DR. DORNBACH ALAJOS, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslat lényegét az elõterjesztõ miniszter úr és az elõttem szólók már elmondták, nem bocsátkoznék ennek részleteibe. Demeter képviselõ úr aggodalmának adott hangot, hogy netán valamiféle bizonytalanság mutatkozik abban, hogy az elõterjesztõ Belügyminisztérium a törvényjavaslat címét az elõkészítés folyamatában változtatta.
Véletlenül ismerem a folyamatokat, végig módom volt figyelemmel kísérni a törvényjavaslatnak különbözõ szakmai közösségek elõtt zajló vitáját. Meg kell jegyeznem, hogy a Belügyminisztérium nagyon helyesen döntött, amikor megváltoztatta a címét, mert amikor egyáltalán a "csõd" szó szerepelt a címben, ez önkormányzati körökben bizonyos félreértésre adott okot.
A törvényjavaslat koncepciója elsõ perctõl kezdve töretlen. A törvényjavaslat célja nem az, hogy a fizetésképtelenné vált önkormányzatokat - kerüljenek bár akár önhibájukból is fizetésképtelen állapotba - valamiféleképpen szankcionálja, hanem az a célja a törvényjavaslatnak, hogy helyreállítsa a fizetõképességüket, vagyis helyreállítsa a normális mûködés feltételrendszerét.
A gazdálkodók körében alkalmazott csõdeljárás, végelszámolási és felszámolási eljárás gyakorlatilag szankciót jelent: a fizetésképtelenné vált gazdálkodó szervezetet a csõdeljárás jogán jogutód nélkül megszüntetik, és az adósságait így szanálják. Az önkormányzatok esetében ilyen megoldás a törvényalkotónak eszébe sem jutott, és eszébe sem juthatott, hisz az önkormányzatok mûködõképességét, az alapellátásból adódó feladatok ellátását biztosítani kell. Épp ezért - nagyon helyesen - nem önkormányzati csõdeljárásról, hanem az önkormányzatok adósságrendezésérõl szól a törvényjavaslat, és a cím megválasztása semmit nem változtatott az eredeti koncepción.
Kétségtelen, felmerült a törvény-elõkészítés során egy lényeges kérdés - ha tetszik: dilemma -, hogy vajon szabad-e az eljárás során a cél érdekében korlátozni az önkormányzatokat, illetve hogy az önkormányzatok milyen mértékben korlátozhatók. Az elõkészítés során az az álláspont került túlsúlyba, hogy az önkormányzatokat csak a lehetõ legszükségesebb mértékben kell és szabad korlátozni a kitûzött cél érdekében. Nevezetesen ez azt jelenti, hogy az önkormányzat az eljárás bizonyos szakaszában - mint az elõttem szólók már elmondták -, bizonyos döntéseit csak kontrollal, a kirendelt gondnok egyetértésével hozhatja meg, bizonyosfajta kötelezettségeket nem vállalhat. Ez teljesen érthetõ. Tehát az eljárás idejére - és szigorúan csak az eljárás idejére - korlátozódik az önkormányzat hatásköre.
Felmerült az a kérdés is, és az elõkészítõ szakmai vitáknak gyakran visszatérõ témája volt, hogy bármiféle szankciót lehet-e alkalmazni azokkal az önkormányzatokkal szemben, amelyek akár visszatérõen, akár csak egy esetben, és - hangsúlyozom - akár nekik felróhatóan, akár bûnösen fel nem róhatóan, legfeljebb körültekintés hiányából vagy tapasztalatlanság okából fizetésképtelenné váltak.
A döntés az volt az elõkészítõk részérõl - és ez tükrözõdik a törvényjavaslatban -, hogy az önkormányzatokat szankcionálni nem szabad és nem lehet. Az önkormányzatokat majd a választópolgárok kell hogy megmérjék, és a választópolgárok felelõsségtudatát kell ösztönözni, hogy a választások során, a következõ önkormányzati választás során mérlegeljék, az elõzõ ciklusban választott képviselõi helyesen sáfárkodtak-e a közösség vagyonával. Az önkormányzati tisztségviselõk hivatalból történõ elmozdítására semmiféle módon nem is keresett lehetõséget a törvényalkotó.
Az önkormányzatok mûködésének törvénytelensége esetére az alkotmány és az önkormányzati törvény tartalmaz rendelkezéseket, hogy milyen esetben lehet egy önkormányzatot feloszlatni országgyûlési határozattal. Nem volt szükség és nincs szükség arra, hogy ez a törvény túlterjeszkedjék az alkotmányban és az önkormányzati törvényben szabályozott önkormányzat-feloszlatási eljárásokon. A cél minden tekintetben pozitív. Ez a törvény az önkormányzatokat nem bünteti, nem nehezíti a tevékenységüket, hanem arra nyújt hathatós segítséget, hogy hátrányos helyzetükbõl hogyan vergõdhetnek ki, hogyan lehet az adósságokat szanálni.
Mint az elõttem szólók is mondták, az eljárás elsõ szakaszában egyezségre kell törekedni, és az egyezséget nem kényszeregyezségként fogalmazza meg a törvényjavaslat, hanem olyan egyezségi javaslatként, amit a testületnek jóvá kell hagynia, és természetesen a kijelölt gondnoknak is jóvá kell hagynia. Ha ez az egyezség nem jön létre, tehát ha a testület, szuverén jogát gyakorolva, nem talál megoldást az egyezségre, akkor kizárólag bírósági döntés szolgálhat a rendezés alapjául.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyûlés alelnöke foglalja
el.)
Az eljárás részletes szabályai arról szólnak, hogy egyezség meghiúsulása esetén milyen eljárás készíti elõ a bírósági döntést. A cél, hogy az adósságok szûnjenek meg, a fizetõképesség álljon helyre, az önkormányzat váljék mûködõképessé.
Az egyezség tartalmaz kényszerrendelkezéseket, de nem az adós önkormányzatokkal szemben, hanem a hitelezõkkel szemben. Az a hitelezõ, aki nem kíván részt venni az adósságrendezési eljárásban, ha létrejön az egyezség a hitelezõk többsége és az adós önkormányzat között, akkor az eljárásban részt nem vevõ hitelezõre is kiterjed az egyezség hatálya. Ez az egyetlen kényszerrendelkezése a törvénynek, de hangsúlyozom: ez a hitelezõ jogait vagy érdekeit érinti.
Felmerült az eljárás során az, hogy az önkormányzatok képesek-e az eljárás során az alapellátásaikat teljesíteni. Fontos támpontot nyújt a törvényjavaslat melléklete, amely melléklet taxatív felsorolását adja azoknak az alapellátási feladatoknak, amelyeket mindenképp biztosítani kell az eljárás során is, és amelyekhez, ha minimális szinten is, de a fedezetet mindig biztosítja a költségvetési - általában normatív - támogatás és az önkormányzatnak az a vagyonhányada, amelyet nem lehet az eljárásba bevonni.
Az önkormányzatok védelmét szolgálja az a rendelkezés is, amely kimondja, hogy az adósság-megszüntetési, adósság-felszámolási eljárásban az alapellátás céljára szolgáló bevételek, valamint a törzsvagyon érintetlenül kell maradjanak.
Meg kell mondjam, hogy a most már hatodik éves parlamenti gyakorlatomban ez az elsõ olyan törvényjavaslat, amelynél a tekintetben jó a közérzetem, hogy a törvény elõkészítése maximálisan gondosan és körültekintõen történt. Tucatnyi olyan szakmai mûhelymegbeszélés elõzte meg az elõterjesztést, ahol egy-egy térség minden polgármestere és önkormányzati tisztségviselõje részt vehetett és eszmét cserélhetett az elõterjesztõ szakértõivel. Ilyen módon a lehetõ legszélesebb konszenzust igyekezett a kormány megteremteni az érdekeltek körében, és úgy vélem, sikerült is a lehetséges optimális megoldást megtalálni.
Természetesen csodát nem lehet remélni ettõl a törvénytõl. Nem is ígért senki csodát. Ha Demeter képviselõ úr valamiféle kormányzati mulasztástudatot vagy elégtelenségi érzést vél kiolvasni abból, hogy hangsúlyozza az elõterjesztõ, hogy ez nem csodaszer, akkor nagyon rossz következtetésre jut.
(11.10)
Csak hibás illúziókat szeretnénk eloszlatni, és magam is megerõsítem az elõterjesztõ miniszter úr állítását: ez nem fogja megoldani az önkormányzatok gazdálkodási nehézségeit, de egy igen nehéz helyzetben nagyon hathatós segítségükre válik. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)