DEMETER ERVIN, a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Csodafegyver-e ez a törvény? - tették fel többen a kérdést, illetve az önkormányzati bizottság ülésén már a Belügyminisztérium elõterjesztõje is elõrebocsátotta, hogy nem csodafegyver ez a törvény. Erre utalt már az elõterjesztõ belügyminiszter úr, és az elõttem szóló is.
Meglátásom szerint ez már valamilyen formában a beismerését jelenti annak a ténynek, hogy ez a törvény és a vele szemben támasztott elvárások nincsenek összhangban. Természetesen mindenki el fogja mondani az érveit és álláspontjának igazolását, de örömmel tapasztalom, hogy a Belügyminisztérium is látja az összhang hiányát.
Valószínû, hogy az elvárások sem kristályosodtak ki az elmúlt idõszakban ezzel a törvénnyel kapcsolatban, mert a mûhelymunkában is már többször változott a törvény neve. Bár egy ellenzéki képviselõ nem lát bele pontosan a Belügyminisztérium mûhelymunkájába, de azt tapasztalhattuk, hogy maga a törvény neve és ehhez kapcsolódóan vélhetõen a tartalma is változhatott. Beszéltünk elõször önkormányzati csõdtörvényrõl. Beszéltünk utána az önkormányzatok fizetõképességének helyreállítását szolgáló törvényrõl. S végül a harmadik változat került elénk, amelynek nem más a neve, mint a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló törvény. Ezek az elnevezések bizonyára tartalmi elemet is magukon hordoznak.
Vajon mirõl kellene beszélni az önkormányzatok fizetõképességének helyreállítását célzó és ilyen szándékú törvény tárgyalásakor? Meglátásom szerint célszerû beszélni elsõsorban arról, hogyan változott az önkormányzatok gazdasági helyzete a szocialista-szabaddemokrata kormány hivatalba lépése óta. Célszerû arról beszélni, egyáltalán miért van szükség önkormányzati csõdtörvényre, avagy hogy mitõl kerülhetnek önkormányzatok csõdhelyzetbe. Harmadsorban érdemes arról beszélni, hogy mit várnak az önkormányzatok ettõl a törvénytõl. Negyedsorban arról, hogy mit kapnak az önkormányzatok ettõl a törvénytõl.
Az önkormányzatok gazdasági helyzete az elmúlt idõszakban - és folyamatosan, megalakulásuk óta - romlott. Jelentõsen romlott. Leegyszerûsítve azt akarom megfogalmazni, nõttek a feladatok, szûkültek a források. Ez gyakorlatilag az önkormányzatoknál egy eddig fel nem mért vagyonfelélési folyamathoz vezetett. Nagyon sok feladat - sokszor helyesen - kerül az önkormányzatokhoz, de olyan formában, hogy a feladattal járó finanszírozási problémák, feszültségek, hiányok egyúttal az önkormányzatokhoz kerülnek telepítésre. Példaként a tûzoltóságot tudom mondani.
Jelentõsen rontotta az önkormányzatok gazdasági helyzetét az elmúlt idõszakban az, hogy az intézmények és az intézményhálózat mûködési költségei sokkal nagyobb mértékben növekedtek, reálisan számolva is sokkal nagyobb mértékben növekedtek annál, mint ahogy ezt a központi költségvetés forrásai követni tudták volna. Ennek különösen káros hatása a legutóbbi idõben a közel 30 százalékos inflációval igen jól szemléltethetõ.
Ezzel a kérdéssel a költségvetés tárgyalásakor foglalkoztunk, és gyakorlatilag a kormányzópártok részérõl is elhangzottak olyan érvek és állítások, amelyek ezt elismerik és alátámasztják. Ennek részletesebb indokolását ezért most nem tartom szükségesnek.
Miért van szükség az önkormányzati csõdtörvényre, avagy hogyan kerülhetnek csõdhelyzetbe az önkormányzatok? Valóban, a nemzetközi példa nem nagyon ismer ilyen törvényeket. Amikor a belügyminiszter úrnak tettem fel ezelõtt több mint fél évvel a kérdést, hogy miért késik az önkormányzatok fizetõképességét helyreállító törvény, akkor nehézségként említette, hogy nem nagyon lehet nemzetközi példákat találni. Viszonylag egyedi és sajátos szabályozást kell nekünk alkalmazni. Ez tény és való, így van. Ennek az az oka, hogy Magyarországon az önkormányzatok gazdálkodása sok esetben túlmutat a közszolgálati feladataikon. Lehetõségei és kísértései - túlmutatásuk révén - sok esetben olyan feladatok, terhek, kötelezettségek felvállalását jelentik, amelyek kockázati elemet rejtenek magukban, és ezeknek a kockázati elemeknek a kezelése nem történhet piaci eszközökkel, hiszen a piac dönt majd a gazdasági életre életképes és életképtelen gazdasági szereplõk között. Ennek a kockázatviselõ képességnek az önkormányzatokat természetesen és értelemszerûen nem lehet kitenni. Hiszen egy önkormányzat - mint hallottuk - nem felszámolható, annak vannak kötelezõ feladatai, amelyeket el kell látnia.
Ez valóban hoz egy olyan helyzetet, hogy csõdhelyzetbe kerülhetnek önkormányzatok. Valóban van arra példa, hogy gazdálkodási kockázat vállalása következtében jutott önkormányzat csõdhelyzetbe. De szeretnék itt egy tévhitet eloszlatni, hogy kizárólag ettõl kerülnek csõdhelyzetbe önkormányzatok. S a sokszor emlegetett túlméretezett beruházások sem minden esetben a piaci kockázatvállalást jelenti.
Az úgynevezett túlméretezett beruházások sok esetben és sok településen nem mást szolgáltak, mint az egészséges ivóvíz megteremtését vagy a szennyvíz elvezetését, esetleg gáz bevezetését. Megítélésem szerint ezek olyan felvállalt feladatok, amelyeket semmiféleképpen sem szabad egy túlméretezett kockázatvállalásnak minõsíteni.
Csõdhelyzetbe kerülhetnek azért is az önkormányzatok, mert - szintén a nemzetközi gyakorlattól eltérõen - jelenleg forrásaik döntõ többségét a központi költségvetésbõl kapják. Ezért azok nagyságrendje nem az elvégzendõ feladatokkal, hanem a központi költségvetés helyzetével van arányban. Megfontolásra ajánlom és úgy gondolom, elérkezett az az idõ, amikor felül kellene vizsgálnunk az önkormányzatok finanszírozási rendszerét. Ötéves tapasztalat áll mögöttünk, ami ezekre a kérdésekre talán érdemibb választ is adhatna.
Mit várnak, mit várhatnak az önkormányzatok ettõl a törvénytõl? Meglátásom szerint három fõ elvárást kell támasztanunk e törvénnyel szemben. Az egyik: legyen egy megelõzõ ereje. Tehát igenis segítsen abban, hogy ne is kerüljenek az önkormányzatok csõdközeli helyzetbe, illetve ezeknek a lehetõségét szûkítse minimálisra. Úgy hiszem, ebben a nemzetközi példák jó tapasztalattal szolgálhatnak.
Másodsorban tartalmazzon egy visszatartó, szankcionális elemet, pontosan azért, hogy a visszatartó ereje a gazdálkodás során megóvja attól az önkormányzatokat, hogy csõdközeli helyzetbe kerüljenek. A napilapokban olvasott viták alapján tapasztaltam, hogy a törvény-elõkészítés során ezzel a kérdéssel foglalkozott a Belügyminisztérium. Nagyon komoly szakmai vita alakult ki ennek a kérdésnek a rendezésére. Azt viszonylag szomorúan értékeltem, hogy megoldásként azt a módszert választották, hogy ezt a kérdést nem rendezik. Nem tudom, hogy ez a feladat nehézségének szólt és azért született-e, vagy pedig ezt tartják a legjobb megoldásnak.
Harmadik elvárás megítélésem szerint e törvénnyel szemben az kell legyen, hogy talpraállási esélyt adjon a fizetésképtelen önkormányzatoknak. Ami természetszerûleg kell hogy tartalmazzon egy eljárási részt, és ez a törvény errõl, kizárólag errõl szól. De kell hogy tartalmazzon valamilyen formában egy olyan anyagi segítséget, amely az önhibájukon kívül ilyen helyzetbe kerülõ önkormányzatoknak a helyzetét kezeli. S tulajdonképpen felméri azt, hogy a feladatok, a kötelezõen elvégzendõ feladatok és a források megfelelõ összhangban állnak-e vagy sem. Ezzel az elemmel nem rendelkezik ez a jelenlegi törvény.
Mit kapnak az önkormányzatok ettõl a törvénytõl? Kapnak mindenféleképpen egy védelmet a kötelezõ feladataik ellátására abban a helyzetben is, ha fizetésképtelen helyzetbe kerülnek. Bár meg kívánom jegyezni, hogy a törvény nem foglalkozik azzal a helyzettel, amikor a források a kötelezõ feladatok ellátására sem elegendõek. Ilyen bizonyára gyakori lesz olyan önkormányzatoknál, amelyek fizetésképtelen helyzetbe jutottak.
Végül ez az eljárási törvény - nagyon helyesen - tartalmaz egy egyezségi szakaszt és egy végrehajtási szakaszt. Az egyezségi szakasz tulajdonképpen helyes, részünkrõl támogatandó, hiszen egy intézményesített kísérletet tesz a fizetõképesség helyreállítására. Jogszabályban szabályozza annak a lehetõségeit, hogy ezt miként lehet elõteremteni, végrehajtani.
A végrehajtás - és tulajdonképpen az önkormányzat mobilizálható vagyonának bírósági úton történõ felosztása - megítélésem szerint már kevésbé jó megoldást jelent. Hiszen a fizetõképesség helyreállítása egy jelentõs vagyoncsökkenés révén és nagy valószínûséggel csak idõlegesen érhetõ el, mert ez a megoldás a probléma kiváltóját, a feladatok és a források összhangját nem teremti meg.
Összességében úgy látjuk, hogy ennek a törvénynek nagyon sokat kell a viták során javulnia ahhoz, hogy jó szívvel elfogadjuk. Tisztelettel kérem a kormányzat képviselõjét, legyen olyan igényes ezzel a törvénnyel, hogy ennek a három feltételrendszernek próbálja meg felkészíteni, mert a Magyar Demokrata Fórum akkor partner lesz ezeknek a szempontoknak az érvényesítésében és feltárásában, azoknak jogszabályi úton való megoldásában. Mert ha ennek a hármas követelménynek megfelel ez a törvény, akkor tudja csak az önkormányzatok igazi gondjait megoldani, és akkor van igazán értelme a munkánknak. Ebben a Magyar Demokrata Fórum partner, de ahhoz ezen a törvényen még nagyon sokat kell javítani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban.)
(11.00)