DR. LAMPERTH MÓNIKA, a Magyar Szocialista Párt képviselõcsportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Hogyha a házbizottsági megegyezés 10 perce helyett egy- vagy kétperces megszólalásra lenne lehetõségem, akkor a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló törvényt egy állítással és egy tagadással tudnám röviden jellemezni.
(10.40)
Az állítás az lenne, hogy többéves szabályozási hiányt pótol most a kormány, amikor ezt a tövényt beterjeszti, a tagadás pedig az lenne, hogy a törvény nem oldja meg az önkormányzatok anyagi problémáit. Mondom ezt azért, mert valamennyien tudjuk, és a '96. évi költségvetés vitájában is valamennyien láttuk, hogy az önkormányzatok milyen nehéz anyagi helyzetben vannak és milyen nehéz körülmények között gazdálkodnak. Amikor egy-egy nehéz helyzetbe került önkormányzat vezetõje nyilatkozik, és a sajtóban ezek a problémák megerõsítést vagy bemutatást kapnak, akkor hivatkozásként elhangzik: az is nagy probléma, hogy nincsen meg a közkeletû nevén úgymond önkormányzati csõdtörvény - abban ugyan megegyeztünk, hogy nem így nevezzük, ezért azt mondom: az önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló törvény -, és ez azt az illúziót kelti, mint hogyha a törvény valamilyen pluszpénzt vagy plusz anyagi lehetõséget adna az önkormányzatoknak.
Világosan le kell szögezni, hogy a törvény nem ad pluszpénzt, nem varázsszer a likviditási problémák kezelésére, de ugyanakkor nagyon nagy szükség van rá, mert világos eljárási és felelõsségi viszonyokat teremt a nehéz helyzetbe, fizetésképtelen helyzetbe került önkormányzatoknál.
Amikor külföldi ismerõseimmel, barátaimmal beszélgettem arról, hogy a magyar kormány egy ilyen törvényt készül beterjeszteni a parlament elé, akkor csodálkozva kérdezték, miért van erre szükség. Ebben eléggé egyediek vagyunk, hogy ilyen törvényt alkotunk. Azt mondták el érvként, hogy az önkormányzatok gazdálkodását szigorú szabályok írják elõ, nem kell mást csinálni, mint ezt ellenõrizni kell, s ha ezt betartják, akkor az önkormányzatok nem mehetnek csõdbe. Én azt gondolom, nálunk azonban más a helyzet. Az eddigi tapasztalatok alapján, igenis, fizetésképtelen helyzetbe kerültek önkormányzatok, igenis, elõállott olyan helyzet, ami miatt ezt a következményt világos eljárási és felelõsségi viszonyokkal szabályozni kell.
A miniszteri expozé is utalt arra, hogy az önkormányzatok az önkormányzati törvényben nagyon helyesen biztosított gazdálkodási önállósággal többféleképpen éltek, és az eddigi gyakorlati tapasztalatok alapján már csokorba szedhetõk, hogy melyek azok az okok, amelyek ezt a fizetésképtelen helyzetet elõidézték egyes települési önkormányzatoknál.
Így megemlítésre került már - tehát csak utalnék rá - a megalapozatlan hitelfelvétel; az eltérés a beruházási programoktól és nagyobb teher vállalása; a piaci partnerek fizetésképtelensége, amikor nem is közvetlenül az önkormányzat volt a felelõs, hanem ilyen helyzet alakult ki, és ilyen helyzetbe sodródott; s a veszteséges vállalkozási tevékenység. Azt gondolom, külön vitát is megérne, hogy az önkormányzatok szerepe hogyan alakult a vállalkozásokban.
Felmerül a kérdés, ha az önkormányzatok piaci szereplõként jelennek meg a gazdaságban - és ez így van, hogy piaci szereplõként és polgári jogviszonyokban jelennek meg -, akkor miért nem lehet alkalmazni az önkormányzatokra a gazdálkodószervezetek adósságrendezésének szabályait, miért kell valamilyen más szabály, más eljárás, speciális szabályozás.
Azt gondolom, ez adódik az önkormányzatok speciális helyzetébõl, helyzetük mibenlétébõl. Az önkormányzatok közjogi alanyok, közfeladatokat látnak el, és piaci fellépésük is a közfeladatok ellátásának érdekében történik. Ugyancsak rendkívül megfontolandó és speciális helyzet, hogy az önkormányzatok jogutód nélkül nem számolhatók fel. Hiszen ha egy önkormányzat csõdbe megy, ha egy önkormányzat fizetésképtelenné válik, akkor is kell a településen orvos, akkor is kell a gyerekeknek iskolába járni, és van olyan közszolgáltatás, amelyre a településen akkor is szükség van, ha az önkormányzat döntései miatt vagy bármilyen más oknál fogva fizetésképtelen helyzet alakul ki.
Amikor a törvény alapján a bíróság elrendel egy adott önkormányzat fizetõképességének helyreállítására vonatkozó eljárást, ebben az esetben az önkormányzatok gazdálkodási önállósága rendkívüli módon beszûkül. Ennek néhány intézményérõl szeretnék röviden szólni.
A törvény egy új intézményt, egy új szereplõt vezet be az önkormányzati terepre, a pénzügyi gondnokot, aki rendkívül széles hatáskörrel rendelkezõ, a bíróság által kijelölt személy. Feladatai többek között: elõkészíti a válságköltségvetést, gondoskodik az önkormányzati vagyon védelmérõl, ezt nem egyedül teszi, természetesen a polgármesterrel és a képviselõtestülettel együtt kell ezt végeznie. Figyelemmel kíséri az alapvetõ közszolgáltatások ellátását, és egy ugyancsak fontos jogosítvány, hogy tanácskozási joggal részt vesz a képviselõ-testület és a bizottság ülésein. Még azokon a képviselõ- testületi üléseken is joga van részt venni, amelyek zárt ülések, de e témakörhöz kapcsolódnak és ezt a témát tárgyalják.
Ugyancsak korlátozás az, hogy nem vállalhat többletvagyoni kötelezettséget - errõl is szó volt már az expzéban -, vállalkozást nem alapíthat, visszterhesen tulajdont nem szerezhet, s a korábban vállalt fizetési kötelezettségeit sem teljesítheti.
Ugyancsak ilyen korlátozást jelent, hogy nem finanszírozhat alacsony kihasználtságú intézményt, kivétel ez alól, ha intézménytípusonként csak egy üzemel azon a településen, akkor természetesen a közszolgáltatások biztosítása érdekében ezt garantálni kell.
Mindebbõl - megítélésünk szerint - az következik, hogy az önkormányzatok gazdálkodását korlátozó volta miatt a törvény kétharmados jóváhagyást igényel.
Tisztelt Országgyûlés! A szocialista képviselõcsoport megvitatta ezt a törvényt, összességében támogatja és elfogadásra javasolja. Van néhány apróbb kérdés azonban - illetve egy ezek közül nem is mondható aprónak -, amelyet szeretnénk megfontolni még a hátralevõ idõben, amíg az általános vita tart. Itt egy konkrétumról szeretnék beszélni. Amikor a törvénytervezet kimondja, hogy fizetésképtelenné válik az önkormányzat, ha fizetési kötelezettségének 60 napon belül nem tud eleget tenni, akkor felmerül a kérdés: ez a 60 nap nem túlságosan rövid idõ-e, nem fordul-e elõ vagy nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy a likviditási problémákkal küszködõ önkormányzatok is a törvény hatálya alá csúsznak. Mi azt javasoljuk, hogy ezt a kérdést jó lenne még egyszer áttekinteni, esetleg konkrét gyakorlati tapasztalatok alapján felülvizsgálni ezt a 60 napot.
Szándékaink ellenére elõfordulhat, és mostani ismereteink szerint elõ fog fordulni, hogy néhány önkormányzat, egyes önkormányzatok fizetésképtelen helyzetbe kerülnek és ezzel a törvény hatálya alá esnek. Az eljárás után, a vagyon bírósági felosztása után az önkormányzatok természetesen újrakezdik, új alapokon kezdik gazdálkodásukat, de vagyoni szempontból rendkívül meggyengült helyzetbe kerülnek. Azt gondolom, ez a tény mindenképpen növelni fogja az önkormányzatok felelõsségérzetét, és mi õszintén bízunk abban, s számítunk arra, hogy a törvény preventív, megelõzõ hatást is ki fog váltani, és ennek következtében átgondoltabb, megfontoltabb döntéseket hoz az önkormányzat, s a hitelezõk is óvatosak lesznek.
Mondom ezt azért, és annak érdekében, hogy valamennyiünknek, az országgyûlési képviselõknek, a települési önkormányzatokban dolgozó képviselõknek, a települési önkormányzatok vezetõinek, polgármestereinek fontos kérdés és érdekük, hogy a közszolgáltatásokat biztosítsuk a lakosság számára, hiszen az önkormányzatok sem önmagukért, hanem a lakosság érdekében mûködnek.
Mi azt a következményt várjuk ettõl a törvénytõl, hogy ehhez segítséget, garanciákat nyújt, és ezért kérjük a parlamentet, hogy ezt a törvényt tárgyalja meg és fogadja el.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)