen kormány.
Ugorjunk tovább az idõben. 1994. július l4. A helyszín az Országgyûlés, miniszterelnöki expozé, Horn Gyula-beszéd. Idézem: "Módosítani kell a végkielégítésrõl szóló törvényt. Elfogadhatatlannak tartjuk a sokmilliós végkielégítések gyakorlatát. Olcsóbb kormányzást és olcsóbb államot akarunk. Nem szabad urizálni egy parlamentnek és kormánynak abban az országban, ahol a lakosság nagy többsége rossz körülmények között él." A törvényt azóta sem módosították.
Tisztelt Ház! A helyszín és a szónok változatlan, 1995. június 20. Horn Gyula most Deutsch Tamás, fideszes képviselõ kérdésére válaszol, aki Bokros Lajos 16 milliós végkielégítése iránt érdeklõdik. Idézem: "Szeretném leszögezni, hogy a 16 milliós végkielégítést nem a pénzügyminiszter úr vette fel, hanem a Budapest Bank elnök-vezérigazgatója. Önök nem tudnak egyetlen kormánytagot sem megnevezni, aki bármiféle prémiumban, végkielégítésben, vagy nem tudom, külön jutalomban részesült." De olvassuk csak tovább! Viszontválasz ugyanarra a fideszes kérdésre. "Tisztelt Képviselõ Úr! Ismételten hangsúlyozom - mondja Horn Gyula -, ha bárki a kormányban vagy a kormányhoz közelálló, vagy az államigazgatásban dolgozó jogtalanul venne fel pénzt, az engem mérhetetlenül irritálna, és eljárnék az ügyben."
(10.00)
Tisztelt Ház! Ma már világos a Fidesz szerint és minden választópolgár számára is, hogy az MSZP-SZDSZ-kormánynak másfél év sem volt elegendõ a polgárokat joggal felháborító végkielégítések rendszerének rendbetételére - sõt a helyzetet tovább súlyosbították -, sem az állami tulajdonú bankszférában, sem pedig az államigazgatás csúcspozícióiban. Ezért kaphatott végkielégítésként 16 milliót Bokros Lajos, 10 milliót Rusznák Miklós (sic!), egy egyébként a külföldieknek alig elsózható csõdtömeg, a Budapest Bank két vezetõje, hogy aztán újabb állami pozícióban találja magát. Ezért perelhetett sikeresen az Agrobankot csõdbe vivõ bankvezér, a büntetõeljárás alatt álló Kunos Péter 20 milliós végkielégítésért az állami adópénzekbõl konszolidált jogutódnál.
Tisztelt Kormánypártok! Önök becsapták a polgárokat! Tiszta közéletet ígértek, és mára még a korábbinál is mélyebbre süllyedt az ország a korrupcióban. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiból. - Dr. Rapcsák András: Fel a fejjel! - Rusznák Miklós Szájer Józsefhez lép, aki ezt követõen szólásra jelentkezik.)